Szöveg: Csaba Orsolya | 2020.06.17. | Frissítve: 2021.09.03. | |
Futás közben a légzés módja befolyásolhatja a komfortérzetet, ezt már feltehetően mindannyian tapasztaltuk. De vajon van hatása a teljesítményre is? Máshogy „kell” lélegeznünk az alacsony intenzitású és a tempósabb futások során? Habár a test feltehetően a maga természetes módján tudja, hogy mit kell tennie, nem árt megismerni a futásban a különféle légzéssel kapcsolatos elméleteket.
Miért légzünk szaporábban futás közben?
A futásban minden a ritmusról szól, nincs ez másképp a légzéssel sem: mozgás és a légzés ritmusának összhangban kell lennie egymással, és rendkívül fontos a mély, egyenletes lélegzetvétel. Futás közben – vagy bármilyen aerob tevékenység során – a szervezet, az izomzat több oxigént igényel, ezáltal válik szaporábbá a szívverés és a légzés, ez tehát egy természetes jelenség.
Amikor „elfogy a levegő”
Kezdőként talán már tapasztaltad, milyen az, mikor „elfogy a levegőd”, de a tapasztaltabb futók is küzdenek az oxigénért például egy-egy résztávos edzés magas intenzitású szakasza vagy mondjuk egy sprint során. Amikor pedig megállásra kényszerít az, hogy kapkodod a levegőt, akkor feltehetően a szervezeted nem kap elegendő oxigént a feladat további végrehajtásához, pontosabban a bevitt oxigént már nem tudja a kellő hatékonysággal felhasználni a megnövekedett terhelés miatt.
A másik, légzéssel kapcsolatos gond lehet, amikor „beszúr” az oldalad. Ezt a problémát többféleképp is megpróbálhatod orvosolni: vegyél vissza a tempóból, rendezd a légzésed. Ha így sem múlik el, akkor állj meg, végezz néhány légzőgyakorlatot karkörzéssel, majd kezdj el ismét kocogni. (Nekem az edzőm javaslata vált be: ha elkezd szúrni az oldalam, akkor lelassítok, majd átváltok hasi légzésre úgy, hogy egy mély belégzés után fókuszáltan erőteljes kilégzést végzek két részletben, szájon keresztül – a szerző.)
Orron át vagy szájon át?
A futással kapcsolatban gyakran hallani azt a tanácsot, hogy a beszívás orron keresztül történjen, a kifújás pedig szájon át. Ezt a módszert használják például a jógában, de az erőteljesebb aerob tevékenységek esetén – mint amilyen a futás is – nem ez az egyetlen módszer.
Nagyon sok futó a száján és az orrán keresztül is vesz levegőt*, azon egyszerű oknál fogva, hogy úgy érzik, kizárólag orron át nem tudnak elegendő mennyiségű oxigént juttatni a szervezetükbe, főleg akkor, amikor az intenzitást is növelik. Tehát azt, hogy a sportoló az orrán vagy szájon át veszi-e a levegőt testmozgás közben, leggyakrabban a választott sporttevékenység típusa, valamint annak intenzitása határozza meg!
Légzés alacsony intenzitás mellett
Ha valóban alacsony intenzitáson futsz, feltehetően elegendő csak az orron át való belégzés a megfelelő mennyiségű oxigén bejuttatásához. Tulajdonképpen ezen alapul az úgynevezett beszédteszt. Leegyszerűsítve: onnan tudhatod, hogy alacsony az intenzitás, hogy egész mondatokban tudsz beszélni futás közben úgy, hogy nem kapkodod a levegőt (kezdő futóknak elsősorban ez a tempó ajánlott az elején), és nincs is szükséged arra, hogy a szádon át is levegőt vegyél.
Ahogy növekszik az intenzitás, a tempó, úgy lesz szüksége a testnek egyre több oxigénre, ezért kapcsolódik be az orr mellé a száj is a belégzés során, hogy kielégítse a szervezet oxigénigényét.
Légzés a gyorsítóedzések során
Talán már te is észrevetted, hogy a résztávos edzés, a sprintedzés és minden olyan módszer során, amelyben magas intenzitású szakasz van, automatikusan átváltasz a szájon át történő légzésre: olyan érzés, mintha a levegővétel csak szájon keresztül történne, legyen szó akár belégzésről, akár kilégzésről. Egy 2017-ben publikált kutatás* során a szakemberek összehasonlították a magas intenzitású, anaerob edzésmunka során csak a szájon át való légzés és csak az orron keresztül való lélegzetvétel hatásait a szervezetre. Azt találták, hogy a légzési – respirációs – hányados magasabb volt a szájon át történő légzés során. (A respirációs kvóciens a szervezet energiaforgalmára jellemző adat, amely a belső légzés során a szövetekben termelődő szén-dioxid és a felhasznált oxigén arányát mutatja. Mérése a be- és kilélegzett levegő oxigén, illetve szén-dioxid tartalmának meghatározásán alapul.**) Emellett azt is megállapították, hogy az orron át való légzés során a pulzus magasabb volt.
Végeredményben viszont arra jutottak, hogy bár mindkét légzési módnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, egyik sem befolyásolja markánsan a magas intenzitású testmozgás (anaerob munka) során végbemenő teljesítménymutatókat, így elsősorban az egyéni preferencia dönt.
