Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Poór Brigitta: „A tereptriatlon szépsége a kihívásban rejlik”

Poór Brigitta gyűjteményéből | Poór Brigitta kétszeres XTERRA Európa-bajnok és az ITU Tereptriatlon világbajnokság bronzérmese

Interjú az Európa-bajnokkal.

A tereptriatlon Európa-bajnoka, világbajnoki harmadik helyezett, sokszoros világkupa futamgyőztes. Poór Brigitta hazánk egyik legeredményesebb tereptriatlonistája, akit 2020 elején az Exatlon Hungary-ben is láthattunk versenyezni a tévéképernyőn. Brigivel a pályafutásáról, a kedvenc pályáiról, a terep iránti rajongásáról és a terveiről is beszélhetünk.

 

Elég furcsa néhány hónap áll a hátunk mögött... Hogyan tervezted a tavaszt, és miként alakította át az elképzeléseidet a járványhelyzet?

Hiába tervezünk, ha az élet közbeszól, akkor tudni kell rugalmasnak lenni, és az új helyzetből kihozni a legtöbbet. A tavalyi évemet „pihenősre” vettem, nem sokat versenyeztem, kevesebbet is edzettem. 25 év után kicsit elfáradtam, motivációt vesztettem, ezért döntöttem a lazább esztendő mellett. Úgy voltam vele, hogy no, akkor ősszel nekiállok, visszatérek, és felkészülök a 2020-as szezonra! Szeptemberben neki is álltam a felkészülésnek, de októberben lesérültem, ami kicsit visszavetett. De ekkor jött a megkeresés, hogy vegyek részt az Exatlonban, és úgy éreztem, nem utasíthatok vissza egy ilyen izgalmas feladatot! Nem az én profilom a tévés szereplés, viszont kihívásnak, érdekes lehetőségnek tartottam, és szerencsére az edzőm is támogatta az ötletet. Ezzel meg is pecsételődött a 2020-as szezonom. Habár még akkor is úgy voltam vele, hogy bármeddig is jussak el az Exatlonban, miután majd visszajöttem, folytatom a felkészülést. Végül két hónapot töltöttem kint, február legvégén jöttem haza. Megbeszéltük az edzőmmel, hogy folytatom az edzést, felkészülök a szezon második felére, aztán jött a koronavírus, a korlátozások, sorban törlik vagy halasztják el a versenyeket...

 

 
XTERRA | A triatlon három sportág közül Brigi kedvence a bringa

Mi az, ami teljesen kimaradt az edzésprogramodból az elmúlt 2 hónapban?

Természetesen az úszás, viszont futni és kerékpározni tudtam, tudok! De sajnos úgy érzem, nem nagyon lesznek versenyek az idén. Úgy próbálom felfogni, hogy kaptam plusz fél évet a következő szezon megalapozásához. Senkinek sem egyszerű egy ilyen helyzetben motivációt találni, viszont sosem szabad elfelejtenünk, hogy elsősorban azért sportolunk, mert örömet találunk benne, mert jó nekünk. Ezért kell mellette kitartani.

 

Mesélj arról, kérlek, hogy hogyan indult a triatlonos pályafutásod!

Nagycsoportos óvodásként jártunk úszni, és az egyik ilyen alkalommal egy úszóedző kiválasztott néhányunkat. Azt mondta a szüleimnek, hogy látszik, szereti a gyerek a vizet, mint közeget, jól érzi magát benne, magabiztos, tehát ha szívesen vennék részt úszóedzéseken, akkor szeretettel várnak. Így indult. Az általános iskolát úgy kezdtem, hogy heti három úszóedzésem volt. Közben jártam mezeifutó-versenyekre is, ahol egyszer csak az egyik anyuka odaállt az édesanyám mellé, és megkérdezte tőle: „Van ennek a kislánynak kerékpárja?” Anyukám azt válaszolta, hogy hogyne lenne, minden kisgyereknek van biciklije. Erre a másik anyuka, aki tudta, hogy úszom is, az iránt érdeklődött, hogy lenne-e kedvem elindulni egy triatlonversenyen. Nekem pedig nagyon is volt kedvem! Ekkor olyan nyolcéves lehettem.

