Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Így szerettem meg a futást - tippek szülőknek

Vajon miért választja egy kisgyermek a futást, hogyan sikerül megőrizni a sport iránti lelkesedést. Milyen szerepe van a szülőknek és az edzőknek ebben?

A saját atlétikai pályafutásom igazán korán kezdődött, mivel megállíthatatlanul azt szerettem volna csinálni, amit a két nővérem. Ötévesen már a futópálya széléről figyeltem az edzéseiket, és konkrétan nyaggattam a szüleimet, hogy én is futhassak. Hatéves koromig tudtak visszafogni, ekkor kaptak zöld utat Kirchhofer Józska bácsitól. Szóval velem igazán egyszerű dolguk volt a szüleimnek, mivel utánozni szerettem volna a testvéreimet. Ma már családom van, és visszatekintve a gyermekkori évekre és az aztóta megszerezett tapasztaltaimra, összeírtam pár tippet, ami segíthet abban, hogy miként segítsünk a gyermekünknek abban, hogy megszeresse a futást vagy megtalálja a számra ideális sportot.

Így kezdtem én a futást

A futást a középső nővérem kezdte el leghamarabb a családban, mivel eléggé aktív volt, és fáradhatatlan. Egy iskolatársa által ismerkedett meg a futással,  és anyukámék jónak látták, ha ő is elkezd edzésekre járni. Előtte más sportágakat is kipróbált (pl. karate), de egyik sem tudta annyira lekötni mint a futás.

Az Erdélyi lányok, középen Zsófi.



Számomra a futás evidens volt, mivel példaképként tekintettem a nővéreimre, és azt láttam, hogy ők futóedzésekre járnak. Lehetséges, hogy ha a nővéreim balettozni kezdenek, akkor most balerina lennék.

Ezt azért meséltem el, mert úgy gondolom, hogy azért tévedtél erre a cikkre, mert jómagad is futó vagy, és talán szeretnéd, ha a gyermeked is megszeretné a futást.

Ezt is olvasd el! A fiammal futok

Futóként valószínű egyszerűbb dolgod van, mivel a gyermeked azt látja, hogy a hét kiválasztott napjain felhúzod a futócipőd, és futni indulsz. Példa vagy a számára, amit követhet. A kisebbek nyilván könnyebben követik a szülők példáját, egyszerűbb őket elcsábítani egy közös, játékos futásra. Persze arra is láttunk már példát, amikor egy kamasz vagy fiatal felnőtt gyereknél kattan be valami, és egyik napról a másikra, a szülői mintákból inspirálódva, kezd el futni.  

A lányom 10 éves, 3 éve atlétizál, ebből 1,5 éve kimondottan a futás jelenti számára az edzéseket. Egészen pici korától nagyon mozgékony volt, és egy családi séta-futás alkalmával tűnt fel, hogy nagyon gyorsan fut. Korábban vittük őt balettozni, de azt nagyon unta. Az atlétika megtetszett neki, és legfőképp az, hogy itt lehet versenyezni. Fő száma a 60 méter. Nagyon motivája őt a siker, az hogy érmet, kupát lehet nyerni és persze az edzői dicséret is sokat számít. - meséli Orsi, a 10 éves Bogi anyukája


Véleményem szerint minél hamarabb érdemes a gyerekeket a sportok világába bevezetni, azért, :


1) hogy legyen ideje minnél több sportot kipróbálni, mert ha esetleg nem élvezi az épp terítéken lévőt, legyen esély egy másik lehetőséget is megismerni, illetve

2) fiatalabb korban, még példaként tekintenek a gyerekek a szüleikre, és ők is szeretnék azt csinálni, amit anyu vagy apu csinál. 

Ha apu vagy anyu teniszezni jár, akkor valószínűleg az első gondolata az lesz a szülőknek, hogy teniszezni vigyék a gyermeket.  Úgy gondolom, hogy a gyermekünk számára megmutatott sportlehetőségek között, mindig ott van az általunk szívelt sport is. Ez lehet egy jó kiindulópont, de fontos, hogy figyeljünk gyermekünk visszajelzéseire.

miért, mikor, hogyan jelenjen meg az atlétika a gyermek életében?


Szerintem az atlétika nagyon jó kezdő sport, mivel remek alapot ad bármilyen más mozgásformához. Rendkívül összetett sportág, hiszen van benne futás, ugrás, dobás, sokféle kondicionális képességet lehet benne fejleszteni, így könnyebben kiderül, hogy mihez van a gyereknek jobb adottsága, mihez van inkább kedve. Az atlétia, és azon belül a futás, olyan állóképességet tud biztosítani, ami minden más sportágban a gyermek előnyére válhat.

A sikerélmény motivációt ad a folytatáshoz.


A futás specifikus edzéseket én későbbre halasztanám, fontos, hogy egy gyermek előbb megismerhesse az atlétika összes műfaját. Én is kipróbáltam mindent gyermekkoromban, a súlylökéstől kezdve a távolugrásig, nem hagytam ki a magasugrást és a gátfutást sem. Nem voltam túlságosan sikeres a különböző számokban. A súlyt nem tudtam messzire lökni, a magasugrásnál állandóan leestem a szivacsról, a gátfutásnál meg orra buktam. Tiszta jelei voltak, hogy nem kéne erőltetni egyik vonalat sem, viszont 800 méteren szárnyaltam.

