Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A pulzus alapú edzésről beszélgettünk futóedzőkkel

Szabó Gábor, Csoma Ferenc, Jakus Béla mondja el véleményét

Ma már a legtöbb amatőr futó számára ismert a pulzuskontrollos vagy pontosabban pulzus alapú edzés fogalma. Sokan figyelik a pulzusukat futás közben akkor is, ha nincs futóedzőjük. Többen jártak már sportlaborban, ahol személyre szabott pulzuszónákat kaptak, és ez alapján futják a különböző intenzitású edzéseiket. Persze nem csak ezt a módszert alkalmazzák a futóedzők. Pulzusra, távra vagy tempóra érdemes futni? Három futóedzőt kérdeztünk arról, hogy az ő edzésmódszereikben milyen szerepet játszik a pulzus alapú edzés, mire figyelnek még? Jakus Béla futóedző amatőr terepfutókkal, ultrafutókkal foglalkozik, akik legtöbbje igen komoly versenyeken indul. Csoma Ferenc több hosszútávfutó olimpikon edzője, évtizedek óta élsportolókkal foglalkozik. Szabó Gábor a Sashegyi Gepárdok vezetője pedig nem csak kiírja tanítványai edzéseit, de fut is velük közös edzéseiken. Kezdő futók, de nagyon sikeres aszfaltos és terepes ultrafutók is vannak tanítványai közt. Bár akad a három futóedző módszerei közt eltérés, sokkal több a közös pont, mint elsőre gondolnánk. 

 

A pulzus alapú megközelítés milyen szinten része az edzői munkátoknak? Mennyire figyelitek a pulzust egy-egy edzésen?

Jakus Béla: A futóim legnagyobb része terepfutó, objektív visszajelzést pedig terepen nem tudok máshogyan értékelni, hiszen a 6 perces kilométerek lejtőn nagyon lassúnak, míg felfelé igencsak intenzív tempónak is számíthatnak. Ha azt írnám a tanítványaimnak, hogy fusson 3x10 percet tempóra, annak nem sok értelme lenne terepen. A terepfutóknál szerintem sokkal objektívebb visszajelzést ad a pulzus alapú edzésterv, de az is fontos, hogy az a pulzus az ő szintjéhez legyen szabva. A pulzuszónákat egy terheléses vizsgálat vagy pár pulzuselőzményes edzés, esetleg korábbi versenyeredmények alapján én már elég jól be lehet lőni. Azért terepen sem mindig használjuk, de az edzések nagy részét pulzus alapon írom ki.

Csoma Ferenc: A hosszútávfutás állóképességi szám, így a felkészülés során elsősorban a keringési rendszert érintő ingerekhez kell alkalmazkodni a szervezetnek: a tüdőnek, szívnek, az érhálózatnak és így tovább, egészen a kapillárisokig. A pulzus a szervezet visszajelzésének egyik formája, és nagyon fontos segítsége az edzőnek, futónak egyaránt. Edzői tevékenységemben a pihenők meghatározásában van kiemelkedő szerepe a pulzusnak, ugyanis amikor már egy futó olyan állapotban van, hogy egy résztávos edzés pihenőidejében akár 40-45 másodperc is elegendő ahhoz, hogy 120 alá csillapodjon a pulzusa, akkor az igazán versenyszám-specifikus, hatékony edzés érdekében tulajdonképpen már indulhat is a következő résztávra. Az ilyen esetekben a pulzusszám alakulásával próbálom a pihenőidőket bekalibrálni.

Szabó Gábor: Attól függetlenül, hogy van egy nagyon kategorikus és téves kép az emberekben arról, hogy módszertanilag vagy a pulzuskontroll vagy résztávos őrület a nyerő módszer, és valamelyik mellett dönteni kell, én azt hiszem, az igazság valahol a kettő között van. Bizonyos időszakonként, periódusonként érdemes jobban nézni a pulzust, ha például alapozunk, ezen belül is a hosszú résztávoknál. Ha valaki gyengébb állóképességgel rendelkezik, akkor egy szorosabb pulzuskontrollt is lehet alkalmazni. És itt van a kutya elásva, hogy a pulzuskontroll nem általános, mindenkinek hasznos módszer, mert vannak olyan emberek, akiknek semmi szükségük nincs pulzuskontrollra, mert az ő állóképességükön alig, a gyorsaságukon viszont annál többet lehet fejleszteni. Ilyen esetben leszabályozni a futás intenzitását kifejezetten káros és hátráltató.

 

Milyen információkat figyeltek edzőként a leginkább: a tempó és táv vagy az érzés az, ami jobban nyom a latba?