 

Brigi főbb eredményei

• 2x XTERRA Európa-bajnok

• XTERRA European Tour győztes

• ETU Tereptriatlon Európa-bajnok

• 4. helyezett az XTERRA Világbajnokságon

• 3. helyezett az ITU Tereptriatlon Világbajnokságon

• U23-as Tereptriatlon Európa- és világbajnoki cím

• világkupa-győzelmek

• Féltávú triatlon magyar bajnok

• MTB Maraton magyar bajnok

Hogy érezted magad ezen az első versenyen?

Ez egy megyei triatlonverseny volt, és sosem felejtem el... Megérkeztünk, gyülekeztünk, és a többiek megkérdezték anyukámat: „Tényleg ez a biciklije?!” Ugyanis egy kis BMX biciklim volt... Körbenézve elég hamar kiderült számunkra, hogy milyen nagy különbségek lehetnek bringa és bringa között. Viszont nagyon jól mentem a versenyen a kis BMX-szel is, egyenes ágon továbbjutottam az országos bajnokságra. Innentől kezdve aztán már nem volt visszaút. A soproni triatlonos közösség tagjává váltam, mentünk, versenyeztünk sok-sok éven, több mint tíz esztendőn át.

A tereptriatlon csak ekkor jött? Eleged lett az aszfaltból?

Több tényező is közrejátszott a váltásban. Nagyon régóta benne voltam a triatlonos körforgásban, sikeres is voltam, de úgy éreztem, hogy nem nagyon tudok előre jutni, ebbe pedig kicsit belefáradtam. A másik fontos ok pedig az volt, hogy elkísértem az egyik ismerősömet egy tereptriatlon-versenyre Visegrádra. Le sem tagadhatnám a versenyzői véremet, hiszen nem tudok elmenni úgy egy versenyre, hogy azon ne induljak el...

 

 
Poór Brigitta gyűjteményéből | A tereptriatlont azért (is) szereti annyira, mert gyönyörű helyszíneken versenyezhet

Tehát nemcsak elkísérted őt, de versenyeztél is?

Így van, szerettem volna kipróbálni magam. Képet kaptam arról, hogy milyen is ez a sport, és mennyiben más, mint az országúti triatlon. Nagyon kemény verseny volt ez a visegrádi, és úgy fejeztem be, hogy kijelentettem: „Én ezt soha többé!” Többet toltam közben a bringát, mint amennyit ültem rajta... De egyrészt az emlékek megszépülnek, másrészt egy olyan kihívást találtam ebben a sportban, ami izgatott. Meg akartam csinálni!

Miben volt annyira más?

A közösség és a természet a két legfontosabb indok. Oké, hogy ott vannak a versenytársak is, de mégis úgy érzed, mintha egymagad lennél a természetben, küzdesz az elemekkel az egészen varázslatos helyszíneken. Nem is lehet ezt tökéletesen megfogalmazni, át kell élni, csak akkor érzi meg igazán az ember, hogy miről is szól ez a sport. A tereptriatlon szépsége a kihívásban rejlik; ez egy olyan sportág, amikor egy másodpercre sem lankadhat a figyelmed, koncentrálnod kell, különben összetöröd magad. Nagyfokú kitartás és alázat szükséges hozzá.

 

Amikor eldöntötted, hogy váltasz, hogyan alakult át a felkészülésed, mik lettek a céljaid?

A hegyikerékpárban sok lemaradásom volt, ehhez ugyanis speciális technikai tudás kell. Éppen ezért montis versenyeken kezdtem indulni edzés gyanánt, de ezen kívül az edzéseim alapjaiban nem változtak. Ugyanakkora arányban kapott szerepet az edzéstervben az úszás, a futás és a kerékpár is, mint korábban. Sőt, a mai napig is montizni kisebb százalékban megyek ki, mint országútra, mert az edzésrészét mégiscsak aszfalton lehet a legjobban elvégezni. Ezt egészítettük ki tehát azzal, hogy eljártam cross country versenyekre és maratonokra, hogy minél több tapasztalatot gyűjtsek a hegyikerékpározásban.