Ezt is olvasd el! Így lesznek az álmaidból célok, majd valóság

A szárnybontogatások idején (is) nagyon fontos a jó edző jelenléte, hiszen ő irányítja a növendéket, segít megtalálni a megfelelő atlétikai számokat, de ezen felül figyelembe veszi azt is, hogy a gyermek mit szeret. 

Nem voltam sikeres a futáson kívül semmilyen más számban, de ha én mégis a magasugrást kedveltem volna, akkor nem lett volna érdemes engem a futás felé terelni. Ezzel azt akarom mondani, hogy a gyermek ne csak ügyeskedjen egy sportágban, de elsősorban élvezze azt, amit csinál.  

A sikerélmény és az öröm a hajtómotor

Szerintem a sikerélmény nagyon fontos abban, hogy egy gyermekben meglegyen a kellő motiváció ahhoz, hogy tovább akarja folytatni a kiválasztott sportot, és tudjon kitartóan küzdeni. Ismernünk kell a gyermekünk jellemét, habitusát, elvárásait magával szemben. Ha a gyermekünkben látjuk a győzni akarást, de valahogy sosem jön össze a verseny, nem jönnek a sikerélmények,  akkor megeshet, hogy lankadni fog a kedve az edzések iránt, és ilyenkor előfordulhat, hogy érdemes egy számára alkalmasabb sport után nézni. Persze azt sem zárhatjuk ki, hogy még jobban fog küzdeni a jobb eredmény elérésért. Ennek megítélése, már rajtunk szülőkön és egy jó edzőn múlik, hisz mi ismerjük a  gyermek határait, lehetnek elképzeléseink, hogy mi állhat a pillanatnyi "sikertelenség" hátterében. A legjobbat szeretnénk a gyermekünknek, így érdemes figyelni a lelkiállapotát mikor edzésre indul, és miután hazaérkezik az edzésről. Ha kedvetlenül készülődik, nem mesél az edzésen történtekről, nem biztos, hogy jó helyen van, bármennyire is szeretnénk mi szülőként, hogy a gyermek atlétizáljon vagy fusson.


De mégis mik lehetnek a jelek, melyek tényleg azt mutatják, hogy gyermekünket az atlétika, azon belül is a futás felé érdemes terelni? 

  • Ha jelen van a személyiségében az állandó mozgásigény.  Folyamatosan mozgásban van, és úgy érezzük, hogy megállíthatatlan.
  • Ha a gyermek fáradhatatlan. Hiába próbáljuk aktív programokkal lekötni, még akkor is csak menne, és menne tovább.
  • Ha az iskolai testnevelés órán a futós felmérésekben jól teljesít. Ilyen esetben, egy jó testnevelő tanár általában felhívja a szülő figyelmét, hogy a gyermekben potenciát lát.
  • Ha a gyermek élvezi, hogy futhat. Jelenleg, egy lassan 21 hónapos kisfiú anyukája vagyok, aki megtanulta a “futás” kifejezést, és szinte parancsként hajtogatja már.  :)
  • 6-7 éves kor körül, már sok gyermek kifejezi, hogy szeretne versenyezni, elmondják, ha megtetszett nekik a futást, akár egy versenyen nézőként szerzett élmény alapján. Ebben az életkorban már el lehet vinni a gyermeket egy edzésre. 
  • Fontos jel az is, ha az iskola által meghirdetett  futóversenyekre szívesen megy a gyermek.
  • Van jelentősége annak is, ha az atlétika edzéseken, a futós részekben szerepel jól, és azt élvezi a legjobban.

Az edzés legyen játékos

Úgy gondolom, hogy 6-7 évesen nem kell specifikusan csak futásra nevelni egy gyermeket, mert azért valljuk be, a futás néha elég monoton, és unalmas tud lenni. Ezért van az szerintem, hogy sok gyerek szinte utál futni. Hisz nem elég, hogy futni fárasztó, de még izgalom sincs benne. Itt jön képbe a jó edző, aki élvezhetővé varázsolja az edzéseket a gyermekeknek. Az én meglátásom szerint egy edzésen játékosan szükséges a picurokat az atlétika rejtelmeibe bevezetni, különböző érdekes gyakorlatokkal. A gyermekedzőnek van a legnagyobb teher a vállán, mivel az atlétika összes számáról szükséges egy tudásbázissal rendelkeznie. Majd az ő felelőssége az is, hogy a gyermek potenciáját meglássa, és továbbirányítsa a megfelelő szakemberhez, aki már specifikusan az adott számra készíti fel a gyermeket.

Amit a legfontosabbnak tartok, hogy gyermekünk élvezze, szeresse amit csinál, és ne próbáljuk a saját akaratunkat ráerőltetni. Lehet, hogy anyu vagy apu remek gátfutó volt, de lehet, hogy a gyermekünk a kalapácsvetésbe szerelmesedik bele vagy valami egészen másba. 

Remélem, hogy tanácsaimmal, személyes gyermekkori tapasztalataimmal segíteni tudtam, és megtaláljátok gyermeketekkel közösen a megfelelő utat a sport, az atlétika és akár a futás megkedveléséhez.