Szöveg: Csaba Orsolya | 2021.09.14. | |
A futás tényleg nagyon egyszerű sport, de azért megvannak a maga szabályai – az edzéselméleti tényezőkön túl is. Persze, ezekről a szabályokról, pontosabban javaslatokról nem létezik kézikönyv, hiszen tulajdonképpen nem kötelezők, de a békés egymás mellett élés (vagyis futás) érdekében azért érdemes őket szem előtt tartani.
Jobbra tarts!
Azért hasznos betartani, hogy a gyorsabb futók szépen ki tudjanak kerülni. Ez főleg akkor fontos, ha amúgy sem túl széles az út/járda/pálya, amin futsz, ráadásul még forgalmas is. Ha atlétikai pályán edzel, ott ez a szabály hatványozottan érvényes, illetve azt is lényeges megjegyezni, hogy itt – általában – az óramutató járásával ellentétesen kell körözni.
Ha egy nagyon keskeny úton vagy ösvényen futsz, ahol a Jobbra tarts!” szabály nem tud érvényesülni, akkor sincs semmi gond, mert feltehetően a gyorsabb futó, amikor beér, kedvesen (reméljük) jelezni fog, és le tudsz húzódni. Ha pedig te vagy a gyorsabb futó, járj el ugyanígy – egy kedves kérés sokkal hatékonyabb, mintha több tíz méteren keresztül közvetlenül az előtted futó nyakába (hátába) lihegnél. Lásd következő pont.
Előzz udvariasan!
Talán nem vagyok egyedül ezzel a sztorival: futok szépen az út szélén, jobbra tartok, nem szeretnék senkit akadályozni az egyes zónám finoman szólva sem túl sebes tempójával. Gyors futó érkezik, mellettünk bal kéz felé több méter hely, de mégis az történik, hogy már-már a nyakamon érzem a leheletét. Aztán hirtelen kivág mellém – aztán hirtelen bevág elém. Mivel egy ilyen esetből már volt egy csúnya botlásom, azóta is tartok a „bevágósoktól”.
Amikor tehát egy lassabb futó mögé érsz, tartsd meg az egészséges „követési távolságot”, és előzésnél is lehetőség szerint hagyj magatok közt elég helyet. Semmiképp se vágj be elé, mert balesetveszélyes! A lassú futó is futó, és ha az út jobb szélen fut, akkor tényleg mindet megtesz azért, hogy ne tartsa fel a nála gyorsabbakat. Tiszteld meg azzal, hogy hagysz neki némi „életteret”.
És ez fordítva is igaz: ha egy keskenyebb úton érkezik mögötted a sebesebb futótársad, húzódj le jobbra, ne maradj középen „csakazértis”. Teljesen felesleges betartani egymásnak, jobb a békesség.
Figyelj oda a gyalogosokra!
Nos igen, a járdán, az úton és a természetben egyaránt mások is közlekednek, nemcsak mi, futók. Hagyjunk nekik helyet, és ha nem férünk el mellettük, inkább udvariasan kérjünk utat, ne morogjunk vagy szitkozódjunk. Attól még, hogy gyorsabban haladunk, nem a miénk az út.
Várd meg, míg a sofőr meglát!
Sokkal inkább biztonsági kérdés, mint futóetikett. Ha egy autós kitolatni készül a kocsifelhajtóról, vagy esetleg egy kereszteződésben állsz, az autós pedig kanyarodni akar, akkor NE az legyen a jelmondat, hogy „Itt még gyorsan át/elsuhanhatok”... Győződj meg róla ezekben a kérdéses helyzetekben, hogy az autó vezetője valóban lát téged, feltételezni nem elég – az autó kontra futó párharcból ritkán kerül ki győztesen a futó.
Úton
Ez is sokkal inkább szól a biztonságos futásról, mint a futóetikettről. Ha nincs járda, és az autóútra kényszerülsz, a forgalommal szemben fuss, tehát a bal oldalon, az út szélére húzódva, tehát szemből jöjjenek a kocsik (ezt alól kivételt jelenthetnek azok a versenyek, amelyeken hivatalosan kijelölik a szervezők, hogy hol kell futni).
Csapatban
Ha többen futtok együtt, akkor figyeljetek arra, hogy ne foglaljátok el széltében az egész utat, főleg, ha egy keskenyebb szakaszról van szó. Haladjatok max. párosával egymás mellett, a különösen népszerű helyeken pedig inkább libasorban ajánlott csapatni.
Inkább tartsd magadban...
A futónőkre nem igazán vonatkozik ez a szabály (kérés), mert nem igazán csináljuk (én legalábbis még nem láttam ilyet), de azért ebbe a felsorolásba bele kell férnie, talán olvassa olyan is, akinek szokása... Nos, megpróbálom szépen megfogalmazni. A felgyülemlett nyálat/orrváladékot ne ürítsd a futótársad lába elé! Aki ugrott már el köpet- vagy takonyrakéta elől (jelen!), az pontosan tudja, miről beszélek.
Köszönni vagy nem köszönni?
A városban, a népszerű futóhelyeken nem annyira jellemző, hiszen például ha a Margitszigeten mindenkinek csak odabólintanánk, begörcsölne a nyakunk a szigetkör végére – persze, ha valaki rádköszön, illik viszonozni.
De például terepen egy biccentés, egy intés, egy rövid köszönés, egy köszönés értékű odamosolygás teljesen megszokott.