 

 
XTERRA | Brigi azt mondja, a terepkerékpár technikai részében mindig van mit tanulni

És a futásban?

A futással nem volt gondom, hiszen egyrészt soproni vagyok, másrészt tájfutó edzőm volt gyerekkoromban, Cser Borbála személyében. Nem is csoda, hogy kis túlzással a Soproni-hegység minden négyzetméterét ismerem. Valójában én terepen szeretek futni, az aszfalt számomra nem olyan nagy élvezet. (Nevet.) Ismerem és szeretem itt az erdőt. Tehát inkább a monti volt az, amiben nagyon sokat kellett fejlődnöm, tanulnom, hogy az élvonalba kerüljek. Végigmentem az összes lépcsőfokon: kezdtem a 10. helyről, aztán szépen lassan haladtam felfelé. Azt volt a lényeg, hogy megteremtsem a stabil alapot, ehhez pedig hosszú évek munkája kellett.

Hány év volt ez?

Sok. És még mindig van mit tanulnom! Ráadásul sosem fogok úgy és olyan rutinosan kerékpározni terepen, mint azok a sporttársaim, akik ebben nőttek fel. Nyilván megközelíthető az a szint, de nagyon meglátszik egy versenyzőn, ha már gyerekkora óta űzi a terepbringázást.

Melyik volt az első olyan esztendő, amit a tereptriatlonos pályafutásod során nagyon sikeres évnek mondanál?

Minden évet sikerként éltem meg, hiszen mindig előrébb tudtam lépni egy kicsit. De ha most a legjobb évemet kellene mondanom, az a 2017-es és 2018-as szezon az Európa-bajnoki címekkel. Ráadásul 2018-ban tizenegy világkupa-versenyen indultam, ebből kilencet meg is nyertem. A másik kettőn pedig csak nagyon minimális különbséggel kaptam ki.

 

Melyek a kedvenc pályáid?

Ez is mindig változik, de például a német világkupa pályáját nagyon szerettem, ott is inkább a kerékpáros részt. Zittaunál, a hármas határnál tartják. Attól a kemény bringás pályától korábban mindig tartottam, aztán ez lassan elmúlt, ma már egészen egyszerűen imádom azt a kört! Szép emlékeim, győzelmeim vannak onnan. A francia világkupa pedig a legnagyobb Európában, azt is csodaszép helyen tartják. Itt is nagyon kemény a kerékpáros szakasz, a 38 km-ben 1800 méter szint van. Kihívásokkal teli, de pont azért szeretem az ilyen pályákat, mert legyőzhetem saját magamat is. Fantasztikus érzés!

Ugyanúgy épül fel egy tereptriatlon-verseny, mint az országúti?

Igen, úszás, bringa, futás. A különbség az, hogy mi mountain bike-kal versenyzünk, és ahogy a bringa, úgy a futás is terepen zajlik. A távok tekintetében jellemzően ezek a versenyek az olimpiai triatlontávot követik, azaz 1500 méter úszás, 40 km kerékpár, 10 km futás.

Szerinted itthon mi segíthetné azt, hogy a sportág népszerűbbé váljon?

Olyan versenyek, amelyek jól szervezettek, és bemutatják, hogy miről is szól ez a sport. Olyan pályákat kell találni, amiben van kihívás, de közben teljesíthető, és, igen, szép a környék is. Mert ezek a tényezők vonzzák vissza újra meg újra a sportolókat az adott versenyre. Jó szervezéssel és jó reklámmal lehetne ezt fejleszteni, építeni! Az országnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó versenyeket lehessen szervezni, olyan gyönyörű helyszínek találhatók itthon, hogy az embernek a szája tátva marad. A Mátra, a Balaton felvidék, itt, Sopron könyékén és még sorolhatnám...

 

 
Poór Brigitta gyűjteményéből | Brigi és anyukája, Borbála a tavalyi Tihany Cross terepfutóversenyen

Hallottam, hogy nemcsak te lettél triatlonos a családban, hanem édesanyád is!

