Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Soha ne szégyenkezz a futótempód miatt!

Istock | Fuss, de hosszútávon a lényeg, hogy mozgásban maradj!

Nem a tempó teszi a futót, hanem az akarat.

Te egy igazi FUTÓ vagy! mondom én. Mire te, hogy „dehát én nem futottam még maratont, és azt sem tudom, milyen 3 percesben repeszteni az aszfalton”. Én pedig azt mondom: nem a tempó teszi a futót, hanem az akarat.

 

 

Folyamatosan megy a futók között ez a méregetés,

hogy melyik verseny és melyik táv a nehezebb, például egy ultra vagy egy félmaraton. Pedig inkább közösségben, egymást biztatva kellene haladnunk az úton.

2017-ben 24 órás világbajnokságon vettem részt, amikor a verseny huszonvalahanyadik órájában az éppen akkor világcsúcsot futó Patrycja Bereznowska a körözős versenyen többedik alkalommal éppen lekörözött. Én nem hallottam, hogy közeledik, egy ilyen kör egyébként is kicsi, a futók folyamatosan egymást előzgetik, lehagyják. Kikerültem valami úthibát vagy egy előttem az úton átkelő katicát, már nem emlékszem, de „hirtelen” mozdultam jobbra nagyjából 20 centit. Patrycja ekkor ért pont mögém, és előzés közben ciccegett egyet. Azonnal visszamozdultam a másik irányba (a katica már biztonságban volt, nyugi!), és exkuzáltam magam, intettem és bocsánatot is kértem. Patrycja semmit sem reagált, futott tovább, én meg marha rosszul éreztem magam, hogy miattam meg kellett torpannia a felvett tempójában. Pár kör után azonban rájöttem, hogy csak azért, mert ő kilométerenként 10-20 másodperccel gyorsabb kilométereket megy, miért is kellene rosszul éreznem magam, hogy én is a pályán futok? Ugyanazon a versenyen futunk, épp ugyanannyi órája. 

 

Ha lassabban is, de te is ott küzdesz a pályán!

A félmaraton mindenkinek 21,0975 kilométer, a maraton pedig mindenkinek 42,195. Ennyit kell lefutni annak is, aki az első helyen ér célba, és annak is, aki az utolsóként fut be egy versenyen. És a két befutó között akár 2-4 óra különbség is lehet. Neked pedig, aki 7-8-9 perces kilométerekkel végigcsinálsz egy ilyen versenyt, ugyanannyira jár a tisztelet, hiszen ott voltál, lefutottad, biztos vagyok benne, hogy nem volt könnyű, félelmetes mélységeket éltél meg, sokszor kimentél edzeni, amikor egyáltalán nem volt kedved, igaz? Ott álltál futóruhában 100-szor, nem volt kedved, nem volt motivációd, de elindultál edzeni, mert volt egy célod, vágyad, és ezért képes voltál tenni. Előtte is és a versenyen is!

 

A lassabb tempótól nem leszel rosszabb futó!

Futó és futó között lehet különbség a hajszín, a preferált cipőmárka, a lábtartás, a pulzuszónák elhelyezkedése, persze, a tempó is, de lássuk be, egyik sem tesz különbséget közöttünk emberként. Rengetegszer megkapom, ha a futás kerül szóba, hogy „de én csak ilyen 5 kilométereket futok”. Mire mindig azt mondom, hogy nagyon jól teszi, és szuper dolog! Egy kedves ismerősöm, Toncsi mindig azt mondja, ha valaki azzal jön, hogy „de én csak 7 percesben” vagy „de én csak egy szigetkört”, hogy: „Nem, nincs ilyen, hogy »én csak«!”.

Teljesen igaza van, csak futás van, csak futó van, a tempó pedig nem azt mutatja, hogy ki a rosszabb futó. Egyáltalán nem kell mindenkinek ugyanazért futni, egyáltalán nem kell mindenkinek ugyanannyit futni, egyeseknek az az útja, hogy sokat fussanak, másoknak az, hogy gyorsan, megint másoknak pedig az, hogy lassabban fussanak. És ez tök okés!

 

A lassabb tempó miatt nem kell szégyenkezned!

Persze, hogy nem! Miért is kellene? A tempó annyi mindentől függ! Például attól, mikor és milyen céllal kezdted a futást. Senki sem várhatja el magától, hogy úgy kezdjen futni felnőtt fejjel, mint az, aki már 5-6 évesen az atlétikapályán rótta a köröket. Jómagam 3 évesen tanultam meg úszni, rendszeresen jártam úszóedzésre egészen középiskolás koromig, onnantól pedig már csak a magam szórakoztatására. Azonban ha csak úgy kedvtelésből elmegyek az uszodába és beugrom a vízbe, az ott lévő felnőtt hobbiúszók nagyjából felénél gyorsabb vagyok. Egyszerűen ilyen, ha kis korban rögzül egy mozgás, más a vízfekvésem, hatékonyabb a tempózásom, pedig igazán nem fektetek nagy energiákat a dologba. Biztosan a futással is ez van, aki kicsiként sokat futóiskolázott és edzett, az hatékonyabban tud futni, mint mi, akik 20-30-40-50 évesen kezdtünk csak bele.

Ahogy az sem mindegy, hogy csupán stresszlevezetési céllal, kikapcsolódásképp vagy éppen a fogyás miatt vág bele valaki a futásba. Túlsúllyal pedig nem is szabad erőltetni a tempót, hozzá kell erősödni ehhez a mozgásformához, ami szépen, lassan következik be. Van egy hölgy a környékünkön, akit minden áldott reggel látok fél8-kor elfutni a konyhaablakunk alatt viszonylag lassú tempóban. És megemelem előtte a kalapom, mert csinálja, küzd, ha esik, ha fúj, ha tél van, ha nyár. Az, hogy milyen tempóban fut, teljesen mindegy a megítélésem szempontjából, nekem ő a nagybetűs FUTÓ!