Szöveg: Cseke Lilla | 2021.04.09. | Frissítve: 2021.04.23. | |
Biztos sokan találkoztunk már a - néha bennünk is élő - nyűgös futóval. Hiába igyekszünk elkerülni, időről-időre felbukkan az életünkben. Bár menekülnénk előle, nem hagyja magát. Elég kellemetlen alak, szinte sportot űz a panaszkodásból, a kifogások gyártásából. Vagy csak szimplán lusta és képtelen erőt venni magán. Ugye, ismerős?
Vannak időszakok, amikor valóban kevesebb energia és idő jut a futásra. Határidős munka, költözés, beteg gyerkőc, szakítás, eltörölt versenyek és még sorolhatnám. Ezekben a nehezebb helyzetekben sokszor tud segíteni a szabadban eltöltött laza 10 km, a hétvégi hosszú futás vagy akár egy keményebb edzés, amikor ki lehet pörgetni magunkból a stresszt, a feszültséget. De épp ezekhez nincs kedvünk... Mit tehetünk ilyenkor?
Legyünk türelmesek!
Pár nap, akár egy hét kihagyás még belefér. Ne büntessük magunkat emiatt, csak elveszi az energiát, inkább koncentráljunk a megoldásra. Nekem segít, ha kitűzök egy határidőt, amikor biztos, hogy felhúzom a futócipőt. Ha van egy konkrét nap, amire készülni lehet, sokkal könnyebb hozzá igazodni. Bejelölhetjük a naptárban a dátumot, írhatunk emlékeztetőt, hogy még véletlenül se szervezzünk rá másik programot.
Tervezés
Az egyik legizgalmasabb dolog tervezni! Legyen szó vasárnapi menüről, munkahelyi projektről vagy egy randiról. Így van ez a futással is. Ha megtaláltuk az időpont, sokkal könnyebb készülni rá, akár már napokkal előtte. Egészen részletesen is tervezgethetünk, például kiválaszthatjuk a kedvenc futócuccainkat, válogathatunk új zenéket, kitalálhatjuk az útvonalat, megnézhetjük az időjárást, összekészíthetjük a frissítést. Fontos, hogy szünet után ne terheljük túl magunkat, inkább válasszunk komfortzónán belüli tempót és távot. Ha nem is volt sérülésünk vagy betegségünk, ami nagyobb figyelmet igényel, abban az esetben is ügyeljünk a fokozatos visszatérésre.
Á, nekem ehhez nincs kedvem!
Ha belenézek az edzéstervbe, van, hogy már rögtön arra gondolok, hogyan ússzam meg az adott résztávos edzést vagy a hétvégi hosszú futást. Előre gyártom a kifogásokat, mit miért nem tudok megcsinálni, vagy hogyan tegyem át másik napra. Pedig minden rendben, nem jön közbe semmi, sérülésem sincs, és még sincs kedvem… Akár edzővel, akár edző nélkül futunk, minden különösebb ok nélkül előfordulhat, hogy motiválatlanná válunk. Talán ez az egyik legrosszabb állapot, ilyenkor nagyon át kell gondolnunk, hogy megéri-e kihagyni azt a bizonyos edzést, futást. Egy-egy alkalommal talán nem okoz problémát, de például egy versenyre való felkészülésnél nem érdemes kockáztatni, hogy felrúgjuk a teljes tervet. Köztes megoldás lehet, ha nem borítjuk az egészet, csak kicsit módosítunk. Menjünk ki futni, de fussunk kevesebbet vagy lazább tempót, de mindenképp csináljuk! Kis engedménnyel, apró módosítással lehet, hogy többet érünk, mintha erőltetnénk, és biztosan elégedettebbek leszünk, mint ha egyáltalán meg sem próbáltuk volna.
Egy kis jutalom nem árt
A nehéz és fárasztó napok után szívesen lepem meg magam a kedvenc csokimmal, egy kellemes fürdővel, vagy másnap reggel fél órával később indítom a napot. Egy olyan futás vagy edzés, amire nehezen vesszük rá magunkat, duplán számít, hiszen mentálisan is több energiát igényel. Ilyenkor ne sajnáljuk magunktól a dicséretet, a finom falatokat vagy egy kiadósabb alvást (amit amúgy sem jó elhanyagolni). Pihentebben sokkal több kedvünk és energiánk lesz a következő naphoz és futáshoz is!
