Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Futóként se szégyellj önmagad lenni!

Istock | A futás akkor fogja megadni neked a legtöbbet, ha az önelfogadásban is fejlődsz.

Nem számít a sebesség, a külalak vagy mások véleménye: ha elindulsz futni, futó vagy.

Ahogy a mindennapokban, úgy futás során is hajlamos az ember önmagát másokhoz hasonlítani, vagy adott esetben, leggyakrabban az önbizalomhiány vagy néhány béna beszólás miatt, lekicsinyelni a saját teljesítményét, kinézetét, gondolatait, érzéseit. Pedig az lenne a legfontosabb, hogy futóként is légy hű önmagadhoz, és az állandó viszonyítgatás helyett sportolj úgy, amilyen te vagy. Fuss a saját utadon! – minden szempontból.

 

Azért, mert futsz, még nem kell, hogy...

...GYORS LEGYÉL!

Akár pulzusalapú edzést végzel, akár csak „simán” a megtett kilométereket és az eltelt idődet figyeled, a komisz kisördög a válladon néha az ellenségeddé válhat: amikor csak azt veszed észre, hogy valaki (már megint) lekörözött, vagy azt, hogy az edzéstársaid folyton előtted járnak, esetleg rendszeresen meghallgatod, hogy az anyukád szomszédjának a lányának a kolléganőjének az unokatestvére, a Jucus 25 perc alatt futja az 5 kilit, te meg még mindig (vagy újra) azzal küzdesz, hogy tartósan lemenj 7 perc/km alá.

Egyrészt mi lenne, ha mostantól csak magaddal foglalkoznál? Ha nem érdekelne, hogy mások milyen sebességgel haladnak, kizárólag az, hogy te saját magadhoz képest hogyan fejlődsz? Ez a te szervezeted, a te futásod, a te időd, és biztosan nem a téged lekörözőé vagy bizonyos Jucusé. Hiszen őket nem is ismered, és semmi közöd hozzájuk.

Másrészt merj lassú lenni! Tudjuk, persze, a gyorsulás azt jelenti, hogy az ember fejlődik, és halad a célja felé. Viszont lassú futóként is hős vagy. Igen: hős! Hiszen ha például a fogyás miatt futsz, akkor az 1-es pulzuszóna „csigaszerű” tempóját egyáltalán nem könnyű tartani, sőt. Vagy ha egy sérülés után kezded újra a sportolást, és egyelőre sokkal lassabb vagy az egykori önmagadnál, akkor is hős vagy: hiszen újra ott loholsz, és koptatod az aszfaltot (vagy a földutat vagy a rekortánt, ahogy tetszik). Vagy ha lassan futsz, mert egészen egyszerűen lassan szeretsz futni, és kicsit sem érdekel, hogy emiatt ki mit szól, akkor is te vagy a super(wo)man. Éljen a lassú futó!

 

...MINDIG TÖKÉLETESEN TELJESÍTS!

Egy ismerősöm maratonra készül: edzésterve van, amit ha esik, ha fúj, ő bizony szorgalmasan követ hónapok óta. Nemrégiben az edzője kiszúrta, hogy bár az illető hölgy mindent úgy csinál, ahogy kell, a teljesítménye mégis visszaesett, lassult, a formája romlott. Vajon mi történhetett? A válasz egyszerű: hősnőnk szervezete leadta a vészjelzést, mely szerint elfáradt, kimerült. Néhány nap szigorúan csak nyújtással és könnyű gyaloglással tarkított szünet után a hölgy új erőre kapva tért vissza a futáshoz, és folytatta felkészülését a 42 km-re.

