Sulyok Enikő, akit az Instagramon @eniko_s néven találhatsz meg, először bringázott, aztán ironman lett, előbb futott 50 kilométert mint maratont. Futóként teljesítette már az Ultra Trail Hungary 115 km-es távját, futott a Mátrabérc Trailen és a Piros 85-ön. Ezek mind-mind terepultrák, ő mégis azt mondja, nincsenek komoly eredményei a terepfutásban. A férjével 9 éve vannak együtt, 2018 őszén pedig megszületett gyönyörű kislánya, Abigél. A képeit elnézve azt gondoljuk a #mylifeisawesome (az életem szuper) hashtag nem csak a külvilágnak mutatott arc. És Enikő szerint mindig #bulivanahegyen!
Sok a bringás-triatlonos kép az Instádon, te előbb voltál bringás-tris mint "csak" futó?
Ha az eddigi 23 évemet nézzük sportügyileg, akkor ebben volt atlétika (azon belül: távolugrás, 50-100 m sprint), díjugratás, országúti versenykerékpár, triatlon és futás. 5 évig bringáztam, specialitásom a hegyi időfutam volt, ebből bajnoki címet is szereztem. Rengeteget tekertünk a férjemmel az Alpokban, itt szerettem meg igazán a hegyeket és a mormotákat.
Hogyan jutottál el a terepultrákhoz?
Egyik télen az alapozó edzésnek szánt terepfutások elhúzódtak, és tavasszal már a Terep 50-en rajtjában találtam magam. Abban az évben még teljesítettem egy teljes távú ironmant 18 évesen, és utána maradtam a terepfutás mellett.
Aszfalton eszembe sem jutna futni, így maradt a terep, az ultra táv pedig úgy jött, hogy szeretem a hegyeket, szeretek futni, és ha ebből minél többet szeretnék átélni és látni, akkor az bizony már nem csak 10 kilométer lesz. Nem jártam végig a "ranglétrát" és a klasszikus "állomásokat" sem sorrendben teljesítettem. Előbb futottam 50-et terepen mint maratont, és a félmaraton is jóval később került reflektor fénybe.
Sok hazai versenyen futottál (Piros85, UTH, Mátrabérc trail), van ezek közül kedvenced?
A hazai versenyek közül nekem nagy kedvenc a Mátrabérc Trail, 52 km-es terepverseny. A Mátra tavaszi illatát, a természet harsogó zöldjét, semmi másra nem cserélném le. Nincs óriási tömeg, ennek köszönhetően családias a hangulat, amolyan "mindenki ismer mindenkit verseny". Kortól, nemtől függetlenül, mindenkinek ajánlom, aki egy kis terápiára vágyik.
Van azért az Insta oldaladon CCC-s kép is (UTMB betétszáma a CCC). A klasszikus UTMB is szerepel a tervek között?
Az UTMB (170 km, 10 000 méter szintemelkedés) kísérőversenyei közül a CCC-t (101 km, 2500 méter szintemelkedés) és az YCC-t (a UTMB 22 év alatti fiataloknak szervezett külön versenye) teljesítettem. UTMB-re is jelentkeztem már, csak nem sorsoltak be, szóval tervben van az is. A CCC sem volt könnyű menet, verseny előtti betegség, verseny közbeni rosszullétek, de a legnehezebb versenyem mégsem itt volt, hanem egy csodákkal teli szigeten, Madeirán.
A Madeira Ultra Trail volt életem legdurvább menete. Összességében sokat bírok, de itt volt futás közbeni elalvás, manókkal beszélgetés (hallucinálás), vészesen túladagolt kávé, ingadozó vérnyomás, sorozatos esések, és mindezek mellé minden olyan hibát elkövettem amit nem szerettem volna. De végig ott volt mellettem a férjem, amiért a mai napig hálás vagyok, hiszen nélküle biztos kiszálltam volna.
Elég sok jó eredményt értél el! Mire vagy a legbüszkébb?
Minden elért eredményemet megbecsülöm, bár tudom, hogy megfelelő edzéssel, sokkal sokkal jobbat is tudnék. A bringás korszakomban 34 alkalommal álltam dobogón, ebből 27 aranyérmet akasztottak a nyakamba. Futásban említésre méltó eredményem szerintem nincs, de ami késik... :) .
