Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

8 elterjedt mítosz a futásról

123RF | Számos olyan tévhit kering a futással kapcsolatban – például hogy a lassú futás nem „igazi” futás –, ami nem igaz vagy már rég nem érvényes...

Még mindig tartják magukat, pedig...

Lehetsz profi vagy amatőr, feltehetően találkoztál már olyan megjegyzésekkel, állításokkal mint például a „Jaj, csak vigyázz a térdedre!” vagy „És mikor futsz maratont?”, esetleg „Ennyit futsz? Neked aztán sok a szabadidőd...!”. Jason Fitzgerald elismert amerikai futóedző a felsoroltakhoz hasonló, elterjedt mítoszokat gyűjtött össze, amelyek már jó ideje nem állják meg a helyüket, mégis tartják magukat.

 

  1. „Az én testem nem futásra lett kitalálva”

    Hacsak nincs az illetőnek olyan egészségügyi problémája, ami megakadályozza a kocogásban/futásban, akkor ez a mondat bizony inkább egy kifogás lehet. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen nem jön be neki a futás mint sport, nem tudja megszeretni, mert például monotonnak tartja. De egy egészséges szervezet alkalmas a futásra – nem feltétlenül a világrekordok megdöntésére, de a futómozgásra igen. Az már teljes mértékben egyéni, hogy kinek milyen az edzettségi szintje, vagy például a rövidebb vagy hosszabb távok „állnak jól” neki, hiszen ez számos tényezőtől függ.

  2. Edzővel csak a profiknak érdemes dolgozniuk

    E sorok olvasói között is bizonyára sok olyan amatőr futó akad, akinek futóedzője van. A futóedző bárkinek a segítségére lehet, akinek szakmai támogatásra van szüksége a céljai eléréséhez, legyen az akár egy adott táv teljesítése, egy personal best elérése vagy „csak” egy jól felépített edzésterv, amely minimalizálja a sérülések kialakulásának kockázatát.
    Személyes döntés, hogy valaki futóedzőhöz fordul-e vagy sem. De az a tévhit, mely szerint edző csak a profiknak kell, senkit ne tartson vissza attól, hogy szakemberhez forduljon.

     

  3. Nagyobb mellekre két melltartó kell a futáshoz

    Igazából minden nőnek, bármilyen mellmérettel szüksége van legalább egy sportmelltartóra. Ugyanakkor olvasni időnként, hogy van aki két topot vesz egymásra, vagy egy sima hétköznapi melltartóval igyekszik megoldani a melltartókérdést futás közben. Olyan sokat foglalkozunk a futócipő vásárlásával, a melleink védelme és komfortja ugyanúgy megérdemli a törődést! Tehát visszatérve a hiedelemre: nem, nagyobb mellekkel sem kell két melltartó a futáshoz, mert létezik olyan sportmelltartó, ami megfelelő stabilitást és kényelmet biztosít a viselőjének. A szerkesztőségben teszteltünk ilyen sportmelltartókat, sőt azóta is használjuk ezeket a professzionálisan megtervezett, speciálisan kiképzett darabokat (amiket én „páncélnak” hívok – a szerző), és ezekből még egy nagyobb mellű futónőnek is elég lehet egy darab! Ha te úgy érzed magad biztonságban, hogy még erre a szuperszonikus sportmelltartóra is felhúzol mondjuk egy topot, semmi gond, de érdemes kipróbálni szimplán is, mert kellemes meglepetés érhet.

  4. Aki kisbabát vár, annak nem kellene futnia...

    Ez a mondat így nem igaz. Amikor egy rendszeresen futó nő állapotos lesz, a terhesség pedig problémamentes, és az orvos is jóvá hagyja (!), akkor a megfelelő szabályok betartásával nem tilos a futás. Sőt, a rendszeres testmozgásnak számos előnye is lehet. Mikor kerülendő a futás várandós nőként? Ha a nőgyógyásza nem javasolja a futást, ha a terhesség problémás (vérezgetés, görcs lép fel), akkor kímélnie kell magát a kismamának. A legfontosabb tudnivalókat a témáról elolvashatod a Babát várok, futhatok? című cikkünkben!

  5. A futás fogyaszt

    Nos, a futás természetesen hozzájárul a kalóriaégetéshez, de önmagában kizárólag a sporttevékenységtől várni a testsúlycsökkenést anélkül, hogy a táplálkozásán is módosítana a fogyni vágyó futó, tévútra vihet. Egyszerű matematika: aki több kalóriát visz be a szervezetébe, mint amit a nyugalmi alapanyagcserével és a testmozgással eléget, az sajnos nem fog fogyni. Formálódhat a teste, de a súlycsökkenés nem indul meg. Mi a megoldás? Az életmódváltás, azaz a rendszeres sport és a mértéktartó, az egyéni igényeknek megfelelő táplálkozás.

  6. A futás csökkenti az izomtömeget

    Ahogy az előző pontnál, úgy itt sem önmagában a futás a ludas, hanem a túlzásba vitt edzés és/vagy a nem megfelelő edzésterv, valamint a hiányos táplálkozás – hangsúlyozza Fitzgerald, hozzátéve azt is, hogy egy ilyen esetben az izomtömeg csökkenése csak az egyik gond, számos más problémával is szembesülhet a futó. A megoldás a jól felépített edzésterv (amely a kellő keresztedzéseket is tartalmazza), kiegészítve az egyéni igényeknek megfelelő étrenddel.

  7. A lassú futás, a kocogás-gyaloglás váltogatása nem is igazi futás...

    Nagyon sokszor leírtuk már mi is, és nem győzzük újra meg újra hangsúlyozni: ha futsz, futó vagy! Teljesen mindegy, hogy lassan futsz (kinek mi a lassú, ugye...) vagy a kocogást és a gyaloglást váltogatod, futó vagy. Ha bárki a fenti béna megjegyzéssel jönne neked, csak legyints, és menj tovább. A futótempód, a futóedzésed a te dolgod – és maximum még az edződé, ha van –, nem pedig valaki más ítéli meg vagy dönti el, hogy „igazi” futó vagy-e. Hajrá, hajrá!

  8. A futók nem erősek

    Aki ilyet mond, feltehetően nem Usain Boltra (a 100 és 200 méteres síkfutás világcsúcstartója) utal, inkább a vékonyabb testalkatú, szálkás hosszútávfutókra gondolhat. De ez a megállapítás több sebből is vérzik. A legtöbb hosszútávfutó nem hasonlít mondjuk egy body builderre, de nem is az a cél, hogy elinduljon a világ legerősebb embere versenyen, és elhúzzon a kisujjával egy kamiont. A hosszútávfutók is erősek, köszönhetően többek között a megfelelő futóedzések és a keresztedzések kombinációjának, csak az ő erejük nem a muszklik méretében rejlik. A futóspecifikus erősítő gyakorlatok, tréningek a profi és az amatőr futók számára szükségesek, de nem azért, hogy dagadjanak az izmok, hanem mert erősítik a futómozgásban résztvevő izmokat, valamint segítenek csökkenteni a sérülések kialakulásának kockázatát.