Szöveg: Viniczai Andrea | 2021.08.15. | Frissítve: 2021.12.01. | |
A szubkultúrához tartozó egyedi jellemzők pedig a kívülállók számára nehezen érthetők vagy sokszor mosolyra ingerlők. Nézzük, mik a leggyakoribb ilyen dolgok.
1. Miért fizetsz edzéstervért, ha amatőr futó vagy és úgyis több tucat edzésterv elérhető az interneten?
Mielőtt 37 évesen, háromgyerekes anyukaként megcsináltam a nagyatádi ironmant, edző segítségét kértem a felkészüléshez. Emlékszem, a barátnőim értetlenkedő tekintetére, amikor mondtam nekik, hogy most éppen nem érek rá, mert lépcsőzni megyek vagy épp a nyújtóórámra sietek. Amikor elmagyaráztam nekik, hogy mindezek az előre megírt edzéstervem részei még nagyobbat néztek. Beszélgettünk arról, hogy miért tartottam én fontosnak, hogy valaki felügyelje az edzéseimet, ellenőrizze a fejlődésemet és adjon egyéni tervet a versenyhez. Érdekes adalék, hogy a négy barátnő közül kettő azóta már szintén vett igénybe egyéni edzői segítséget.
2. Miért lóg ennyi érem a faladon, amikor egy versenyt sem nyertél meg?
Míg a gyerekeim kisebbek voltak, minden verseny után boldogan rohantak elém és mindig ugyanazt kérdezték: Mama, most hányadik lettél? Én mindig őszintén válaszoltam, hogy a kétezerhatszázötvenkettedik vagy az ezerhuszonharmadik. Nekik borzasztóan tetszett, hogy az ennyire hátul végzett sportolókat is éremmel díjazzák, de volt olyan ismerős, aki tényleg teljesen elképedt, amikor meglátta a rengeteg befutóérmet a lakásunkban. Ő tette fel konkrétan azt a kérdést, hogy minek lóg ennyi érem a falon, ha ezeken a versenyeken nem is nyertem? Mosolyogva magyaráztam, hogy a befutóérmek emlékek, mindegyik egy-egy verseny szép relikviája, egyébként meg, ha az igazi eredményeimre kíváncsi, ott van néhány kupa a polcon, megnézheti, azokat tényleg a futóeredményeimmel érdemeltem ki.
3. Miért van gumicukor a futózsákodban?
A futószubkultúra kívülállók számára legkevésbé érthető része, hogy mi mindent vagyunk képesek, mi futók magunkba tömni egy-egy hosszabb futás alkalmával. Egy téli, hosszabb Normafás edzésre készültem, amikor az 5 éves gyerekem szigorú arccal hozta elém a futózsákomat: Mama, te nem is futni mész, gumicukor van a táskádban! Elmagyaráztam neki, hogy vannak futók, akik gélt esznek egy kis zacskóból és vannak olyan futók, akik teljesen hétköznapi dolgokkal frissítenek futás közben. Már ha bírja a gyomruk. Így már a szemük se rebben, ha meglátják, hogy a futózsákomba snack kolbász, gumicukor, felvágott citrom vagy narancs, némi só vagy egy kókuszrúd kerül.
4. Minek kell ennyi futócipő?
Klasszikus poén a baráti körünkben, hogy összehasonlítjuk, kinek hány pár futócipője van. A vicc, az, hogy darabszámra nagyjából stimmelnek a cipőink, de míg a többi barátnőmnek alkalmi és mindenféle magassarkú cipőből több pár sorakozik a szekrényben, addig nekem a futócipőim teszik ki a lábbelijeim nagy részét. És persze végtelen nyugalommal magyarázom el a barátnőimnek, miért kell külön cipő a városi, aszfaltos edzésekre, a gumipályás pudingra, a köves terepre, az esős-saras dagonyázásokra és külön a versenyekre.
5. Miért nem beszélsz végre érthetően?
A legnagyobb röhögések egyébként mindig abból adódnak nálunk, amikor a barátaim érdeklődni próbálnak a futásaimról. Előre tudják, hogy biztosan lesz olyan kifejezés, amit nem fognak érteni. Versenyt űznek abból, hogy próbálják kitalálni, mit is akartam a tudomásukra hozni. Remek tippek érkeztek arra, amikor azt meséltem, hogy a hétvégén a HHH-n edzettem (Hűvösvölgytől Hahotázva a Hegyig, illetve Hűtőtáskából Hoztam Hamikát) vagy sikerült végre PB-t futnom (Panaszmentes Botorkálás, illetve Pazar Befutás).
