Szöveg: Viniczai Andrea | 2021.06.12. | Frissítve: 2021.06.13. | |
Nem könnyű motiváltnak maradni a futásban, ha nem jönnek az eredmények, nem látszanak a fejlődés jelei
Leggyakrabban azok a helyzetek küldenek padlóra, amelyek nem az elképzeléseink szerint alakulnak – nincs ez másképp az életmódváltásban, a futásban sem. Ilyenkor pedig elvesztjük a türelmünket, és megcsillanhat a kísértés, hogy feladjuk mindazt, amit mindaddig elértünk.
Én alapvetően türelmes és kitartó embernek tartom magam, aki képes hosszan tenni azért, hogy elérje a célját. Persze azért nekem is voltak, vannak olyan élethelyzeteim, amikor megtorpanok egy akadály vagy egy csábító alternatív lehetőség láttán. Egy-egy ilyen szituáció azonban képes nagyon sokat megmutatni a saját működésünkből és az önismeret útján közelebb kerülni saját magunkhoz.
Ha te sem, akkor én sem…
Az egyik ilyen feladós sztori néhány éve történt. Egy Facebook-csoportban fogyókúra-kihívást hirdettek 5 fős csapatoknak. A versenyt az nyeri, akinek a csapata adott időn belül arányaiban a legtöbb súlyt veszti. Összeállt a mi kis csoportunk is. Lelkesek voltunk, annak ellenére, hogy nem igazán ismertük egymást, és nagy távolság is elválasztott minket egymástól. Ahogy elindult a kihívás, a motivációm felpörgött, és naponta posztoltam a csapattársaknak, hogy mit ettem, mennyit mozogtam, és éppen mennyit mutat alattam a mérleg. Ahogy teltek a hetek, egyre inkább kedvemet szegte, hogy többiek el-eltünedeztek, lelkesedésük lohadni látszott, egyre kevesebb infó jött tőlük, és valaki ki is szállt. Az akadályokban nem kihívást láttam, hanem egy felhívó erőt arra, hogy én is hagyjam abba. Így ahelyett, hogy folytattam volna akár egyedül a megkezdett utat, motivációt vesztve én is befejeztem a versenyt.
Nem akarom, mert nem így képzeltem!
De mi is történt velem ebben a történetben? Általános elv, hogy akkor zökkenünk ki, rökönyödünk meg, csalódunk és válunk türelmetlenné, ha nem az és nem úgy történik, ahogyan azt elképzeltük, ahogy elvártuk vagy megszoktuk. Azért csalódunk, mert mást vártunk, másra számítottunk, és a valóság felülírta az elképzeléseinket. Utólag elemezve a velem történteket, tudom, hogy ott siklott félre az egész, amikor még a verseny kezdete előtt szinte szuperképességekkel ruháztam fel a csapatunkat. Elképzeltem, hogy összetartóan, egymást támogatva megyünk a cél felé és legyőzhetetlenül veszünk minden akadályt. A csapattagok mindennapi nehézségei és elakadásai rám is hatással voltak, a motivációm csökkent, és kedvszegetten én is abbahagytam az egészet. Bár hetekig bántott, hogy így alakult, mégis hálás vagyok, mert sikerült néhány nagyon fontos dolgot megtanulni magamról.
A, B, C, D terv...
Ha futóként elfogy a kitartásod és a türelmed az edzéseid, a felkészülésed során, akkor az önismeret segíthet abban, hogy megoldást találj és tovább tudj lépni.
De miért is válhatsz türelmetlenné? Például azért, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan te szeretnéd: nem abban a tempóban vagy nem olyan formában. Önmagadból kiindulva alkottad meg az elképzelésedet, és azt hiszed, te aztán tudod, hogyan kellene alakulni mindennek. De sajnos mégsem úgy történik semmi, hanem egészen másképp.
Aztán az is előfordulhat, hogy a haragod azért csap fel, mert olyasmivel szembesülsz, amire nem voltál felkészülve, ami teljesen más – és persze rosszabb –, mint amire számítottál. Nem csoda, hogy kizökkensz, ha a valós történés nem illik a bele a nagy képbe: a terveidbe, céljaidba, elvárásaidba, normáidba.
A megoldás kulcsa, hogy a jövőben ezeket a kizökkenéseket minimalizálni tudd. A kizökkenések forrása az, hogy olyan dolog történik veled, amire nem számíthattál, ami még nem történt meg veled korábban, mert nem voltál még hasonló helyzetben, röviden: nincs benne tapasztalatod. Viszont az elménk csak az alapján tud gondolkodni, amit eddig megtanult, megfigyelt, megtapasztalt és megértett. Amivel eddig sosem volt dolgod, arról az elmédnek fogalma sincs, így sem tervezni nem tud azzal, sem felkészülni nem tud arra.
Mit érdemes tehát csinálni? Kezdő futóként a tapasztaltabb futótársaktól mindig azt hallottam, hogy fontos, hogy legyen A, B, C és D tervünk. Az A terv a legoptimálisabb, ez akkor következik be, ha minden az elképzelések szerint alakul. A D terv pedig az, amikor az utunk során a legváratlanabb akadályok hátráltatnak minket. Nyilván minden eshetőségre nem lehet felkészülni, de ha többféle forgatókönyv van a fejünkben, akkor könnyebb adaptálódnunk az aktuális helyzethez.
Türelem futót terem
Bármilyen szakaszában is állsz a futással való ismerkedésnek, arra bátorítalak, hogy légy türelmes magadhoz! A futás türelemjáték, és aki türelmetlen, az nagy valószínűséggel elbukik. Ha türelmetlen vagy, és gyorsan akarod a fejlődést meg az eredményeket, akkor megsérülhetsz, vagy túledzettségi állapot alakulhat ki, esetleg kiégsz és belefásulsz az edzésekbe.
A türelem azért kell, mert a fejlődés nem minden esetben lineáris: sokszor előfordulhat, hogy visszaesel, vagy hiába adsz bele mindent, nem javul a teljesítményed. Ez még az elit futókkal is megeshet. Ilyenkor nem szabad ostorozni magad, vagy még keményebben edzeni, hanem türelmesen várni kell az eredményt. Mert ha tényleg mindent beleadsz, akkor az eredmény úgyis meg fog érkezni.
Ne feledd, mindenki saját magával versenyez, ezért nem érdemes másokhoz hasonlítgatni önmagad! Gyárts inkább forgatókönyveket a fejedben, és ne feledd mantrázni a kulcsszót: türelem, türelem, türelem.
