Szöveg: Olosz József | 2019.08.28. | Frissítve: 2021.04.29. | |
Istock | A lábunk a mi futóművünk, éppen ezért nagyon fontos kiemelten odafigyelni a megóvására, fájdalom esetén pedig a kezelésére
Futóként érdemes tisztában lennünk azzal, hogy melyek a leggyakrabban jelentkező, a lábat érintő futósérülések, mitől alakulhatnak ki és hogyan kezelhetők. Ebben segít szakértőnk, Olosz József manuálterapeuta-gyógytornász írása.
Szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy bármilyen sérülésed van, mindig kérd kompetens szakember (orvos vagy gyógytornász) segítségét!
Így terheli a futás a lábat – így sérülhetünk
A lábunk, a lábfejünk a legfőbb futóművünk. A láb 28 csontból, 30 ízületből és közel 100 izomból, szalagból áll. A futásnál 150 kis „alkatrészünk” dolgozik együtt az idegrendszer és a fasciahálózat (kötőszöveti háló) vezérletével. Ez a sok kis képlet teszi stabillá és egyben rugalmassá a lábunkat, biztosítva a talajfogáshoz és az elrugaszkodáshoz szükséges erőátvitelt, ruganyosságot, az erők tompítását és még sorolhatnánk. Mivel ilyen sok feladat hárul rá, ezért fontos, hogy az izmok, az ízületek, a csontok, a fascia és az ideg működése összhangban és olajozottan történjen.
Talajfogásnál, mint egy megfeszülőben lévő íj, a talpi fascia erőt gyűjt, a kis csontok elmozdulnak, a nyúlásban az izmok energiát tárolnak az inakban. Az elrugaszkodás pillanatában, mint mikor kilövünk egy íjat, az inakban tárolt energia felszabadul, az izmok összehúzódnak. Az inakra, izmokra ható erő a testsúlyunk többszöröse is lehet: például az Achilles-ín teherbírása 3500 N, ami megközelítőleg 350 kg-nak felel meg. Ha lábunk valamelyik kis „alkatrésze” nem működik megfelelően, akkor kompenzálások alakulnak ki.
A szervezet hosszú ideig megoldja ezeknek az alkatrészeknek a helyreállítását, de sok futónál eljön az a pillanat, amikor az öngyógyítás képessége kimerül, és úgy ébred az ember, hogy fáj a sarka, a talppárnája, a futás során pedig elkezd fájni a sípcsontja, a bokája.
Ezeket a sérüléseket nehéz csoportosítani, mivel a testünkben minden kölcsönhatásban van egymással. Az érthetőség és az egyszerűség kedvéért most 4+1 csoportba osztom a láb sérüléseit, és néhányat részletesebben is megvizsgálok.
1. csoport: Csont- és ízületi sérülések
• A leggyakoribb csontot ért sérülés a fáradásos törés, amikor az izmok kompressziós ereje összeroppantja a csontot. Ez történhet a lábfejben, a szárkapocscsontban vagy a sípcsontban. Nem úgy kell elképzelni, mint egy „valódi” törést, amikor a csontok eltávolodnak egymástól. Nagyon sokszor problémát okoz a diagnózis is, a röntgenen ugyanis nem igazán látszik, és az MR felvételből sem kivehető mindig. Fáradásos törésnél éles fájdalom jelentkezik, főként terhelés során, de előrehaladott állapotban nyugalomban is. Hosszabb feszülés vagy fájdalom előzi meg. Kezelésénél fontos a korai diagnózis, a futás félbehagyása. Az edzéstervet a gyógyulás üteméhez kell igazítani.
• Sarkantyú: a sarkon lévő csontkinövésről korábban azt gondolták, hogy a talpi fascia mikrosérüléseinek vagy az ín sérülésének következtében alakul ki, viszont nagyon sok sportolónak van ilyen jellegű elváltozása, de még sincs panasza. A legelterjedtebb elmélet szerint a csontos kinövés csak a terheléshez való adaptáció következménye, célja pedig: nagyobb felületet biztosítani. Ebben a megközelítésben a sarkantyú nem is okoz panaszt, ezért a reggeli elviselhetetlen szúró fájdalmat, a pihenést követő nehézkes elindulást, valamint a nyomásérzékenységet egy másik csoportba, az ínsérülésekhez sorolhatjuk.
2. csoport: Izom- és szalagsérülések
• A vádli izmainak részleges és teljes szakadásánál a fájdalom hirtelen jelentkezik, mintha beleszúrna valami a vádliba. A fájdalom lokális, kis duzzanat alakul ki, és legtöbb esetben spontán gyógyul. Nagyon fontos a korai mobilizálás, nyújtás, valamint a megfelelően adagolt erősítés, hogy megelőzzük a hegesedést, az összetapadást.
• A szalagok egyik legismertebb és leggyakoribb ellensége a bokaficam. Ezzel a sportsérüléssel kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog, hogy a hazánkban nagy népszerűségnek örvendő gipszelést és merev rögzítést kerülni kell! A korai felépülés kulcsa a mozgatás – de természetesen ez nem azt jelenti, hogy már másnap dagadt bokával elindulunk futni! Figyelembe kell venni a fájdalom intenzitását, és a lehetőségekhez képest minél hamarabb ráállni a lábra, megfelelően megerősíteni. A ficamoknál gyakran alakul ki az úgynevezett krónikus bokainstabilitás: sokaknak ismerős helyzet lehet, hogy egy szimpla bevásárlás alatt kétszer is „kimegy” a bokájuk.
A leggyakrabban feltett kérdés a szalagokkal kapcsolatban: „De ha a szalag elszakadt, akkor is mozgathatom?” A válasz igen, csak figyelembe kell venni a fájdalmat és a tüneteket! (Sokszor úgy szakad el a szalag, hogy a boka be sem dagad.)
3. csoport: Inak sérülései
Az ín az izom vége, amellyel a csonthoz tapad. Az inakkal kapcsolatos problémákat is két csoportba sorolom, amik a tünetek és a terápia szempontjából is különböznek egymástól.
• Tendinitis, azaz gyulladás. Leggyakrabban az Achillest és a plantáris fasciát érinti, de kialakulhat a külbokánál (peroneus tendinitis) és a hosszanti boltozatnál (tibialis posterior tendinitis) is. Közös jellemzőjük, hogy nagyobb terhelést követően jelentkeznek, kellemetlen tünetekkel, duzzanattal, nyomásérzékenységgel és akár bőrpírral. Sok esetben az idő meggyógyítja. A terhelést csökkenteni vagy szüneteltetni kell, emellett nyújtani és óvatosan erősíteni szükséges. Ha nem képes teljesen regenerálódni, akkor szakember segítségét kell kérni. A legfontosabb teendő a következő ínsérülés a tendinopathia megelőzése.
• Tendinopathia: ebben a stádiumban már nincs gyulladás, inkább az ínszövetet alkotó kollagénrostok degenerációja figyelhető meg. Az egyik legmakacsabb sportsérülés. Ide tartozik a felső végtagon a teniszkönyök, a combon a hamstring tandinopathia vagy a patella tendinopathia, míg a lábon az Achilles tendinopathia. Terápiája hónapokig is eltarthat. A kutatók így írnak róla: „Ezt a sportsérülést az idő nem gyógyítja meg”. Ha fél évet kihagyunk, a tünetek megszűnnek, de egy újabb terhelést követően visszajöhetnek. Mivel itt a kollagénrostok sérültek, így a megfelelő terheléssel, a tenocitákat (a kollagént építő sejteket) ingerelve „újrahuzalozzuk” a rostokat. Ebben a fázisban fölösleges jegelni, a gyulladáscsökkentők is hatástalanok – hiszen nincs gyulladás –, szteroidinjekciót pedig tilos az ínba adni (bizonyítottan roncsolja az ínszövetet)! Két teendő van: megkeresni a kialakulás okát, majd terhelni a megfelelő gyakorlatokkal, megfelelően adagolva.
4. csoport: Idegi érintettség
Az idegi fájdalom tökéletesen tudja utánozni az izom-, ízületi és ín -fájdalmat, mégis vannak sajátos jellemzői. A fájdalomhoz gyakran társul bizsergés, zsibbadás, érzéskiesés, égő fájdalom. A gyulladáshoz hasonlóan éjszaka sem hagyja pihenni a sportolót.
Az alagút szindrómákhoz azok az idegsérülések tartoznak, amik a gerincet elhagyva, a lefutás mentén két izom közé, csontos képlethez vagy valamilyen szűk helyen kompresszió alá kerülnek. Gyakori helye a priformis izom a fenék területen, és mivel az általa elszorított ideg teljesen lefut a lábba, ezért sarok-, külbokafájdalmat is tud okozni.
• Speciális lábat érintő alagút szindróma a tarsalis alagút szindróma, ahol a belboka területén a tibialis ideg kerül kompresszió alá, fájdalmat okozva a belbokában és talpban. Rizikófaktorai a szűk cipő, valamint a bokasüllyedés.
• Peroneus alagút szindróma: kicsit feljebb, a térd külső oldalánál, a szárkapocscsont sípcsonthoz való csatlakozásánál a peroneus ideg kerülhet alagútba, és lábszár külső oldalának, az öregujjnak a fájdalmát, zsibbadását eredményezheti. Ugyanakkor gyakran lokálisan is tapasztalható fájdalom a térd külső részén. Rizikófaktor lehet egy bokaficamot követő hosszú rögzítés, valamint a térdműtét szövődménye.
• Morton neuroma: a lábujjakhoz futó idegek sérülése áll a háttérben. Leggyakrabban a harmadik és negyedik ujjat érinti a fájdalom, a talppárnától a lábujjakig sugárzik.
+1: A fascia szerepe
A fasciára, azaz egész test beborító, idegekben gazdag hálózatra nincs külön kórkép, diagnózis, de fordítva is elmondható, hogy nincs olyan diagnózis, ahol nem kell figyelembe vennünk a fasciát. Mivel beborítja úgy az izmokat, mint a szalagokat, az ízületeket és az idegeket egyaránt, így kapcsolatot hoz létre közöttük. A fenti diagnózisok segítenek csoportosítani, leszűkíteni egy adott tünetegyüttest. De minden diagnózisnál megkérdezhetjük: miért alakult ki a probléma? A válasz legtöbbször a fasciára vezethető vissza. Nagyon sokszor kiderül, hogy egy korábbi, a jelen panasztól akár nagyon távoli sérülés, műtét szövődménye az aktuális fájdalom. Kiderülhet, hogy a szervezet évekig eredményesen kompenzált, megváltoztatva a technikánkat, az izmok bekapcsolását stb., de most ideje megkeresni és megoldani a kiváltó okot.
A legfontosabb teendőAz anatómiából tudjuk, és a fenti diagnózisokat látva is szembetűnik, hogy kis területen sok anatómiai képlet és sok lehetséges fájdalom léphet fel. Különböző diagnózisok utánozhatják egymást, ugyanakkor közel helyezkednek el egymáshoz, ezért a legfontosabb teendő a differenciálás. Megkülönböztetni például egy ínsérülésnél a tendinitist vagy tendinopathiát. A tünetek hasonlíthatnak, de a terápia teljesen különbözik! |
A szerző a Sherlock Rehab vezető gyógytornásza.