Jakus Béla: Akkor jó az edzés, ha három dolog stimmel: síkfutás esetében a tempó, a mért pulzus, valamint az ezekhez társított érzés. Volt olyan futóm, akinek a beszámolója nélkül megnéztem a futóedzését, és azt mondtam, hogy ez egy döbbenetesen jó futás volt, teljesen jó intenzitáson, nem magas pulzussal nagyon jó tempót ment. Aztán feltöltötte a beszámolóját, amiben azt írta, hogy élete legnehezebb edzése volt, izomzatilag nagyon fáradt-kimerült volt, az egész edzést végigszenvedte. Ha csak a pulzus és a tempó jó, de a hozzá társított érzés nem a vártnak megfelelő, annak a végére kell járni edzőként is. Ilyenkor tendenciákat figyelek, egyetlen rosszul megélt, nehezebb edzésből nem lehet sokat levonni, de ha ez rendszeresen előfordul, akkor annak oka van. Sokszor egy amatőr futó a munkahelyi, magánéleti plusz stressz miatt nem tud megfelelően regenerálódni, mert náluk a túlterhelés első jele, hogy a pulzus és a tempó rendben van, de a futást érzésre sokkal fárasztóbbnak, megterhelőbbnek írják le.

Csoma Ferenc: A pulzusszám szinte minden esetben szerepet kap az általam irányított edzéseken, de a távfutásnak van egy egyszerű, ám nagyon fontos alapelve. Mégpedig az, hogy az ingerekre vonatkozóan, a hatékonyság érdekében érvényesüljön mindig a „ma többet, mint tegnap, holnap többet, mint ma” feltétel. Az előrelépés érdekében az említett elvnek érvényesülnie kell minden időszak edzéseiben és éves viszonylatban is. Egy betegség- és sérülésmentes időszakban azonban így előfordulhat az, hogy nem csak a pulzusszám, hanem az előző edzések teljesítményei is – az említett elv szellemében – alakíthatják a pihenőket.

Szabó Gábor: Nagyon fontos, hogy mit érez a futó. Mivel ez szubjektív, ezért fals információnak szokták gondolni, pedig időnként érdemes arra is hallgatni, hogy mit mond a test, mit érez az ember. Adott, hogy nagyjából milyen tempókat milyen pulzussal sikerül elérni. De a száraz adatokon túlmenően még fontosabb, hogy hogyan érezte magát a futó. Nekem még az is belefér, ha azt mondja, hogy ez egy nagyon jó edzés volt, bár a számok nem ezt mutatják, az edzésélmény szuper volt. Akkor az egy jó edzés. Általában azt szajkózom, hogy az a helyes, amikor fokozóra fut valaki, és még a végén is rá tud tenni egy kicsit. De ha bátran fut, megpróbál elmenni a résztávos edzésen valaki olyannal, aki jobb időket tud nála, majd a közepén kicsit lelassul, akkor sincs gond. Jó, hogy megpróbálta, egy mini harcot vívott önmagával, de még nem tart ott, hogy végig bírja, de látja a perspektívát a dologban. 

Milyen előnyeit és hátrányait látod edzőként a pulzus alapú edzésnek?

Jakus Béla: Amikor nagyon szeszélyes az időjárás is, az egyik nap 8 fok van, a másik nap 26, az időjárási és terep-körülmények miatt sokkal objektívebb tud lenni a pulzus. Mert hiába írnék 5:30 perc/kilométeres tempóban 3 óra futást a futómnak, ha a 2-3. órára kevesebbet tud frissíteni, melegszik az idő, elkezd emelkedni a pulzusa, annak ellenére, hogy a tempója nem változik. Ilyenkor pedig nem azok az anyagcsere-folyamatok játszódnak le, amit az edzéssel el szerettem volna érni a futónál, ezért pulzust adok meg, bár összességében lassul a futás az említett példánál, a nem ideális körülmények hatására.

Csoma Ferenc: Az én futóim számára az aerob küszöb környezetében végzett edzésmunka a leghatékonyabb, ezért minden felkészülési időszak elején laborban meghatároztatjuk a tanítványaimmal azt a pulzustartományt, amely az említett aerob küszöbhöz tartozik. Tanítványaimmal hosszabb versenytávokra készülve zömében aerob jelleggel, a savasodás élettani állapotát lehetőség szerint mellőzve végezzük az edzéseket. Én az aerob küszöb alatti futómunkát favorizálom, ezért nem örülök annak, ha 15-20 ütéssel az általam optimálisnak tartott pulzusszámnál magasabb pulzusszámokat jelez vissza a tanítványom. Ilyenkor a futás intenzitásának csökkentésére adok edzői utasítást. Rosszabb estben megállítom, mert biztosan van valami objektív háttere annak, hogy miért magasabb a pulzus. A pulzusadat óriási segítség az edzőnek, mert a pulzusértékekből azonnal érzékelhető, ha az eredeti edzői elképzelésektől eltérően már az oxigénadós, azaz tejsavat termelő élettani zónában teljesít a futó. Pulzusmérő eszközökhöz ma már könnyen lehet hozzájutni, amelyek segítségével azonnal elérhetővé válhatnak a pulzusszámok.

