Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

7 dolog, amit a téli futásoknál te is biztosan megtapasztalsz

Istock | Nem mindig van kedvünk mosolyogni a téli futás alatt, viszont nincs annál jobb érzés, mint a zord körülmények ellenére is teljesíteni a futóedzést

Szeretsz futni. Szeretsz futni!

téli zimankóban és a nyári hőségben való futás között természetesen rengeteg különbség van – pedig bizonyos szempontból érzésre igenis hasonlít a kettő. Ezek azok az időszakok, mikor határozottabb meggyőzőerővel kell élned saját magad felé, hogy felöltözz, felvedd a futócipőd és teljesítsd a napi adagodat. Az alábbi fázisokon bizonyára mindannyian – na jó, a legtöbben – átmegyünk telente... Listánkat kiegészíteni ezúttal is ér!

 

  1. „Én aztán el nem indulok! Na jó, de.”

    Képzeld el a következő két helyzetet. Szituáció 1.: Kora reggel van, csörög az óra, fel kellene kelned, mert futni akarsz menni, benne van az edzéstervedben. Legalábbis tegnap este még meg voltál róla győződve, hogy másnap reggel futni szeretnél menni. De most azt érzed, hogy ha ki kell bújnod a takaró alól, tuti megfagysz, de legalábbis elájulsz. Szituáció 2.: Végre hazaérsz este a munkából, orrod lefagyott, dideregsz, semmi másra nem vágysz, csak egy forró fürdőre és lehetőleg némi csokira. Pedig ma futóedzésed van... Mi a közös a két helyzetben? Az, hogy mindenhez nagyobb kedved van, mint kimenni futni a 0 fokba. És itt jön be az önmeggyőzés – legalábbis nálam. Elmondom magamnak, hogy a téli futás nagyon fontos az alapozáshoz, hogy csak elindulni nehéz, utána már jobb lesz (önbecsapás?), és hogy szeretek futni. Szeretek futni? Szeretek futni! Néha hosszú percekig mantrázom magamban mindezt, és az esetek többségében segít. Valahogy összekapom magam, és nekivágok. Mondjuk előfordul, hogy a „csak elindulni nehéz” és a „szeretek futni” kitételeket nagyon nem érzem futás közben, de az „utána jobb lesz” legalább mindig bejön.

  2. Réteges öltözködés = művészet

    Attól függően, hogy mennyire van hideg odakint, futás előtt szépen felhúzod magadra a téli rétegeidet. Egyiket a másik után. Mielőtt a végső réteg felkerül, persze bemelegítesz kicsit a lakásban, aztán jöhetnek az utolsó darabok, és végre elhagyod otthonod biztonságos melegét. Két eset lehetséges: alulöltöztél, annál is hidegebb van, mint amire számítottál. Az ellenkezője pedig az az érdekes állapot, ami velem bizony nem egyszer előfordul télen, és Michelin-baba effektusnak hívom. A sok rétegtől csak furán tudom mozgatni kezem-lábam... Ilyenkor vissza az egész, próbálkozol újra – az alulöltözés esetében ez igen fontos, az M-baba effektusnál el lehet fogadni a helyzetet, bár kicsit kényelmetlen. Lássuk be, a réteges öltözködés igazi művészet, de cikkünkben segítünk.


  3. Hoppá, ez a cipő nedves

    Előző nap futni voltál a latyakban, hóban, aztán elfelejtetted a csukát olyan helyre rakni, ahol gyorsabban szárad? Van erre egy remek kifejezés, amit nem használhatok, mert alpári, úgyhogy inkább azt mondom: kellemetlen helyzet... Ha két pár cipőd is van, akkor minden okés. Ha nincs két pár cipőd, akkor szívod a fogad, és esetleg megpróbálkozol egy vastagabb zoknival, hátha segít.

  4. Az első 10 perc nem jó, hanem határozottan rossz

    Visszautalva a 2. pontra, az öltözködésre, akkor találtad el megfelelően a rétegezést, ha elindulva kicsit fázol. Na jó, a „kicsit”-nél kicsit jobban. Nagyjából 5-10 perc, amíg az ember felmelegszik annyira, hogy ne azt érezze, mindjárt megfagy. Ha ezt a 10 kellemetlen percet kibírod, minden jobb lesz. Kivéve az arcodnak, annak sosem lesz jobb. Vagy mondjuk viselhetsz magasra húzható csősálat, esetleg maszkot, de én inkább nem szeretném kölcsönkérni az unokaöcsém Batman-álarcát, nem hiszem, hogy igazán klasszul állna a besurranótolvaj-stílus.


  5. Nincs kedved beszélgetni (annyit)

    A megszokott futóútvonalán telente is összefuthat az ember a futópajtikkal, bár talán kevesebbel, mint mondjuk egy kellemes őszi délutánon. Normál esetben barátságosan elbeszélgetnek néhány percet – futólépésben persze –, aztán mindenki megy a maga dolgára. Télen nem. A mínuszokban nem. Ilyenkor egy bájosnak szánt, de görcsösre sikeredett mosoly és egy kedves integetés bőven elég, mert úgyis mindketten pontosan tudják, mire gondol a másik: „Szeretek én futni, csak érjek már haza/az autómig/valami meleg helyre.”

  6. A Tél Futó Harcosa

    Ez benne a jó rész, amikor aztán tényleg úgy érzed, hogy ide neked az oroszlánt is! Ha túlélted az első 10 percet, kellően bemelegedtél, és az útvonalad elég száraz és/vagy letisztított ahhoz, hogy lendületesen fuss, ne pedig totyogj, akkor jön ez az euforikus érzés: lehet, hogy hideg van, lehet, hogy több rétegnyi ruha van rajtad, lehet, hogy már nem érzed az orrod, lehet, hogy olyan metsző szél van, hogy még a sapka+kapucni kombó alatt is sír a füled, de akkor is te vagy a király. A Tél Futó Harcosa (ezt olvastam valahol, nagyon menőn hangzik, nem?). Ez a büszke érzés egyébként sokáig kitart, miután hazaértél, akkor is. Hiszen míg más a jó meleg szobában üldögélt vagy még az igazak álmát aludta, te megcsináltad, lefutottad. Bajnok vagy, na!

  7. Nehogy kimaradjon!

    Belátom, ez csak az olyan szétszórt figurákkal esik meg, mint jómagam, és egyáltalán nem direkt csinálom. Remélem, azért vannak sorstársaim, akik néha szintén belefutnak a problémakörbe. Végre hazaérsz, átfagytál, megizzadtál, talán meg is áztál, a (két tucat) vizes göncödet lehámozod magadról, és jöhet a forró zuhany meg a hajszárítás. Aztán száraz ruhát húzol, megcsinálod a reggelidet vagy a vacsorádat, és rendkívüli büszkeséggel késznek nyilvánítod az aznapi edzésedet. Mi maradt ki? Igen, a nyújtás. Helytelen! Egyébként nem is tudom, hogy egy téli futóedzés után meddig lehet húzni-halasztani a nyújtást, úgyhogy megkérdezem gyorsan az FN egyik futóedzőjét, Szabó Gábort. Megkérdeztem: Gábor azt javasolja, hogy futás után lehetőség szerint minél hamarabb álljunk neki a nyújtásnak, hogy ne vesszen el a bepörgetett vérkeringésből és a meleg izmok rugalmasságából adódó előny. Az sem tragédia persze, ha előtte beiktatjuk a forró zuhanyt, a lényeg az, hogy ilyenkor (is) hatványozottan oda kell figyelni arra, hogy ne maradjon el az alapos nyújtás.