Szöveg: Szabó Anna – futó- és triatlonedző | 2017.02.01. | Frissítve: 2020.01.13. | |
Istock | Az út maga a cél. Acél. Ilyen és ehhez hasonló bölcsességekkel is gazdagabb leszel, ha triatlonozni kezdesz.
Egy ironman felészülés, és maga a verseny nem csupa móka és kacagás. Az alapozás napjai elég mozgalmasan telnek, unatkozni nem szoktam, mert vagy alszok, vagy edzek vagy dolgozok, és néha persze arra vágyok, hogy egy nap ne csak 24 órából álljon. Sok edzés, meló, némi logisztika, egy kis önirónia. Így néz ki egy áltagos napom.
Igen, jól látod, karikás a szemem. Nem, nem azért mert rosszul aludt éjjel a gyerek, akit négyszer megszoptattam, négyszer megnyugtattam. Nem, nincs gyerekem. Tudod, ez ilyen két emberes dolog. Nem, nem gondoltam még arra, hogy a kardomba dőljek emiatt.
Igen, karikás a szemem, mert hajnalban keltem. Úszni voltam. Ötkor keltem. Igen, tudom, hogy nem normális dolog. Az úszószemüveg széttrancsírozta a bőröm, ezért nézek ki úgy, mint egy elcseszett mosómaci. Némi sminkkel próbálom ellensúlyozni.
FAIL.
Nem érdekel, mert amúgy is rohanok melóba. Nem, nincs időm hajat szárítani sem, mert vár három sajtóközlemény, egy esemény, két fordítás és négy riport, három ügyfél és 532 darab olvasatlan email.
Csessze meg, de hideg van! Hihi, lefagyott a hajam sapiból kilógó vége. De rohadt nehéz ez a táska és akkora, hogy mindenki gyűlöl a villamoson. Levenném, ha lenne annyi hely. Na, ne nézzél, állj odébb 10 centit, akkor neked is jobb lesz!
Végre beértem, de utálom ezt a tetűlassú BKV-t. Legyen már végre plusz 5 fok, úgy pattanok fel a bringámra, mint annak a rendje. Úristen, éhen pusztulok! Úszás után ide nekem egy fél disznót! Ja, inkább ne, mert vega vagyok. Akkor egy fél zabmezőt. Zabkása, banán, chia mag, kávé zabtejjel. Nem, ez nem hiszti, nem sznoboskodás. A tejtől megy a hasam, és az nekem nem jó. Jól van, lehet, hogy egy kicsit kajanáci is vagyok, de muszáj odafigyelnem. Nagyatádra le kell fogynom még öt kilót. Rohadék zsír, szemét genetika, hogy még ennyi sport mellett is kínozni kell magam. Ebédre tonhal sali hajdinával. Na, jó, egy kis gumicucu nem árthat meg, ha már a kollégák ilyen kedvesen kínálják.
Egy kis túlórát, hölgyem? Anytime. Érjünk már haza. Mi ez a tömeg? Miért nem jár a metró? Miért nincs pótlóbusz? Miért kell bevásárolni? Miért nincs semmi kaja otthon? Miért kell ilyen veszett hidegben futni menni? Jó, csak 50 perc E1-ben, azt talán valahogy kibírom. Mondjuk most ezt egy porcikám se kívánja, nem lehetne, hogy leülök a TV elé egy chipes zacsival, mint minden normális ember? Vagy hogy a pasim, aki természetesen halálosan szerelmes belém és úgy néz ki, mint egy görög félisten, török félhalandó és egy szittya magyar összegyúrva, vacsorát főz nekem? Vagy inkább megszoptatom a gyereket.
Ja nem, ez valaki más élete.
HWAPO. HWAPO.
Katinka minden nap beleül a jégfürőbe, te sem fogsz belehalni, ha -10-ben kell futni. Fú, de rohadtul unom már ezt az útvonalat. Tényleg, akkor hétvégén melyik hegyen is fogom magam halálra szivatni? Jaj, de szép alacsony a pulzusom. Na, nem is olyan rossz ez, de kérlek, Istenem, az Árpád-hídról ne fújjon le a jeges szél, ígérem, rendesen lenyújtok meg hengerezek is. Mindig! De ma mindenképp.
Ki találta ki a hengert? Az SMR az azt jelenti, hogy Sz...sd Magad Rendesen? Megtörtént. Aha.
Tudtam, hogy elfelejtettem valamit. Boltba menni. Azért valamit kéne vacsizni, nem? Van egy kis spenót meg barna tészta, ez jó lesz holnap ebédre. Jé, van itthon kenyér! A penészes kenyér is olyan nemes, mint a penészes sajt? Maybe not. Tökéletes háziasszony vagyok. Ígérem, összeszedem magam. Amúgy nem vagyok mindig ilyen szétszórt. De a munkában muszáj odafigyelni, és estére már nem marad belőle. Mi van holnap? Csütörtök? Akkor megint úszás, aztán este görgő. Vagy futás? És spinning szombaton? Vagy akkor hosszú terep van? Mikor van pihenőnap? Pénteken? Ja nem, akkor cross van. Mi ez az égett szag? A tészta! Egy kicsit lepirult. Jó lesz ez még. Úristen, már fél 10? Aludni kell. Tök sok szabadidőm van heti 10-12 óra edzés mellett.
A társasági életem kimerül a csapattársakkal történő hajlani, félkómás találkozásban, meg a munkatársakkal folytatott röhögésben. Szeretem őket. A csapatmunkatársakat. Nem értem, mit filozofálok itt, amikor már rég aludni kéne.
Miért csinálom?
Az út maga a cél. Acél. Akkor nem a mágnestaplú cipőben tolom az ájront. Jó, tudom, ez nagyon rossz volt. Holnap pedig kezdődik minden elölről. Tudom, hogy függő vagyok. De szeretem. Most ez az életem. Most ez tesz boldoggá. Máskor, más időben, más dimenzióban pedig majd valami más. Most nem tudok már gondolkozni. Hajnal öt. Szundi hív. Ki a fene az a Szundi? Ja, de hülye vagyok, ez nem bejövő hívás. Ez az ébresztő…
