Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Ha kísért a futómúltad...

mimagephotography | Mindenkinek vannak a saját tapasztalatai alapján kedvenc és „nemszeretem” edzésfajtái a sportéletén belül – néha fontos felülvizsgálni ezeket

A pozitív és negatív tapasztalatok utóhatásai a futásban.

A múltbeli tapasztalataink a futásban erős hatást gyakorolhatnak a jelenünkre is. Ezek az „előítéletek” azon alapulnak, amit már ismerünk és átéltünk – természetesen ez nemcsak a futásra, de az életünk bármely területére igaz. De vajon mennyire befolyásolja a futós előéletünk az aktuális edzéseinket, versenyeinket? Miért fontos néha ezeket a negatív vagy pozitív tapasztalatokon alapuló berögződéseket felülírni?

 

Működött vagy nem működött?

Több irányból is vizsgálhatjuk ezt a kérdéskört. Vannak olyan múltbéli jó tapasztalatokon alapuló módszereink, amelyek beváltak, és ezért képtelenek vagyunk elengedni ezeket, és akár változtatni, alakítani, továbblépni egy kicsit. A másik lehetőség, hogy bevetettünk egy új metódust, bevezettünk egy-egy változtatást, amely nem működött, ezért aztán soha többé nem merünk próbálkozni vele.

 

Ha nem jött be...

Nézzünk a negatív megtapasztalásra egy-egy példát. Egy versenyre készülve azt hallottad egy futó ismerősödtől, hogy érdemes hétről hétre emelni a megtett kilométerek számát. Így is cselekedtél – viszont nem tartottad be a fokozatosság elvét, ez pedig túledzéshez, kimerültséghez vezetett. Emiatt aztán a verseny egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy vártad, kudarcként élted meg, és eldöntötted, hogy ezzel a módszerrel többé nem próbálkozol. Vagy elhatároztad, hogy a síkon végzett edzések mellé beiktatod az emelkedős edzéseket. „Ide nekem az oroszlánt is” felkiáltással már rögtön az első héten megcsináltál 2-3 magas intenzitású dombos tréninget – aztán jött a baj: fájdalom, sérülés, küszködés...

A kudarcok miatt visszatérsz a régi, jól bevált módszereidhez, ami egyrészt nem baj, hiszen természetes reakció, hogy nem szeretnél újabb kudarcot vagy sérülést kockáztatni. Másrészt viszont az benne a csapda, hogy ha mindig ugyanazokat edzéseket teljesíted, ugyanazokat a távokat futod ugyanolyan intenzitással, akkor a fejlődés egy idő után megtorpanhat, stagnálhat, és az edzésterv nem hozza meg azt a teljesítménynövekedést, mint korábban.

Mit lehet tenni? Ha visszanézzünk az előbb említett két példára: a kilométergyűjtés, valamint a szintes edzés is nagyon hasznos metódus, de csak akkor, ha betartjuk a fokozatosság elvét! (A kilométergyűjtésről ebben a cikkünkben, a dombos edzésekről pedig ebben a cikkünkben olvashatsz részletesebben.) Ajánlott tehát visszatekinteni a negatív tapasztalatokra, és alaposabban megvizsgálni, hogy mi okozhatta a problémát, hogyan lehetne javítani rajta, mit lehetne ezúttal másképp csinálni, hogy most valóban hasznos és előremutató legyen az adott módszer.

Amennyiben komolyabb céljaid vannak a futással, akkor érdemes futóedzőhöz fordulnod – legalább egy konzultáció erejéig –, aki a futómúltadat kielemezve, az aktuális erőnlétedet figyelembe véve, a pozitív és negatív tapasztalatokat, élményeket is áttekintve olyan személyre szabott tanácsokkal lát el, amelyek nemcsak a fejlődésedet szolgálják, de a sérülések elkerülésében is segítenek.

 

Ha bevált, de...

A ló túloldala egy-egy pozitív múltbéli megélés, amely annyira bevált, hogy nehezen változtatunk rajta, pedig a fejlődésünk vagy a céljaink elérése érdekében érdemes lenne. Teljesen természetes, hogy mindannyiunknak megvannak a magunk kedvenc edzésfajtái, amelyeket nagyon élvezünk, és akadnak olyanok is, amiket finoman szólva nem annyira... Könnyebb mindig a nagy kedvenceket elvégezni, a „nemszeretem” fajtákat – ide tartoznak sok futónál a keresztedzések – pedig erőteljesen háttérbe szorítani vagy teljesen kihagyni. Ezzel viszont az edzésterv kiegyensúlyozatlanná, egyoldalúvá válhat, és bizony a fejlődésed sem segíti elő. Miért? Minden futóedzésfajta és edzéstípus más-más edzéshatást biztosít, de mindegyik edzéshatás fontos és értékes!

Egy egyszerű példa: a résztávos edzés fejleszti a gyorsaságot, de ha kimaradnak az alacsonyabb intenzitású (és hosszabb) futások, akkor nem fejlődik megfelelően az alap-állóképesség. Az edzéstervben a különféle edzésfajták aránya ciklustól – és persze futócéltól – függően változik, de ahogy bizonyos gyorsítóedzések is megjelennek az alapozás időszakában a sok-sok alacsony intenzitású futás mellett, úgy az utóbbiak is helyet kapnak a formába hozás szakaszában és a versenyszezonban is, csak kicsit más formában, mint alapozáskor.

Mit lehet tenni? Az szuper, ha van kedvenc edzésfajtád, nem is kell tőle elbúcsúznod. Viszont a fejlődés érdekében törekedj a változatos, a futócélodhoz hangolt edzéstervre, elkerülve az egyoldalúságot. Tedd fel magadnak a kérdést, és válaszolj őszintén: Van-e olyan futóedzésfajta – vagy akár keresztedzés, regenerációs módszer –, amit azért kerülsz, mert egyszerűen nem élvezed? (Elcsalod a hosszú futásaidat? Soha nem végzel erősítő gyakorlatokat? A regeneráló futásokból minimum közepes intenzitású edzést csinálsz? Kerülöd a tempózást? stb.) Ne hagyd, hogy a személyes preferenciáid korlátozzanak! Ha kitartó vagy, akkor talán a „nemszeretem” edzésfajtákat is megkedveled, de legalábbis megszokod egy idő után, főleg akkor, ha pozitív változásokat tapasztalsz a teljesítményedben, az erőnlétedben.

Emellett itt is igaz az, ami a negatív tapasztalatok esetében: amennyiben bizonytalan vagy, stagnál vagy visszaesik a teljesítményed, esetleg szükséged lenne valakire, aki motivál és tartja benned a lelket, miközben a tudásával segíti a fejlődésedet, akkor fordulj szakképzett futóedzőhöz!

 

A múltbeli tapasztalatok tehát nem egyértelműen jó vagy rossz dolgok: jó, ha van kedvenc edzésfajtánk, és az is hasznos, ha egy olyan módszert, amely nálunk nem vált be, fenntartásokkal kezelünk. A lényeg az, hogy legyünk tisztában a futós „előítéleteinkkel”, elfogultságunkkal, és ha szükséges, a célok megvalósítása érdekében vizsgáljuk felül azokat.

 

 

 

A cikkhez felhasznált forrás: runningmagazine.ca