 

MI AZ AZ AEROB KÜSZÖB?

Az aerob küszöbnél kezd először a vérben a tejsav szintje megemelkedni. Az egyes személyek aerob állóképességi szintje határozza meg a tényleges pulzust az aerob küszöbnél. Például gyenge aerob állóképességű személyek esetén az aerob küszöb a maximális pulzusszám 60%-a is lehet, azonban edzett sportolóknál akár a maximális pulzusszám 85%-a is lehet.

A magasabb aerob küszöb magasabb intenzitású edzést tesz lehetővé a tejsav felhalmozódása nélkül.

Forrás: polar.hu

Szabó Gábor: Ha az edző minden terhelést pulzus alapon ad meg, az egy nagyon pontosan meghatározott iránymutatást jelenthet a futónak – ez számomra sem tűnik egy végtelenül rossz gondolatnak. De sokszor a pulzuskontrollhoz tartozik egy olyan szemlélet is, ami kizárja a spontaneitást, az őrültködést, „ketrecbe szorítja” a futókat.

Van olyan edzéstípus vagy edzési szakasz, amikor a pulzust jobban vagy kevésbé figyelitek?

Jakus Béla: Például a rövid intervallos edzéseknél 10-20-30 másodperc sprint esetében abszolút értelmetlen lenne pulzusalapon írnom az edzést. Minél tapasztaltabb egy futó, annál jobban be tudja lőni érzésre is az intenzitást: mondhatom neki azt, hogy érzésre 90%-95%-os erőkifejtéssel fusson meg ilyen rövid távokat. Vannak aszfalt síkra készülő futóim is, de 1000 méterig ott is tempó alapon szoktam megadni az edzést pulzus helyett, mert pár száz méter kell is, hogy beálljon a pulzus, ilyenkor egyszerűbb a tempót figyelni.

Csoma Ferenc: Véleményem szerint nincs, mert információ lehet még az edzőnek az is, hogy ha egy könnyű futásnál magasabb a tanítvány pulzusa az edző által optimálisnak tartottnál. A regeneráló jellegű futások estében a magasabb pulzus arra utal, hogy valaminek kell lennie a háttérben, amit azonban ki kell deríteni, és nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Szabó Gábor: Főleg alapozásnál figyeljük a pulzust, és ott is főleg azoknál a futóknál érdekes ez, akik még relatív kezdők. Minél erősebb, minél jobb szinten van valaki, annál rugalmasabban és jobban reagál a testük a döntően aerob jellegű intenzívebb futásokra. Ezért haladóbbaknál már nem érdemes a pulzust még alapozásnál sem értelmetlen korlátok közé szorítani. Egyébként ez a kor függvénye is; azok az edzők, akik fiatalokkal dolgoznak, egyáltalán nem kényszerülnek komoly intenzitás-visszavételre alapozáskor. Maga az alapozás is emiatt teljesen mást jelent náluk.

Milyen információkra tudsz következtetni a pulzusból?

Jakus Béla: Nagy ingadozásokat lehet megfigyelni a pulzusszám alakulásában munkahelyi stressz, az éjszakázás, akár egy kezdődő betegség esetében, de a hölgyeknél a ciklus alakulása is befolyásolja a pulzust. Ha egy verseny közben nagyon leesik vagy éppen rettenetesen megugrik a pulzus, az jelentheti azt, hogy a szénhidrátbevitel kevés, esetleg a folyadékbevitellel van gond, ezeket is érdemes ilyenkor végiggondolni. A dehidratáció jelei pulzusemelkedéssel is járnak. Azt gondolom, nem csak a terhelt, hanem a pihenőidők pulzusának alakulását is érdemes figyelni egy feladatos, például egy intervall edzésen. Az erősen megfutott távok alatti és a pihenési pulzus között 30-40 ütésnyi különbség van. Ha valakinek az első tempós résztáv után 40 ütést esik a pulzusa a pihenést jelentő 1-2 perces joggban vagy sétában, de a hatodik ilyen résztáv után egyszerűen nem csökken le, csak 10 ütést, ez azt jelezheti, hogy nem érdemes tovább erőltetnie aznap a dolgot, hiszen a szervezete nem képes megnyugodni, túl nagy terhelésnek van kitéve.