Veled is előfordult már, hogy egy nap hirtelen a semmiből, mindenféle előjel nélkül „futásundorod” lett? Hogy úgy érezted, ha akár csak 10 métert is le kell kocognod, elrókázod magad, pedig nem voltál sem beteg, sem sérült? Ha ilyesmi veled még nem történt meg, szerencsés vagy. Ha már igen, akkor pontosan tudod, hogy próbálkozhatsz, igyekezhetsz, de talán jobb hallgatni a testedre, és picikét visszavenni, könnyíteni, mégpedig lelkifurdalás nélkül! Van, aki ilyen esetben akár hetekre leáll a futással, és inkább a keresztedzésekre vagy például a jógára helyezi a hangsúlyt, aztán szépen, fokozatosan visszatér a kocogáshoz. Van, aki egyszerűen ad magának pár teljesen futásmentes napot, pihen, lazul, és utána folytatja a sportolást. És van, akinek ez a szünet akár hónapokig is eltarthat, de mi, a Futásról Nőknek közösségének tagjai tudjuk: aki már egyszer elkezdett futni, és megszerette, egy idő után biztosan visszatér a „szerelméhez”. Éljen a futó, aki mer leállni – aztán pedig visszatérni!

 

...VÉKONY/SZÁLKÁS/TISZTAIZOM LEGYÉL!

Több mint 15 évvel ezelőtt egy népszerű életmódmagazinban az egyik újságíróhölgy cikksorozatot vezetett arról, hogy hogyan vált nem futóból futóvá. Élvezetesen, szemléletesen és nagyon szórakoztatóan mesélte el a saját sztoriját, aminek a futás mellett volt egy másik fontos eleme is: a fogyókúra. Hónapról hónapra olvashattunk a fejlődéséről, az állóképessége növekedéséről, a sportban elért eredményeiről és igen, arról is, hogy mennyit adott le kilóban. Már több mint fél év telt el, és a szerző gyönyörűen haladt a futásban. Ekkor történt meg vele az az eset, hogy egy napon, miközben épp a 10 km-es napi penzumát teljesítette, egy ismerős (vagy járókelő, már nem emlékszem) a következő megjegyzéssel illette: „Fogyókúrázunk, fogyókúrázunk?”

Nos. Mit lehet egy ilyen kérdésre reagálni? Hát... „Úgy érted, hogy most? Most éppen nem fogyókúrázom. Most éppen a résztávos edzésemet csinálom/hosszút futok/fartlekezem stb.. Futok.”

Mindegy, hogy hány kiló vagy, hogy szeretnél-e fogyni vagy sem, hogy van némi súlyfelesleg a hasadon, a csípődőn vagy a combodon: ha futsz, akkor futó vagy, a külalakodtól függetlenül. Éljen minden testalkatú futó!

 

 

...VERSENYEZZ!

Habár sokunkban egy idő után feléled a vágy, hogy egy versenyen is bizonyítsunk, nem biztos, hogy te is azok közé a futók közé tartozol, akiknek ilyen jellegű céljaik vannak. Sőt, talán még az sem hajt, hogy eljuss a 10, 21, 42, 42+ km-ig. És mikor arról beszélnek körülötted a futóismerőseid, hogy „Éljen, már csak egy hónap, és jön a verseny, de izgulok!”, te csendben elmélázol azon, hogy hm, neked nincs is olyan futással kapcsolatos célod, amiért izgulhatsz, amiért küzdhetsz, amivel bizonyíthatsz. Te egyszerűen csak azért futsz, mert... szeretsz futni! Mert élvezed, mert feltölt, mert kikapcsol, mert ellazít, mert jól érzed magad közben a testedben. Ezért és semmi másért.

„Csak” (nagyon idézőjeles csak!) örömfutónak lenni fantasztikus dolog, és ha te is az vagy, légy büszke magadra. És soha, semmilyen körülmények között ne hasonlítsd magad a terveket dédelgetőkhöz! Mindannyian futók vagyunk, mindegyikünknek van célja, a tiéd a „jól lét”. Ahogy Keresztury Emőke klinikai szakpszichológus mondta egy korábbi interjúnkban: „Az örömfutó egy jóleső meditatív állapotban élvezi az énidejét, azt, hogy önmagával lehet… Azt se felejtsük el, hogy ha valaki nem akarja feszegetni a határait, csak futni szeretne, akkor is minden alkalommal el kell indulnia otthonról, tehát ebben is van kihívás.” Éljen az örömfutó!