Bár nem hangsúlyos, azért fel-fel tűnnek ételfotók is, amiken látszik, hogy odafigyelsz arra, mit eszel. Milyen alapelveket követsz?
Alapvetően egészségesen étkezem. Nem tudatos, egyszerűen így nőttem fel és ezt kívánja a szervezetem. Rengeteg gyümölcsöt és zöldséget eszem, húst már 8 éve nem fogyasztok, és persze nagyon sok vizet iszom. Semmiféle aktuális divatdiétában sem hiszek, egyedül a saját testemre hallgatok. Számomra fontos, hogy ne egyek szemetet. Ezért amit lehet, azt mi megtermeljük itthon, amit kénytelenek vagyunk megvenni, azt kizárólag fenntartható forrásból és bio gazdálkodásból szerezzük be.
Van fent egy futórandis képed, ezek szerint a férjed is fut. Hogy ismertétek meg egymást?
A férjemmel egy kerékpárúton találkoztunk először 9 éve. Edzeni voltam, de meg kellett állnom, és éppen újra elindultam, amikor észrevettem, hogy valaki jön mögöttem szintén bringán. Még csak nem is köszöntünk egymásnak, de együtt tekertünk le 25 kilométert, közben hol én, hol ő vezetett. Persze egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. Miután én megérkeztem, ő egy mukkanás nélkül suhant tovább, semmit sem tudtam róla. Pár nappal később kiderült, hogy ugyanabban a faluban lakunk, és van jó pár közös ismerősünk is. Nem sokkal az első találkozás után megismerkedtünk, és azóta alkotunk egy párt, és a sport mindig is egy elég erős kapocs volt köztünk. Mindkettőnknek lételeme a mozgás, mindketten imádjuk az őrült dolgokat, és ő volt az, aki mindig kitalált új kihívásokat. Én pedig mindenben "mentem utána". Amikor ő bringáról futásra váltott, én is, amikor ironman lett, én is kedvet kaptam, és mivel az UTMB-t is lefutotta, hát én sem maradhatok ki a buliból. Az a legjobb, amikor egy hosszú ultrán támogathatom és a célba érés után (vagy másnap) órákig hallgathatom az élménybeszámolót. A teljesítménytúrákat együtt csináljuk, versenyen azért előre engedem.
65 hete jött a kép #anyaleszek hashtaggal. Mennyiben változtatta meg a sporthoz való hozzáállásodat Abigél érkezése?
Szinte minden maradt úgy mint volt. Persze lehet, hogy többet kell előre tervezni és lehet, hogy pont akkor nem tudok futni indulni, amikor kedvem van, - csak mondjuk fél órával később - de ha rugalmas az ember, minden megoldható. Sokat hallgattam, hogy minden megváltozik, és milyen sok lemondással jár egy baba érkezése, de én ezt egyáltalán nem így gondolom, persze hozzáállás kérdése is. A terhességem alatt nem futhattam, ellenben nagyon sokat túráztam. Pár héttel szülés után már futottam, és néhány hónap alatt visszaszereztem a régi edzettségi szintem egy frissebb kiadását.
Most mi a legfontosabb alapelv, ami mentén mozogsz?
Futni akkor megyek amikor kedvem van és jólesik. Semmi edzésterv, semmi edző, semmi pulzuskontroll, csak sarokra érkezés és minimalista cipő. Egy "szabály" van, heti egy hosszú a férjemmel, ilyenkor az anyósom vigyáz Abigélre, így mi az utóbbi 2 hónapban, amióta napközben nem igényli a szopit Abigél, nyugodtan tudunk legalább 3 de van, hogy 8 órát közösen futni. Nálam szóba jöhet más sport is, mindegy csak a szabadban legyek és minden nap mozogjak.
"Mi a..." néhány rövid kérdés, amire rövid választ várunk
Kedvenc futóhelyed? Kőszegi-hegység.
Kedvenc futócipőd? La Sportiva - Bushido
Ami nélkül sosem indulsz el futni? Ajakbalzsam
A futás neked? Természetesség
