Szöveg: Viniczai Andrea | 2021.01.16. | |
Viniczai Andrea gyűjteményéből | Andi a kihívás során a Velencei-tavat is körülfutotta (a képen az egyik futócimborájával, Szász Eszterrel, az Újlipifutómami blog szerzőjével)
Ha már egy ideje futsz, akkor talán már veled is előfordult, hogy nem igazán volt kedved futócipőt húzni. A motivációvesztés vacak állapot, de az én történetem is azt bizonyítja, hogy az ösztönző erő sokszor a legváratlanabb helyekről is jöhet.
Húsz éve futok. Ez alatt az idő alatt, voltak olyan időszakok, amikor minden nap futócipőt húztam, és persze olyan is, amikor hetekig nem futottam egy métert sem. A motivációs hullámvasút nyilván a céljaimmal is összefüggött: ha volt miért futni, akkor a kedvvel sem volt probléma.
FCK 2020
A tavalyi év mindenki számára kivételesen furcsa futószezon kínált. A koronavírus miatt a meghirdetett versenyeket eleinte elhalasztották, aztán legtöbbjüket törölték is. Bár nekem szerencsém volt, mert megtartották az összes rendezvényt (Balaton Szupermaraton, Wizz Air Félmaraton, Spar Maraton), amire korábban neveztem. A befutóérmek boldog tulajdonosaként azonban már nem tudtam hova kattintani, október közepén nem volt látótávolságban semmilyen futóverseny, amire nevezni lehetett volna. Néhány nap általános punnyadás után megszületett bennem a nagy ötlet: kipróbálok valamilyen más sportágat, hátha az meghozza a kedvem újra a futásokhoz. A környéken találtam is egy szimpatikus termet, és eldöntöttem, crossfitezni fogok.
Új sportág, új élmények
A 12 hetes kezdő csoportban néhány nagyon szimpi sporttárssal alkottuk a reggel 6:30-as csapatot. Kaptunk egy jó fej edzőt, aki segített elsajátítani az alap mozgássorokat, és a crossfit külön belső nyelvezetét. Imádtam az új gyakorlatokat: emeltem, guggoltam, lógtam, ugráltam. És már kezdtem volna egyre inkább belerázódni az új szerelemprojektembe, amikor beütött a vírus második hulláma és a terem bezárt. Vigasztalhatatlan voltam. Miért pont most? Mit fogok most csinálni? Terembe nem járhatok, futni meg nincs miért…
Kihívás, ami továbblök
Néhány napos önsajnálatomból a telefonom pittyegése rázott fel. A crossfit terem vezetője egy kihívást hirdetett az edzésre járók között: fussunk együtt 2000 kilométert az év végéig! A kilométergyűjtő versenybe bárki beszállhatott, a szabály annyi volt, hogy a futások végén egy szelfivel és persze egy kilométerszámos fotóval kellett igazolni, hogy valóban lenyomtuk az edzést. Saját magam is meglepődtem, hogy milyen szívdobogást kaptam a felhívás olvasásakor. Eddig még soha semmilyen kihívásban nem vettem még részt. De ez az én terepem! A crossfites teremben csodálva néztem a már régóta odajárókat, mennyire ügyesek, erősek, de itt most én is meg tudnám mutatni nekik, hogy 44 évesen még van bennem szufla.
Ezt meg kell nyernem!
Ezt meg kell nyernem, ezt meg kell nyernem… – visszatérő mantraként dübörgött a fejemben a mondat. Kár, hogy már elmúlt este nyolc, kijárási korlátozás, már nem indulhatok. Másnap viszont hajnalban keltem, és kapkodtam magamra a futócuccokat, hogy még hazaérjek úgy, hogy el tudjam vinni a gyerekeket iskolába. Napközben ráírtam néhány futócimborára, nincs-e kedvük közös futásokhoz, mert én bizony most kilométereket gyűjtök. És innentől kezdve nem volt megállás! Majdnem minden nap volt futótársam, akivel gyorsabban teltek a futókilométerek. A kihívás hetei alatt bejártam keresztbe-kasul a fővárost, voltam többször a Gellért-hegyen, és körbefutottam a Velencei-tavat. Futottam hajnalban, futottam hétvégén, futottam esőben és jeges orkánban. Pont úgy, mint máskor, amikor van motivációm.
Jöhet a következő?
Elérkezett a kihívás vége. 332 kilométert dobtam a közös zsákba. Rettenetesen izgultam, mert a megmérettetés közben nem lehetett tudni, hogy ki hány kilométert gyűjtött össze. És végre felrakták az összegző eredményeket… SIKERÜLT! Nyertem. Olyan boldog voltam, mintha az év sportolója címet nyertem volna el. Irtó hálás voltam a crossfit teremnek a lehetőségért, valamint azért, hogy egy nagyon fontos leckét tanított meg nekem. Motivációt tulajdonképpen bárhol találhatok, ha igazán keresek. Ha nyitott szemmel járok, meg fogom találni azt a kihívást vagy bármilyen indítómotort, ami újra elindít a futóutamon. Úgyhogy januárra már találtam is egy újat, amelynek keretében futva ismerem meg a kerületemet. Izgalmas küldetés, olyan helyeken, ahol még sohasem jártam. És neked, van már motivációd 2021-re?