 

… LEMONDJ A KEDVENC ÉTELEIDRŐL!

Nehéz ügy – főleg akkor, ha azért (is) futsz, mert szeretnél megszabadulni némi feleslegtől, és mondjuk a kedvenc ételed a csülkös bableves, a szalámis pizza, a csokitorta vagy a rakott krumpli sok tejföllel. Teljesíted az előírt kilométereket, nem hagysz ki edzést, esetleg készülsz a kitűzött versenyre, és igyekszel mindezek mellett a lehető legegészségesebben táplálkozni, hogy aztán majd a legjobb formádban állhass rajthoz. Hogy fér bele ebbe a csokitorta? Rávághatnánk, hogy sehogy, pedig igenis, beleférhet. A táplálkozási szakértők gyakran mondják, hogy a hosszú távú szigorú tiltásnak az lehet az egyik következménye, hogy egy adott ponton, egy gyenge pillanatban az ember lánya ráveti magát az említett csokitortára, amiről már napok (hetek, hónapok, évek???) óta álmodozik, és befal belőle, nos, nem csak egy szeletet... Ennél sokkal praktikusabb és tudatosabb megoldás, ha ezeket a „bűnözéseket” inkább kijelölöd magadnak a naptárban havi egy alkalommal, mondjuk egy hosszú futás utánra egyfajta jutalomként, és akkor lassan, szépen, kiélvezve minden falatot megeszed azt az egy szelet csokitortát. Hidd el, ettől még nem buktad el a fogyókúrádat, nem rondítottál bele az edzéstervedbe, nem lettél rosszabb futó, és nem vagy akaratgyenge. Éljen a csokitorta! Nem, csak viccelek - félig. Éljen a fogyni vágyó futó, aki mer néha tudatosan csokitortát enni!

 

...TRENDI LEGYÉL!

Kiváló szerkesztő-újságíró kolléganőm, Máthé Dóra Zsuzsa ultrafutó olyan frappánsan megfogalmazta a legfontosabbakat eme témában néhány évvel ezelőtt, hogy egy kicsit átadnám neki – stílszerűen – a terepet: „Ne feszengj csak azért, mert nincs meg a legújabb márkás futópólód vagy futónadrágod. Ha valaki szakadt pamutpólóban és macinaciban indul el futni, semmi más nem igazol számomra, csak az elszántságot és határozottságot. Persze, a technikai öltözékek jók, hiszen sportoláshoz találták és alakították ki őket, de attól nem jelentenek létszükségletet.”

Futás közben egyszerűen viseld azt, amiben a legjobban érzed magad, és ami a te testednek a legmegfelelőbb, legkényelmesebb. És ha az a régi Guns 'n' Roses-os pólód, vagy a kamasz fiad kinőtt melegítőnacija, esetleg az apukád ezer éves, két számmal nagyobb széldzsekije, az sem számít. Legyen egy, a lábszerkezetedhez jól passzoló futócipőd, valamint egy megfelelő tartást biztosító sportmelltartód, ezeken felül viszont hagyatkozz a saját ízlésedre, komfortérzetedre (és, ne legyünk álszentek, a pénztárcádra). Ahogy Dóri írta: „Mozgásra fel, mackónadrágos barátaim, fussatok, és ne szégyelljétek, hogy most kezdtétek a futást, és nincs meg a legújabb kollekció, mert a futóközösség nem erről szól. A lényeg a futás szeretete, a mozgás szabadsága, gyerünk, gyerünk!” Azaz éljen a mackónadrágos futó!

 

Röviden összefoglalva: Ha időről időre kilépsz az ajtón és elindulsz futni, teljesen mindegy, milyen célból, akkor bajnok vagy. És küldjük neked ezt a dalt: