Szöveg: Cseke Lilla | 2021.12.12. | Frissítve: 2021.12.13. | |
Tóth Judit (Jucus) neve már nem ismeretlen futó körökben, de a 12 órás OB óta méltán kap figyelmet. A 34 éves futóhölgy élete leghosszabb versenyén közel 117 km-t futott. Ennek kapcsán beszélgettünk, nem csak a futásról.
Mióta futsz és mi volt a motivációd, amikor elkezdted?
2016 januárban kezdtem a futást. Nem volt különösebb motivációm, igazából csak mozogni akartam. Szülés után nem voltam maradéktalanul elégedett az alakommal, úgy éreztem, 2 év után van rajtam egy kis súlyfelesleg, ezt szerettem volna leadni. Akkoriban London belvárosában laktam, pár száz méterrel kezdtem a futást a hátsó utcákban. Mindig volt nálam buszjegy, ha bármi történne, fel tudjak rá szállni.
Miért ajánlanád másnak ezt a sportot, te miért szereted csinálni?
Számomra örömet okoz, és ha valamilyen problémám van, egy jó futással helyre tudom rakni magamban. Ha valaki nem szeret futni, akkor nem kell erőltetni, keressen olyan mozgást, sportot, amiben jól érzi magát. Úgy gondolom, mindent szívből érdemes csinálni, és alázattal. 5 km is lehet ugyanolyan nehéz valakinek, mint másnak 80 km.
Mit csinálsz a futáson kívül?
4 éve itthon lakom és jelenleg 6 órában dolgozom, emellett csoportos edzéseket tartok, és persze gyermeket nevelek. Kisfiam születése előtt egy kaszinóban dolgoztam, és mikor újra sor került rá, hogy dolgozzak, nem tudtam visszamenni oda. Édesanyám tanácsára kezdtem el az edzőit, azt mondta nekem, hogy a futással jó példát tudok mutatni, ezért vágtam bele komolyabb tanulmányokba. 2019-ben végeztem el az edzői iskolát. A személyi edzéseket jobban szeretem, mert jobban tudok figyelni az emberekre, de most a csoportos órákra több időm jut.
Szerinted mi a titkos “fegyvered” akár edzés, akár verseny során?
Szerintem az akaraterőm és a kitartásom. Egy verseny közben, ha nehézség adódik, végiggondolom, mennyien támogatnak, drukkolnak, és miattuk nem adom fel, ők adnak erőt. Emellett még a fókuszáltságot is említeném. A 12 órás verseny előtt épp új munkahelyen kezdtem, sok új inger ért, és kevésbé tudtam összeszedni magam. De a verseny közben meg tudtam tartani a fókuszt és végig a versenyre tudtam koncentrálni.
Mi volt az első versenyed és hogy élted meg?
2016-ban a K&H félmaraton volt az első versenyem. Nagyon jó érzés volt, amikor beértem a célba, és jó volt látni, hogy mennyire büszkék rám szüleim.
Van-e kedvenc versenyed és ha igen, miért pont az?
Vannak versenyek, amik megfogtak. A Suhanj6! az egyik kedvencem, egyrészt mert egy jótékonysági esemény, és itt mindenki egyenlő. Másrészt éjszaka van, amit szeretek. Nagy csapattal szoktunk menni és támogatjuk egymást. A BSZM-et (Balaton Szupermaraton - 4 napos verseny) is nagyon szeretem, bár elsőre szinte belehaltam, óriási élmény volt és mindenképp szeretném még egyszer megcsinálni. Az Omszki-tónál rendezett versenyek is közel állnak a szívemhez, mert szeretek ott futni a környezet miatt.
Van-e kedvenc futóútvonalad?
Mindig ugyanazt a kört futom a faluban, ami egy kb. 2 km-es táv aszfalton. Ha terepre vágyom, a Hármashatár-hegyre szoktam járni.
Hogyan készülsz versenyekre, van-e babonád, rituáléd?
Edző tanácsaival készülök, és bár nem táplálkozom tudatosan, a versenyek előtti hetekben jobban odafigyelek az étkezésre. A táskámban mindig ott van 3 tárgy, melyek a szívemhez nőttek és sokat jelentenek nekem: egy kerámia kismalac, amit Édesapámtól kaptam, Édesanyám, aki már nincs velünk, utolsó pár zoknija, és egy érem Bogár Janinak, amit mindig szerettem volna odaadni neki egy adománygyűjtésből, de ha találkozunk, elcsacsogjuk az időt és így mindig nálam marad.
Jelenleg mire készülsz, mik a terveid?
A 12 órás OB után kissé céltalannak éreztem a futást. Meglepő és ijesztő volt egyszerre, hogy megnyertem, mivel pár 6 órás versenyem volt már, de 100 km volt a legtöbb, amit futottam. Bár nagyon örültem a győzelemnek, arra gondoltam, mit fogok ezek után csinálni és mi van, ha nem fogok tudni ennél többet vagy jobbat futni? Szerencsére átlendültem ezen a holtponton és a jövőbeli terveim között szerepel a MyWay240, és az UB hármas váltóban. Illetve szeretném tovább folytatni a közösségi futásokat a faluban. Van egy kis csapat, akikkel pár éve együtt futunk, és idén új tagok is csatlakoztak, akik megkértek, hogy segítsek nekik egy versenyre való felkészülésben. Volt, hogy szerveztünk nagyobb közösségi futásokat is, amivel sikerült megmozgatni a helyi közösséget.
Mi a futómottód, vagy futófilozófiád?
A Toy Storyból egy idézet: „A végtelenbe és tovább”. Van még egy, ami egy kedves élményemhez kötődik: „Ne nézz hátra, előre mész”. Hajnalban futottam a Temze parton, és egy szemből jövő futó mutatta, hogy forduljak hátra. A napfelkelte csodálatosan megvilágította a Temzét, de ezt nem láttam volna, ha nem fordulok meg. Néha nem árt hátra néznünk, mert mögöttünk is születhetnek csodák
