Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Mérvadó még a testtömegindex?

Istock | Ha futóként szeretnéd elérni vagy megtartani a számodra megfelelő testsúlyt, akkor egyfajta irányadóként nyugodtan figyelheted a BMI-t.

Futóként fontos tudnod, hogy mi lehet számodra a megfelelő testsúly!

Ha rendszeresen futsz, érdemes ismerned a számodra kedvező, „ideális” testsúlyt. Nem feltétlenül azért, mert mondjuk pont a fogyás kedvéért kezdtél el kocogni, sokkal inkább az egészséged megőrzése, a mozgásszervrendszered épségének megóvás miatt. De vajon honnan kaphatsz pontos képet arról, hogy mekkora testtömeg és milyen testösszetétel számodra a megfelelő?

 

Mi az a BMI?

A Body Mass Index (BMI), azaz testtömegindex egy érték, amely a magasság és a testsúly közötti kapcsolatot mutatja meg, és a segítségével bárki kiszámolhatja, megállapíthatja, hogy a testsúlya sok vagy kevés a magasságához viszonyítva. A képlet: a kilóban mért testsúly osztva a méterben mért magasság négyzetével. Azaz például egy 170 cm magas, 70 kg-s nő esetében 70 : (1,7 x 1,7) = 24,22.

Elavult módszer?

A fenti kérdés első felére korábban kapásból jöhetett mondjuk ez a válasz: „A BMI-m 25 alatt van, én nem vagyok túlsúlyos!” Ám az elmúlt esztendőkben a technika fejlődésének és a speciális mérőeszközök elterjedésének köszönhetően sokkal árnyaltabbá vált a kép, és vannak szakértők, akik kis túlzással már legyintenek, ha a testtömegindex létjogosultságáról van szó...

Nemrégiben rábukkantunk egy érdekfeszítő cikkre*, amelyben Matt Fitzgerald, az állóképességi sportok neves amerikai szakújságírója, edző és táplálkozási tanácsadó arról értekezik, hogy van-e még létjogosultsága és jelentősége a testtömegindexnek, azaz a BMI-nek. Fitzgerald véleményének alapja Katherine Flegal elhízással foglalkozó kutatónak és kollégáinak egy 2013-as tanulmánya**, amely azt vizsgálata, hogy a testtömegindex (BMI) hogyan viszonyul a különböző betegségekben való elhalálozási kockázattal. „Flegalék tanulmánya abban volt új, hogy azok a nők és férfiak, akiket a hivatalos BMI-osztályozással túlsúlyos (de nem elhízott!) kategóriába soroltak, magasabb várható élettartammal rendelkeztek mint azok, akik normális testsúlyú kategóriába tartoztak” – írja Fitzgerald, majd hozzáteszi: – „Amikor olvastam a kutatásról, őszintén megörültem, hiszen már régóta nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a BMI-skálának.”

 

BMI testsúlyosztályozás
(a WHO szerint):

< 16: súlyos soványság

16–16,99: mérsékelt soványság

17–18,49: enyhe soványság

18,5–24,99: normál testsúly

25–29,99: túlsúly

30–34,99: I. fokú elhízás

35–39,99: II. fokú elhízás

> 40: III. fokú (súlyos) elhízás

Csak a testzsírszázalék?!

Mi lehet a probléma a BMI-vel, ami miatt Fitzgerald is vitatja a jelentőségét? Az, hogy a testtömegindex semmit sem árul el a testösszetételről, pontosabban a testizomról és a hozzá viszonyított testzsírszázalékról!

Fitzgerald így érvel: „Az utóbbi években számos orvosi kutatás mutatta meg a BMI és a testzsírszázalék összehasonlításán keresztül a különböző betegségek kialakulásának kockázatát. A konklúzió minden esetben megegyezett. A magasabb BMI hatása az olyan életmódbeli betegségekre mint a szívbetegség, kisebb, mint magas testzsírszázalék és magas BMI esetén. Tehát a magasabb testsúllyal, de alacsony testzsírszázalékkal rendelkezők egészségesebbek lehetnek, valamint hosszabb lehet a várható élettartalmuk, mint a vékony testalkatú, magasabb testzsírszázalékkal rendelkező személyeknek. Az utóbbi időben az orvosok elkezdték használni a »normál testsúlyos túlsúly« kifejezést, ami segítségével azokat a nőket és férfiakat tudják kategorizálni, akik bár normálisa testsúllyal rendelkeznek, de a testzsírszázalékuk 30 százalék feletti. A kutatások azt támasztják alá, hogy a normál testsúlyos túlsúllyal rendelkezőknél a szívbetegség-kockázat kialakulása ugyanolyan eséllyel fordul elő mint a ténylegesen is kövér embereknél.”

Mindezek alapján arra következtethetnénk, hogy a BMI már „lejárt lemez”, és aki pontos képet szeretne kapni a testéről, az esetleges túlsúlyáról, annak a testzsírszázalék lehet inkább az irányadó érték... De vajon tényleg elavult lenne a testtömegindex? És ha igen, akkor honnan tudhatjuk, hogy mi számunkra az „ideális” testsúly? A pontosabb és árnyaltabb vélemény érdekében Somogyi-Kovács Anita jogi szakokleves sportdietetikushoz fordultunk, hogy segítsen nekünk eligazodni a témában.

 

Minden értéket figyelni kell!

– Szögezzük le már az elején, hogy a Flegal-féle tanulmány egy metaanalízis, azaz több hasonló vizsgálat eredményei alapján készült átfogó elemzés – kezdi Somogyi-Kovács Anita. Azaz Flegalék nem vizsgáltak, hanem korábbi kutatások következtetéseit összegezték, tehát ők maguk nem figyelték a betegségeket! – A tudomány világában minden kutatást, tanulmányt, legyen szó metanalízisről vagy „normál” vizsgálatokról, kritikával lehet illetni, hiszen rengeteg szempontból véleményezhetők.

Ezt figyelembe véve jogosan merül fel bennünk, átlagemberekben a kérdés, hogy akkor mégis maradt olyan aspektusa a BMI-nek, ami miatt érdemes használni és figyelni?

– Igen, van még használati jelentősége! – hangsúlyozza Somogyi-Kovács Anita. – Hiszen a drága, testösszetételt is mérő készülékek az áruk miatt nem mindenki számára elérhetőek, a BMI pedig segíthet az egyénnek rendszeresen ellenőriznie, valamint a testtömege alapján behatárolnia, hogy milyen státuszban van. Ráadásul az egészségügyben, a különböző betegségcsoportoknál még mindig a testtömegindex a hivatalos irányadó érték, azaz akinek 30 feletti a BMI-je, az elhízottnak számít.

Arra, hogy vajon a testzsírszázalék hangsúlyosan fontosabb adat-e, mint a BMI, nem lehet egyértelmű igen vagy nem a válasz, mégpedig egy egyszerű oknál fogva: az értékeket nem szabad külön nézni, hanem minél több adat alapján, azokat együtt figyelve érdemes levonni a megfelelő következtetéseket az adott egyénre vonatkozóan. Persze akadnak kivételek:

– Ha valakinél a visceláris, azaz a zsigeri zsír értéke 10 százalék felett van, és nagyon magas a trigliceridszintje, az már olyan komoly problémát jelezhet, hogy a BMI mint érték mellékesnek tekinthető – mondja szakértőnk. – De átlagos esetben akkor is kell valami irányadó adat, amihez a későbbiek folyamán visszatérthet a szakember. Ezeknek az értékeknek a változása jelzi azt, hogy jó-e az irány, amin a páciens halad, vagy sem. Dietetikai szempontból tehát a kiindulóértékek folyamatos monitorozása mutatja meg, hogy az étrendi változtatás hogyan hat a testösszetételre. Érdemes figyelni a testzsír, a zsigeri zsír (a belső szervek körüli, úgynevezett viscerális zsír), a testizomzat (minősége, tömege, elhelyezkedés), a csonttömeg, a hidratáltság változó adatait. Az „ideális” értékek is sok mindentől függnek, például a kortól, a nemtől, az egészségi állapottól.

Számos tényezőtől függ 
a megfelelő testzsírszázalék

Ennek meghatározása sokkal bonyolultabb történet, mint a BMI-é. Alapból függ a mérőeszközöktől, amelyek bizony nem mindig tűpontosan mérnek, ráadásul típustól, márkától függően más értékeket mutathatnak – ezért kell mindig az adott eszközhöz mellékelt táblázatot figyelembe venni! Ezen túl a megfelelő testzsírszázalék függ az illető korától, nemétől és fizikai aktivitásától is, hiszen értelemszerűen nem ugyanazok a tényezők érvényesek egy élsportolóra és egy átlagemberre, vagy egy nőre és egy férfira. Szigorúan csak általánosságban elmondható, hogy 
● 20 és 40 éves kor között a nőknél 21–33%, a férfiaknál 8–19%;
● 41 és 60 éves kor között a nőknél 23–35%, a férfiaknál 11–22%;
● 60 éves kor felett pedig a nőknél 24–36%, a férfiaknál 13–25% közötti az egészséges testzsírszázalék értéke!
Még több infó itt.

Az izomzat szerepe

A testösszetétel szempontjából akad még egy fontos elem, amiről érdemes beszélni, ez pedig az izom mennyisége. Fitzgerald a cikkében megjegyzi, hogy már egy kevés extra izomtömegnek is számos pozitív hatása van az egészségre: serkenti az anyagcserét, csökkenti az inzulinrezisztencia kialakulásának kockázatát és növeli a csontsűrűséget.

Való igaz, hogy az izomzat nem csak a test esztétikai látványa miatt fontos, még ha sokaknál ez is az egyik legfőbb cél.

– Izmainknak a fajtájuktól függően eltérő a szerepe is. Az érthetőség kedvéért és egyszerűen megfogalmazva például a vázizomzat jellemző izomzata, a harántcsíkolt izom a mozgásban segít bennünket, a sima izmok többek között a tápcsatornában, az érfalban, a bőrben, a húgyhólyagban, a méhfalban találhatóak meg, a szívizom pedig speciális, az akaratunktól függetlenül működik, és nagy erőkifejtésre képes, sohasem fárad el! – sorolja Anita. – A vázizomzat jelentősen növelhető, de a simaizmok is fejleszthetők (például inkontinencia esetén). A szívizomzat is megnövekedhet, amely lehet pozitív (ún. „sportszív”), de sajnos negatív hatású is, amikor egy sportoló vagy egy beteg szívizomzata már úgy vastagszik, növekszik meg, hogy az betegséget, hirtelen halált is kiválthat. Mindezek alapján a vázizomzatot javasolt növelni, amennyiben annak értékét a testösszetételt mérő eszköz az adott emberhez mérten alacsonynak mutatja. És hogyan lehet a vázizomzatot reálisan növelni? Megfelelő mozgással, amit soha nem késő elkezdeni! Hiszen az edzés, a testmozgás hatására többek között stabilabbá válik a testtartás, emelkedik az ún. alapanyagcsere, optimálisabbá válik a szervezet (a szervek, a szövetek) oxigénellátása, növekszik a stressztűrő képesség, és mindezektől sokkal jobban érzi magát az ember!

A fentiek alapján általánosságban elmondható, hogy ha futóként szeretnéd elérni vagy megtartani a számodra megfelelő testsúlyt, akkor egyfajta irányadóként nyugodtan figyelheted a BMI-t. Viszont az egészség megőrzése és az összkép érdekében ajánlott felkeresni egy szakembert, aki a megfelelő eszköz segítségével pontos képet tud adni a testösszetételedről, és ha szükséges, a mért értékekből kiindulva, személyre szabottan javasol étrendi, életmódbeli változtatásokat. Különösen fontos és hasznos lehet ez a vizsgálat azok számára, akik bár amatőr sportolók, de igen komoly célokat – maraton, ultra, terepultra – tűznek ki maguk elé a futással kapcsolatban!

 

Hivatkozott források:
*https://running.pocketoutdoormedia.com/ignoring-body-mass-index_175622
**https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23280227