Szeretjük újra és újra leírni, hogy 1:59:40. Szeretjük és tiszteljük a világ legjobb hosszútávfutóját, a 34 éves kenyai Eliud Kipchoge-t, aki nemcsak a hivatalos világrekordot tartja a 42,195 km-es távon (2:01:39), de megvalósította a 2 órán belüli maratont. Igaz, nem versenykörülmények között, éppen ezért nem számít hivatalos rekordnak, de ez semmit nem von le abból a fantasztikus teljesítményből, amit Kipchoge és csapata Bécsben, október 12-én délelőtt, valamint előtte hosszú hónapokon át, a felkészülés során véghezvitt. Az eredmény mögött természetesen elképesztően komoly edzésmunka áll, de emellett még jó néhány fontos tényező hozzájárult a sikerhez. Nézzünk néhány érdekességet az INEOS 1:59 kihívásról!

Tartotta a tempót

Ahhoz, hogy Eliud megcsinálja a 2 óra alatti maratont, átlagosan 2:50-es kilométereket kellett teljesítenie. Ez így is történt, 2:48-2:52 között futotta az ezreket, sőt, a 33. és a 42. km között minden kilométeren pontosan 2:50-es tempót vitt. Íme, az 5 km-es részidők:

5 km – 00:14:10

10 km – 00:28:20

15 km – 0:42:34

20 km – 00:56:47

Félmaraton: 00:59:35

25 km – 01:10:59

30 km – 01:25:11

35 km – 01:39:23

40 km – 01:53:36

Maraton: 01:59:40

Ezt is olvasd el!

Lesd el a legjobbak futótaktikáját!

Iramfutók (szél)árnyékában

Ha már tempó, akkor meg kell említeni a nyulakat is. Kipchoge a kihívás után rögtön azt nyilatkozta: „A világ legkiválóbb atlétái segítettek, nagyon köszönöm nekik a munkájukat!”

Aerodinamikai szempontok miatt az iramfutók szerepe tényleg hatalmas volt ebben a rekordkísérletben. A nyulak körönként (9,6 km) váltották egymást, öten futottak Kipchoge előtt V alakban, ketten pedig mögötte, így biztosítva szélárnyékot a boly közepén haladó futónak, akár 50-70 százalékkal is csökkentve számára a szélellenállást! Szakértők szerint az iramfutók által adott szélárnyék egy maraton esetében akár 1-2 percet is jelent, amibe a tökéletesen egyenletes tempó pozitív hatása is beleértendő.

Optimális időjárás és környezet

Ahogy mi is megírtuk, a szervezők egyik legfontosabb feladata az volt, hogy megtalálják a lehető legideálisabb időpontot a kihíváshoz. A szombati 8:15-ös időpontot csak előző nap jelentették be, és bár a hőmérséklet nagyjából az elvárt volt (8-12 Celsius fok körül, a rajt időpontjában 9 Celsius fok), a 90%-os páratartalom kicsivel meghaladta azt az ideális értéket (80%), amire korábban számítottak. Volt ugyanis egy kis eső, de ez most nem járt különösebb problémával – ellentétben a 2017-es monzai próbálkozásnál, amikor a reggeli zivatar a vártnál jóval magasabb páratartalmat okozott…

Bécs további nagy előnyei között szerepelt, hogy alacsony tengerszint feletti magasságon fekszik (165 m), és mindösszesen 1 óra eltérés van az osztrák és a kenyai időzóna között, így a futónak nem kellett megküzdenie komolyabb átállási nehézségekkel.

Ezt is olvasd el!

