Szöveg: Csaba Orsolya | 2021.10.10. | |

GeorgeRudy | Ne hagyd, hogy a kéretlen „jó” tanácsok elvegyék a kedved a futásról vagy tévútra vezessenek

Csak engedd el a füled mellett...

Futóként rengeteg – gyakran kéretlen – tanácsot kapunk innen-onnan, és most nem csak azokra a fantasztikusan fantáziadús megjegyzésekre gondolunk, mint például a „Ne futkározz annyit, mert tuti tönkre fognak menni az ízületeid” és társaik. Mivel a futás alapjában véve egyszerű sport, sokan hajlamosak úgy vélni, hogy értenek hozzá – akkor is, ha nem értenek. A másik lehetőség, hogy ahány futó, annyi futószokás, na de nem biztos, hogy ami másnál beválik, az nálad is működni fog.

Akad azonban néhány „okos” tanács, amit futóként, főleg kezdő futóként nyugodtan engedj el a füled mellett, mert biztos lehetsz benne, hogy rossz útra visz, vagy csak nyomokban tartalmaz igazságot.

„No pain, no gain!”

Tipikusan egy olyan mondás, amely nem fedi teljesen a valóságot, a futásban aztán biztosan nem. Inkább olyan formában igaz, hogy: befektetett munka nélkül nincs eredmény.

Egyrészt a fizikai fájdalommal mindig üzen nekünk valamit a szervezetünk, tehát ha már hetek óra ugyanúgy fáj például a lábszárad vagy a csípőd, akkor ahelyett, hogy kitartóan hajtogatod a „no pain, no gain” mantrát, inkább járj utána a lehetséges kiváltó oknak, lehetőleg szakember segítségével.

A futóedzéseknek alapból sem kell konkrétan fájdalmasnak lenniük. Kezdőként pont az a cél, hogy felépítsd az alap-állóképességed, ehhez pedig zömében mérsékelt intenzitású edzések kellenek. Itt tehát pont az a lényeg, hogy „ne fájjon”. Amikor már tapasztaltabb futó vagy, és gyorsítóedzéseket is végzel, a magasabb intenzitású szakaszok valóban nem könnyűk, és „fájhatnak” is. Tehát igen, egy résztávos edzés vagy egy sprintes dombedzés például együtt jár némi szenvedéssel, kellemetlenséggel, de ezt az érzetet meg kell különböztetni a valódi fájdalomtól!

„Minél soványabb vagy, annál jobb leszel a futásban!”

Valóban: az esetleges súlyfelesleg leadása fontos ahhoz, hogy csökkentse a futó a sérülések kialakulásának kockázatát, valamint az optimális testsúly – és testösszetétel – elérésével javulhat a futótempó. Mégis ki kell hangsúlyoznunk: amennyiben normál testsúllyal rendelkezel és rendben van a testösszetételed is, ne ess bele abba a csapdába, hogy kényszeresen fogyni szeretnél. Azaz: koplalni tilos! (A testösszetétel mérésére számos módszer létezik, ezekről ide kattintva olvashatsz részletesebben.)

Rendkívül lényeges, hogy megadd a szervezetednek a kellő mennyiségű energiát és tápanyagot. Ha tartósan koplalsz és éhezteted magad, az nemcsak súlyos hiánybetegségek kialakulásához, de táplálkozási zavarhoz és persze a teljesítményed visszaeséséhez is vezethet.

Amennyiben úgy érzed, szeretnéd megreformálni a táplálkozásod, fordulj szakemberhez, hogy a megfelelő módon, a testi-lelki egészségedet mindenek előtt szem előtt tartva érj el változást.

„Nem kellene gyorsabban futnod? Így nem fogsz fejlődni...”

Aki ezt a csudaokos megjegyzést elengedi feléd, annak ne higgy el semmit. Már korábban is utaltunk rá, hogy az úgynevezett állóképességi edzések, vagyis a hosszabb, alacsonyabb intenzitású futások mennyire fontosak az edzéstervben. Az aerob zónában zajló tréningek egyszerre javítják a zsír- és a szénhidrátanyagcserét, fejlesztik a keringést, a hajszálérhálózatot, erősítik a szívet, javítják az izomzat mitokondriális ellátottságát. Ezek az edzések adják meg tehát a ház alapját, ahogy szakértőink is oly gyakran elmondják.

A tempó fejlesztéséhez valóban kellenek a gyorsítóedzések is, de ehhez előbb az kell, hogy meglegyen a szilárd alap-állóképesség. Minden más erre épül.

„Minél többet és keményebben edzel, annál fittebb leszel”

Nem igaz, pontosabban nem így igaz! Természetesen a rendszeres edzés szükséges a jó erőnlét eléréséhez, de ez nem azt jelenti, hogy minden nap szét kell hajtanod magad. Ugyanis a fejlődést a terhelés és a regenerálódás együttesen biztosítja! Azaz sportolhatsz bármennyit, de ha nem adod meg a szervezetednek a kellő regenerációt, akkor nem fogsz fejlődni. Idő kell ahhoz, hogy az edzés során keletkező mikrosérülések regenerálódjanak – ez persze függ a terhelés intenzitásától is –, és amennyiben jól sikerül a regeneráció, a szervezet túlkompenzál, vagyis a teljesítőképességed magasabb szintre kerül. Szakértőnket, Jakus Béla futóedzőt idézve: „A folyamat úgy néz ki, hogy edzünk, ezáltal elfáradunk, ilyenkor a fizikai állapotunk leromlik, majd a szervezetünk számítva a további terhelésekre, az előző állapotnál jobban terhelhető, magasabb szintre kerül. Ezt a folyamatot hívjuk szuperkompenzációnak. Amennyiben a következő edzés túl korán, a szuperkompenzáció létrejötte előtt történik, nem fogsz fejlődni, a formád stagnálni fog, és ha folyamatosan túl korán adod ezeket az ingereket a szervezetednek, akkor túledzés lép fel, és ebben az esetben romlani fog a teljesítményed.”