Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Tiszteld a távot!

Istock | A futásból tudod kivenni a legtöbb sikert és örömet, ha lépésről lépésre építkezel

Az alapos felkészüléstől az okos versenyválasztásig – futóedzőnk tanácsai.

Tiszteld a távot, tiszteld a távot, tiszteld a távot! Nem is. Tiszteld a kihívást, és tiszteld meg a felkészülésbe fektetett energiádat, idődet! Ne rontsd el, ne hibázz, ne váltsd aprópénzre. Erről szeretnék most írni pár gondolatot.

 

Idén volt huszonöt éve, hogy futok, hogy rendszeresen edzek – talán ezért penderült elém ez a téma, ez a cikkötlet, hogy írjam meg. Szóval ott kezdem, hogy ’94-ben futottam először maratont, tizenhét évesen. Két hét felkészüléssel, hadd szóljon! Az elején futottam, ahogy bírtam, de már féltávnál éreztem, hogy ebből sétálás lesz, aztán 30 km után már csak néha próbáltam futni. A célba beérve minden porcikám fájt, attól féltem, hogy a lábam nem fog regenerálódni, mert valami visszafordíthatatlan folyamat indult be, és soha többé nem tudok majd futni… Szerencsére pár nap múlva kezdett javulni a helyzet, de a lelki sérülés nagyobb volt. Éreztem, hogy valamit rosszul csináltam, de az is világos volt, hogy erre a pofonra szükségem volt ahhoz, hogy a nehezebbik utat választhassam, az igazi kihívást. Hát így indult az én utam, ahol a kilométerkövek sikeres maratonfutásokkal vannak jelezve. Persze a sikeresség is relatív. Amikor meghaladod saját magad, amikor jobban teljesítesz annál, mint amit korábban el tudtál képzelni, az az igazi diadal!

Nos, eddig a szentimentális gondolatok, most jöjjenek a tények: mit lehet tenni annak érdekében, hogy jobban csináld, milyen módon tudod a legszebben megmutatni, hogy mennyire tiszteled a távot?

 

Mérlegelés

Nézd meg a heti kilométerszámod visszamenőleg két hónapra, és ha azt látod, hogy az átlag 30 km alatt van, akkor még a félmaratont sem ajánlom. Nem akkora a baj, ha már nagyjából tíz éve futsz, és a hiányzó kilométereket „emlékezetből”, IQ-ból pótolod. Ugyanakkor például két év futómúlt erre a bátorságra nem jogosít fel. Maratonra készülve a heti futókilométer minimum 50-60 km legyen.

Természetesen vannak olyan meglepően tehetséges futók, akiknek egészen minimális edzés is elég, vagy a hiányzó kilométereket megpróbálják – sikerrel – gyorsasági munkával pótolni. A nagy többség persze nem ilyen, ezért e kitételtől eltekintve a fentieket gondolom érvényesnek.

Tudományos vizsgálatok szerint a sikeres hosszútávfutó versenyeredmények nem csak a heti kilométerszámtól, de a versenyt megelőző pár hétben elvégzett hosszú futások számától is függ. Ez persze logikusnak is tűnik, hiszen egy hosszú futás, ahol még esetleg a tempót és a frissítést is gyakorlod, messzemenőkig hatékonyabb edzés bármi másnál. Ettől függetlenül folyamatosan hosszú futásokból építkezni nem lehet, egy ilyen futás alaposan megterheli a szervezetünket. Heti egynél többet senkinek sem javaslok!

 

Ne vállald túl magad!

A „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” mondás jusson eszedbe, mikor benevezel egy versenyre. Kalkuláld be, hogy a felkészülés (ahogy eddig is, sajnos) várhatóan nem lesz zavartalan. Betegségek, munkahelyi problémák, sérülések akadályozhatják az edzéseidet. Ezek összesen 2-4 héttel elcsúsztatják a várható formába lendülést. Javaslom, hogy a tavaszi versenyekre készülve nagyjából ennyivel előbb kezdd el az alapozó edzésmunkát. De ami még fontosabb: ne olyan távra nevezz be, ahol várhatóan előrébb fogsz végezni (miközben belegebedsz a táv lefutásába), hanem ami a heti kilométerszámoddal és a felkészültségeddel harmóniában van.

Néhány példa: király dolog lefutni a Mátrabérc Trailt, de ha nem jön a nagy forma, vagy sérülés környékez, akkor válaszd inkább a Muzsla Trailt. Az is meglehet, hogy hallottad, hogy rengeteg résztávot futnak a Sashegyi Gepárdok, és attól ilyen gyorsak… Megpróbálod velük tartani a lépést és sikerül! Annyira felgyorsulsz, hogy hagyod a Mátrabércet, és megfutod a Vivicittán életed legjobb félmaratonját! Na, ezt nevezem én okos versenyválasztásnak.

Az aranyszabály

A versenyeket megelőző napokban feltűnően sok rajtszámátadó Facebook-posztot láthatunk, vagy csak szimplán sajnálkozik az élmezőny pár tagja, hogy nem tud mégsem indulni. Igen, ők azok, akik szembe mertek nézni a problémákkal, és meghozták a legnehezebb döntést: otthon maradni. Ilyen helyzetben jól jön egy edző, aki elviszi a balhét, és vállalja, hogy lebeszél az indulásról.

És ha már ott állsz a rajtban, még ha felkészült vagy is – de ha tudod, hogy nem, akkor még inkább! –, a legjobb, amit tehetsz, az a LASSÚ KEZDÉS! Továbbra is teljesen érthetetlen, hogy a versenyeken a rajt után mindenki úgy nekiesik a futásnak, mintha csak pár száz méter lenne az egész... Talán minden cikkem végére oda fogom írni ezt a tanácsot, és akkor talán szép lassan ez is változni fog.

Jó felkészülést, jó versenyzést, hajrá!