Csoma Ferenc: A terhelt pulzus jelezheti azt is, hogy ha valaki nem alkalmas a napi edzés elvégzésére. Akár azért, mert lappangó betegsége van, vagy csak kialvatlan, de a pulzusszámból következtetni lehet a tanítvány pillanatnyi fizikai állapotára is. Csak példaként említem meg azt, hogy bizonyos fokú túledzettségre is utalhat az, amikor a versenyző nem tudja az optimálisnak vélt pulzusszámig fokozni a futásának intenzitását, de az is sokat mondhat, ha nem sikerül megfelelő ütemben csillapodnia a pulzusnak a résztávok között.

Szabó Gábor: A pulzus-tempó páros mindig nagyon érdekes, de nagyban függ a körülményektől, nem túlzottan megbízható mérce, mert mindig van benne némi bizonytalanság. Nem lehet laborkörülményeket elvárni, ahogy a futó belső homeosztázisa is állandóan változik. Ezen túlmenően az 1 perces megnyugvási pulzusból lehet következtetni arra, hogy mennyire terhelhető a futó az adott edzésen. De ezt a fáradtságot edzőként le tudom szűrni a futó mozgásából, a tempó alakulásából és a futó szubjektív érzéseiből is, nem a pulzus az egyetlen mutatója. Pulzusméréssel kiszűrhető egy esetleges túledzettségi állapot is.

Eddigi edzői tapasztalataid szerint miben segít a pulzus alapú edzés és versenyzés egy futó számára?

Jakus Béla: Versenyen azért érdemes figyelni a pulzust, mert már félmaratonon is nagyon sokat számít az első 3-4 kilométer intenzitása. Hosszabb távokon, mondjuk maratonon vagy ultraversenyeken pedig az első 1 óra nagyon fontos, ekkor lehet a „legjobban” elfutni a versenyt. De ha egy jól beállított pulzustartományban fut valaki, akkor el tudja ezt kerülni. Amiért a saját tapasztalatom alapján is szeretem a pulzusmérést, hogy egy hosszú versenyen a nagyon alacsony pulzusom láttán arra gondolok: „Nem hagyhatom, hogy 130 legyen, gyerünk, Bécikém”. Hiába van bennem fáradtságérzés, a pulzusom önbizalmat ad ahhoz, hogy kicsit megemeljem a tempót, hiszen az objektív adatok alapján nem vagyok annyira kimerült, mint azt érzem (és amennyire sajnálom magam). Általában 6 órát lehet még futni viszonylag egyenletes intenzitással és hasonló pulzussal. Efölött a központi idegrendszer és az izomfáradtság miatt a szervezet elkezd szabályozni, a pulzus esni kezd.

Mennyire új irány a futásban a pulzus figyelése?

Csoma Ferenc: A pulzusmérés abszolút nem új keletű dolog. Én valamikor a ’70-es évek közepén voltam aktív versenyző, és már akkor igen komoly szerepet kapott a pulzus figyelése. Azt mondhatom, hogy aki edző irányításával, versenyszerűen futott, az már a ’70-es években is pulzuszónák alapján végezte az edzésmunkáját. Persze a pulzus mérésének eszközei akkor még gyerekcipőben jártak. Résztáv közben még nem volt mód a mérésére, de amint a résztáv végére ért, a futó azonnal mérte (többnyire kézzel, a csuklón, nyakon - a szerk.)  a terhelt pulzusnak nevezett pulzusszámot. A pihenők alatt viszont többször is mérhető volt, és általában a pulzusszám alakulásának függvényében alakította az edző már akkor is a pihenőidőket.

Mit gondolsz arról, hogy az amatőr futók körében egyre elterjedtebb a pulzus figyelése, és az edzéstervezésben is egyre több edző használja?

Csoma Ferenc: Szerencsés edzőnek mondhatom magam, hisz eddigi edzői tevékenységem során megadatott számos olyan képességű versenyző edzésmunkáját irányítani, mint Ágoston Zita, Baier Tibi, Banai Robi, Erdélyi Zsófi, Holba Zoli, Káldy Zoli, Kovács Benjámin, Papp Kriszti, Rácz Kati, Teveli Petra, akik az elmúlt években a nemzetközi színtéren is figyelmet érdemlő teljesítményeikkel meghatározói lettek a magyar hosszútávfutásnak. Azonban csak néhány amatőr futó edzését koordinálhattam, de a kezdő, amatőr sportoló is hús-vér ember, és ugyanúgy hatással vannak rá is a fiziológiai törvényszerűségek, mint ahogyan az élsportolóra. Számukra is meghatározóan lényeges és részükről is fontos odafigyelni a pulzusszámuk alakulására.