A légzés és lépés ritmusa
Általános esetben a légzés ritmusa automatikusan igazodik a mozgás ritmusához, azaz futás közben szinkronizáljuk a légzésünket a mozgásszervrendszerünk működésével, egyszerűbben: a futólépéseinkkel. Például 2 lépésen keresztül beszív, aztán 2 lépésen keresztül kifúj. Ez teljesen egyéni, de függ a futótempótól is: lassabb tempónál jellemzőbb a 3-4 lépésen át tartó beszívás és kifújás, míg gyorsabb tempónál, mondjuk a profik esetében ez akár 1-1 is lehet.
A számolás másodlagos?
Kezdő futóként megfigyelheted a légzésed és a lépéseid ritmusát, akár alacsony intenzitás mellett (4/4-es ritmus), akár tempóváltásnál (amikor kipróbálod a 3/3-as vagy akár 2/2-es ritmust). Figyelhetsz arra, hogy ne csak a belégzés, de a kilégzés is intenzív legyen.
De: a számolásnál – főleg a kényszeres számolásnál –, a légzési mintáknál fontosabb, hogy kezdőként megtaláld azt a futótempót, ahol nem kell kapkodnod a levegőt! És azt, hogy ezt milyen arányú lépés/légzés ritmussal éred el, tulajdonképpen másodlagos tényező. Ezt bizonyítja az a vizsgálat is, amelyben a futóhatékonyságot mérték fel két módszerrel: egyrészt úgy, hogy az alanyoknak a testmozgás során koncentráltan fókuszálniuk kellett a mozgásukra, a légzésükre, ezek összehangolására. Másrészt pedig úgy, hogy egy videót kellett nézniük futás közben. Ennek a kísérletnek az lett a meglepő eredménye, hogy a tudatos fókuszálás a futómozgásra, a légzésre tulajdonképpen elterelte a futókat a saját, számukra optimális, egyéni futómintájuktól, ezáltal csökkentve a futás hatékonyságát.
A megfelelő testtartásA helyes futótesttartás a légzés szempontjából is igen fontos. Megfelelő mennyiségű levegő akkor tud eljutni a tüdőhöz, ha a vállak nem esnek előre, és „nyitott” a mellkas a mozgás során. Ne dobáld a vállaidat futás közben, ne kaszálj magad előtt, valamint ne görnyedj előre! Ezt leginkább úgy ellenőrizheted, hogy futás közben kicsit fókuszálj a perifériás látómezőre, és ha abban nem látod a vállak mozgását, akkor majdnem biztos, hogy jól tartod magad. |
Miért hasznos elsajátítani a hasi légzést?
Tudományos kutatások sora bizonyítja, hogy a hasi – azaz diafragmatikus – légzésnek milyen sok előnye van. A futók számára a legfontosabb talán az, hogy a hasi légzés erősíti a rekeszizmot, és elősegíti a teljes oxigéncserét, a tüdőkapacitás növelését. Ennek következtében hatékonyabbá válik a légzési folyamat, a test oxigénfelhasználása.
A hasi légzést nyugalmi állapotban ajánlott begyakorolni, elsajátítani:
- Ülj le egy székre. A vállaidat tartsd természetesen, ne húzd fel, ne ejtsd előre. A fejedet is tartsd egyenesen, ne biccents se előre, se hátra. Tedd az egyik kezedet a hasadra, a másikat a mellkasodra.
- Lélegezz be orron át úgy, hogy a hasadba áramoljon a levegő – ettől kissé meg fog emelkedni a hasad, miközben a mellkasod „lapos” marad (a kezeid mozgásán látni fogod, hogy jól csinálod-e). Néhány másodpercig tartsd bent a levegőt, majd fújd ki, ezúttal már szájon át.
A hasi légzést gyakorlását természetesen fekve is el lehet végezni: feküdj le a földre, a térded húzd fel, a talpad maradjon a talajon, egyik kéz a hason, másik kéz a mellkason, majd jöhet a hasi légzés gyakorlása. A Cleveland Clinic ajánlása alapján a hasi légzés elsajátításához naponta 3-4 alkalommal kell elvégezni a fenti, 5-10 percen át tartó gyakorlatot.
A hasi légzés további előnye:
Ez a módszer kiváló hatással van a paraszimpatikus idegrendszerre, amelynek az a feladata a testünkben, hogy visszaállítsa a szervezet nyugalmi állapotát (a szimpatikus idegrendszer pont ellentétesen működik, azaz felkészíti a testet a stresszhelyzetekre).
A szakemberek szerint hasi légzés rendszeres gyakorlásának többek között olyan jótékony hatásai lehetnek, mint a szorongásérzet, az ingerültség, az izomfeszültség enyhülése.
Habár a hasi légzés a futásban nem mindig megvalósítható, sőt: az intenzívebb futóedzések, futószakaszok során egyértelműen a mellkasi légzés kerül előtérbe (és az azt „működtető” bordaközi izmok). Viszont amikor már nyugalmi helyzetben jól megy a diafragmatikus légzés, érdemes lehet gyakorolni az alacsony intenzitású, mérsékeltebb tempójú futások során.
A légzésről, a légzéstechnikákról ebben a cikkünkben is olvashatsz!
A cikkhez felhasznált források:
verywellfit.com; healthline.com
*Forrás itt.
**Dr. Pósa Anikó: Fejezetek a sportélettan tárgyköreiből (forrás itt.)