Kiskoromban anyu vitt engem a kora reggeli úszóedzésekre, és mivel nem akart ott ücsörögve várakozni, ezért elkezdett ő is úszni – akkoriban az úszástudása annyi volt, hogy mellben még a fejét sem tette be a vízbe. Tehát felnőtt fejjel megtanult tökéletesen úszni, gyorsúszásban is, és aztán úgy érezte, ő is kipróbálná magát egy triatlonversenyen a saját korosztályában. Ebből pedig rendszer lett.

Nem akármilyen versenyekről beszélünk, hiszen anyukád az Ironmant is teljesítette, nem is egyszer.

Amikor 18 évesen abbahagytam az országúti triatlont, akkor egy időre anyu is felhagyott a versenyzéssel, kihagyott néhány esztendőt. Sportolt továbbra is rendszeresen, csak nem versenyzett. Aztán 50 éves fejjel elhatározta, hogy megcsinálja az Ironmant.

Mire te?

Nyilván meglepődtem. Ezt ugyanis év elején közölte, az Ironmant pedig nyár közepén tartják. Ehhez tényleg komoly felkészülésre van szükség, ezért először egy kicsit megijedtem. De persze maximálisan támogattam, a versenyen is ott voltam mellette. Nagyon jól sikerült számára az első Ironman, utána – a tavalyi évig bezáróan – minden évben elindult Nagyatádon.

Neked melyik kedvenced a három sportág közül?

A bringa... (Nevet.)

És miért pont az?

Nem is tudom, egyszerűen csak azt szeretem a legjobban! Nagyon izgalmas volt megtanulni a terepkerékpározás technikai részét, és óriási sikerélményt ad! De valójában mindhárom sportágat „egyszerre szeretem”. Előfordul, hogy a három közül az egyikkel épp több a küszködés, de akkor ott a másik kettő, ami ezt kompenzálja. Ez segít átlendülni az esetleges holtpontokon, és megadja a változatosságot! Mindig lehet valamit kevésbé, valamit pedig jobban szeretni. (Mosolyog.)

Ha minden a terveid szerint alakul, hogy képzeled el a következő esztendőt?

Húha, ez nehéz kérdés. Ugyanis most már inkább hosszú távban gondolkodom. Szeretnék továbbra is versenyezni, de közben jó lenne megvalósítani azt az álmomat, hogy létrehozzunk itt, Sopronban gyerekeknek egy sportegyesületet. Természetesen edzéseket is tartanánk, de az alapvető cél ebben a közösségben nem az élsportra nevelés lenne, hanem az, hogy megszeressék a gyerekek a mozgást, a természetben való sportolást, átéljék az örömet, és ami ezzel jár! Ez a mostani időszak arra is jó, hogy ezt a tervet alaposabban kigondoljam, megtervezzem.

 

 
Poór Brigitta gyűjteményéből | Közös futás az anyukájával és Exatlonos csapattársával, jó barátjával, Csollány Szilveszterrel

 

Elképesztően jó csapatunk volt!

Brigi két hónapot töltött a Dominikai Köztársaságban a TV2 Exatlon Hungary című sport reality-jének versenyzőjeként.

– Igazán összetett versenyről van szó, amelyben számít a gyorsaság, de végül minden azon múlik, hogy az ügyességi részen hogyan teljesítesz. Nálam is azt történt, hogy erre egyre jobban ráéreztem ezekre a feladatokra, ahogy teltek a napok, magabiztosabb lettem a pályákon. De persze nem ment minden egyes ügyességi játék ugyanolyan jól, lásd: kiderült, hogy karikával nem tudok jól dobni, ellenben homokzsákkal igen! (Nevet.) A másik, ami örök emlék marad Dominikáról, hogy elképesztően jó csapatunk volt, tényleg jól összekovácsolódtunk, mintha már ezer éve ismernénk egymást. És azóta is tartjuk a kapcsolatot! Nekem már ezekért a barátságokért is maximálisan megérte részt venni Az Exatlonban.

 

 

 
Poór Brigitta gyűjteményéből