Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

„Futás nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet”

Futónők 60 felett

Farkas Jánosné gyűjteményéből | Mari sosem unatkozik: a sport mellett nagyon szeret a ház körül tenni-venni, és az állataival foglalkozni

A 65 éves Mari versenyekre is jár.

Farkas Jánosné, a barátainak Mari, augusztusban lesz 65 esztendős, tanárként dolgozik. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén él egy kis faluban, ahonnan saját bevallása szerint soha nem vágyott el sehova. Családja is a közelben él, két lánya és négy fiúunokája van. Pörgősen él, unalmas percei nincsenek. Szabadidejében szívesen kertészkedik, kirándul, biciklizik – és persze fut!

 

Mikor és milyen megfontolásból kezdtél el futni?

Amióta az eszemet tudom, futok, gyermekként a szüleim, felnőttként a problémáim és önmagam elől, ma már a saját örömömre szaladgálok. A kora reggeli órákban indulok útnak, és minden nap futok, általában 6 km körüli távot teszek meg. Ha a barátnőim elcsábítanak, a futást időnként megtoldom egy 8-14 kilométeres Dráva-környéki túrával.

Ritka az a futó, aki minden nap fut. Fontos szerepet tölt be az életedben a futás?

Megszoktam, futás nélkül már nem tudnám elképzelni az életemet. Futás közben vannak a legjobb gondolataim, mindig jár az agyam valamin. A futásnak köszönhetően nem vagyok fáradékony, az alkatom normálisnak mondható, kiváló az étvágyam, alapjában véve egészséges vagyok.

Vidéken, egy kis faluban élsz. Hogy viszonyul a környezeted ahhoz, hogy futsz? Nem tartanak csodabogárnak?

Itt már többen vonták kétségbe az elmeállapotomat. Volt, aki azt hitte, hogy a futással próbálom visszahozni a fiatal éveimet, volt, aki úgy vélte, nincs odahaza dolgom. A gyerekeim és az unokáim örülnek, hogy futok és egészségesen élek, a kisebbik lányommal gyakran járok különféle futóversenyekre, ami egyben kirándulás, csajos program is.

Te is indulsz futóversenyeken? Ha igen, melyik a kedvenced?

Igen, időnként előfordulok. Nagyon szerettem a Vivicittákra menni a diákjaimmal, de az utóbbi időben beleszerettem a terepfutásba, mert rendkívül változatos. Viszont nem szeretek a dobogóra állni csak azért, mert nincs korcsoportos versenytárs. Inkább legyek sereghajtó a nálam fiatalabbak között, mint dobogós csak azért, mert egyedüli nevező vagyok a korcsoportban. Az életben semmit sem adnak ingyen, meg kell küzdeni mindenért, a dobogós helyért is. Ha végigvonszolom kivénhedt tagjaimat a pályán, azért nem illet meg a dobogós helyezés! A másik „kedvencem“ a legidősebbnek szánt kupa, különdíj vagy bármi más. Azért nem jár serleg, mert még a kőkorszakban születtem, az nem az én eredményem. Ilyenkor úgy ténfergek a pulpitus felé, mintha a saját ravatalozásomra lennék hivatalos.

 
Farkas Jánosné gyűjteményéből | „Szeretem, amikor többen vagyunk a korcsoportomban, és lehet versenyezni” (Mari a dobogó harmadik fokán)

 

Szerinted miért van ilyen kevés futó a korosztályodban?

Kevésnek tartom a propagandát, amely az idősebb korosztályt testedzésre ösztönzi. Viszont rengeteg reklámot látok, amelyek ilyen-olyan gyógyszerek szedésére buzdítják a korosztályom tagjait a testedzés helyett. Futottam már Németországban és Ausztriában is, ott bőven volt korcsoportos versenytárs, ami idehaza sajnos nem mondható el. Azt érzem, hogy a falvakban öregnek érzik magukat az efféle „huncutsághoz”, a városokban meg inkább egyéb programokat választanak. Nem ítélkezem, mindenki éljen úgy, ahogy jónak tartja. Meg valljuk be őszintén, a technikai ruházat mindent elfecsegő viselet, a korosztályom szemérmességből, esetleg álszeméremből nem veszi fel. Én is török suhogós melegítőben kezdtem. Sokan hiszékenyek, különféle csodaszerekben látják a megoldást. Én nem tudok sajnos hinni még a futáshoz használt gélekben sem. Néhány szem szőlőcukorral szoktam doppingolni magam, meg végig eszem-iszom a frissítőpontok kínálatát.

Mit tartasz az eddigi legnagyobb eredményednek?

Hogy életben vagyok. Két kedvencem is van, az elsőhöz egy rövid történet is tartozik. Allergiás vagyok a darázscsípésre, négy nappal a Barcs-Virovitica félmaraton előtt megcsípett egy darázs, a gyermekeim 160-nal száguldva vittek szembe a rohammentővel. Kórház, hazajöttem, másnap ismét megcsípett egy darázs, ismét ügyelet és a többi. Két nap múlva behúztam a Barcs-Virovitica félmaraton harmadik helyét. Nagyon örültem, mert volt jó pár, többnyire horvát korcsoportos versenytárs, és lehetett versenyezni. A másik a Salomon Visegrád Trail: a verseny 30 km-es távját az eltévelygésem ellenére is sikerült teljesítenem. A legnagyobb sikerélményem mégis az, hogy boldogan látom, milyen sokan futnak versenyszerűen is a tanítványaim közül.

Beleszeretett a terepfutásba (a fotó a Visegrád Trailen készült)

Van valamilyen különleges, maradandó élményed vagy anekdotád a futás kapcsán?

Kezdem a felháborító beszólással. Hozzáteszem, hogy mindenki tudja a faluban, hogy dolgozom. Az egyik kora reggeli futásomnál beszólt nekem egy arra csámpázó kortársam: „Gyere velem dolgozni, ott is el lehet fáradni!” A másik, ami nagyon tetszett: az Öböl Félmaratonon megálltam egy futótársnőm mellett, aki mintha rosszul lett volna, mert félrehúzódott és behajolva erősen lihegett. Tipródtunk egy kicsit, amikor egy hímnemű futótárs közeledett felénk, megkérdezte, hogy akad-e valami problémánk. A guggoló sporttárs azt válaszolta, hogy nincs. „Nana, angyalom, akkor indulj el – felemelte a mutatóujját –, ugyanis urológus vagyok az Uzsokiban.” Aztán innentől hárman futottunk, végig röhögve az egész távon.

Rég kaptam ilyen bókot

„A Pécs-Orfű félmaratonon is történt egy vicces eset, ahol viszonylag emberi tempóban suhantam el egy presszó előtt. Tizenéves fiúkák ücsörögtek ott, az egyik szép magas fejhangon utánam kiáltott: „Jó a s*gged!” Rég kaptam ilyen bókot, ezért megálltam és megfordultam. Szegények halálra váltan kértek elnézést, én meg kárpótlásul elkértem a kólájukat, mert nagyon szomjas voltam.”

Mik a terveid a jövőre nézve?

Ha úgy alakul a helyzet, akkor idén is megyünk az Ultra Trail Hungary-re. Remélem, most is sikerül teljesítenem a 30 km-es távot. A barátnőimmel közös kirándulásokat és biciklitúrákat sem kívánom hanyagolni. Szeretnék továbbra is aktív és tartalmas életet élni!