10 futótipp a világ legjobb maratonistájától

A csodacipő

Mint ahogy megszokhattuk más területeken, az INEOS 1:59-et is rengeteg „károgás” kísérte, sőt, kíséri még most is. Tudjátok, mire gondolunk: az iramfutók, a már-már tökéletes, ha nem A Tökéletes pálya, a rengeteg pénz (a kihívást Nagy-Britannia leggazdagabb embere szponzorálta), „ez így nem az igazi” és még sorolhatnánk az érveiket. A károgók listájának élén szerepelt a kísérlet során, valamint a tavalyi berlini maratoni rekord felállításakor is viselt Nike Vaporfly 4% nevet viselő, csodaszámba menő futócipő. Bécsben Eliud ezen típus legújabb és annak is a módosított változatában futott, amiben már a felkészülés során is edzett Kenyában. A Vaporfly-jal kapcsolatban sokan húzzák a szájukat, sőt, egyes szakértők szerint ugyanúgy be kellene tiltani, mint az úszóknál a cápadresszt. (Még mielőtt bárki rögtön két párat rendelne magának egy külföldi webáruházból, segítségül annyit elárulunk, hogy ez a cipő a maximális energia visszaadását 3 perc/km alatti tempónál fejti ki.)

Mentális erő

A kihívás után a közvetítés egyik szakkommentátora, Shalane Flanagan, a New York Marathon bajnoka úgy nyilatkozott, hogy Kipchoge sokkal nyugodtabbnak, fókuszáltabbnak tűnt, mint két évvel ezelőtt Monzában, és úgy látta, hogy jobb formában is van. Az biztos, hogy Kipchoge a maga visszafogott, de nagyon határozott módján többször is elmondta az elmúlt időszakban, hogy szívből hisz a kihívás sikerében. A rengeteg edzés, a kiváló csapatmunka, az alázat és a rendkívül erős hit mellett az is hatalmas szerepet kaphatott az 1:59:40 megvalósításában, hogy Monzával ellentétben ezúttal Kipchoge nem volt elzárva a szurkolóktól, tehát végig hallhatta a tömeg buzdítását. Egyébként ha visszanézitek a YouTube-on a közvetítést, láthatjátok, hogy a „verseny” vége felé közeledve jó pár szurkoló a célkapu közelében lévő fákra is felmászott, hogy jobban lássák a sporttörténeti befutót.

Sterilen gyönyörű futóélmény

Megkérdeztük szakértőnket, Szabó Gábor futóedzőt, hogy ő milyennek látta, hogyan értékeli ezt a kihívást és annak eredményét.

– Hiányérzet: eleinte talán nem voltam egyedül ezzel az érzéssel. Olyan ez, mint amikor a cirkuszi bűvész trükkjét valaki nagy csinnadratta közepette leleplezi. Ez a futás mintha bepillantást engedett volna egy jövőbeli csúcsatléta szombat délutáni tempófutásába. Könnyedén, lazán és jéghideg profizmussal. Nyilván ezt a szintet máshogy nem is lehet művelni, csak a hétköznapi ember agyában él egy kép a maratonfutóról, aki a táv végére picit belehal, és legalább egy kissé vicsorogva küzd minimum egy ellenféllel: önmagával. Ma ezt én nem láttam, mert ez nem verseny volt, hanem demonstráció. Megmutatni, hogy egy kimagasló atléta megfelelő körülmények és maximális felkészültség mellett hogy dönt le egy ledönthetetlennek hitt falat. Aztán némileg tompult, majd eltűnt a hiányérzetem, amikor láttam a befutás előtt a félmosolyt az arcán, aztán a célba érés után a gyermeki örömöt és a pacsizást a lelkes szurkolókkal! Az Ember, aki súlyos terhet cipelt hosszú heteken keresztül. És aki már valószínűleg gondolatban azt tervezi, hogy hogyan fogja szabvány versenykörülmények között is megfutni a sub 2 órát! Még abban is szerencséje van, így nekünk is, hogy Kenenisa Bekele személyében méltó kihívóra találhat ebben az újabb küldetésben. Erre Bekele idei berlini maratonja (2:01:41) a garancia. Már előre dörzsölöm a tenyerem, ha ők ketten mondjuk pont az olimpián csaphatnak össze…

– Összefoglalva tehát a maga sterilitásában és tökéletességében olyan gyönyörű futóélményben lehetett része a Práterben összegyűlt szép számú szurkolóközönségnek és a közvetítést követőknek, hogy arról még jó darabig lehet majd gondolkodni, cikkezni, beszélni. Egy biztos: a maratonfutás újabb, talán az eddigi legnagyobb mérföldkövének lehettünk szemtanúi, emiatt a messzemenőkig szerencsések vagyunk. Én a magam részéről izgatottan várom a folytatást!