Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Versenyetikett futóknak: 6+1 dolog, amire mindig fontos odafigyelni

Sok futórendezvény tömegeket mozgat meg, éppen ezért vannak bizonyos szabályok amiket érdemes betartani, hogy ne legyenek balesetek és rendben menjen a futás mindenki számára

Te mit tapasztalsz?

Aki valaha részt vett már futóversenyen, pontosan érteni fogja, miért is ragadtam tollat (vagyis klaviatúrát) a témában. Az őszi versenyszezon végének közeledtével és jó néhány megmérettetéssel a hátam mögött – nem csak idén, az elmúlt években is – úgy gondoltam, hasznos lehet összegyűjteni néhány alapvető tényezőt a futóverseny-etikettel kapcsolatban. A felsoroltakhoz hasonlókat bizonyára ti is láttatok már, és azt is lehet, hogy némelyikre van megoldási javaslatotok is. Az alábbiakban elsősorban a saját tapasztalataimat mesélem el, de nyitottan várom a ti véleményeteket, meglátásaitokat is.

A szervezők az adott verseny netes felületén mindig felhívják a figyelmet néhány alapvető információra a futóetikettel kapcsolatban, érdemes ezeket betartani – nem csak az udvariasság, hanem a sérülések és a felesleges konfliktusok elkerülése érdekében is.

 

  1. Pontosság

    Ezt leginkább saját maga miatt érdemes betartania az embernek. Időben megérkezni, időben eljutni vécére, időben beállni a – saját tempónak megfelelő – rajtzónába, hogy elkerüljük az idegeskedést. Persze rengeteg külső körülmény befolyásolhatja azt, hogy odaérünk-e a tervezett időpontban, de mindenképpen törekedni kell rá, és ha mégsem sikerül, akkor sajnos irány a mezőny vége.
    Hogy miért mondom ezt? Íme, egy rövid sztori: a két évvel ezelőtti Budapest Félmaratonon történt az eset. Békésen álltam a rajtzónámban a korlát mellett, a mezőny eleje, azaz az OB résztvevői már elindultak. Futókolléga késve érkezett, majd konstatálva, hogy bizony kerülőt kellene tennie, hogy bejusson a saját zónájába, úgy döntött, hogy mászik-ugrik egyet. Az elhatározást tett követte, emberünk átlendült a korláton – és az előttem álló fiatalember lábfején landolt... Ebben az esetben egy „Bocsánat!” nagyon kevés, főleg akkor, ha mások és saját maga testi épségét kockáztatja valaki egy ilyen tornamutatvánnyal.
    Szeretném idézni például a BSI ide vonatkozó kérését: „Érkezz időben! – hogy a versenyközpontban és az öltözőknél elkerüld a sorban állásból adódó idegeskedést.”

  2. Jobbra tarts!

    Legyen szó akár nagyvárosi versenyről, akár terepversenyről, ha a kijelölt pálya nem túl széles a résztvevők számához, „sűrűségéhez” viszonyítva, akkor egy ahhoz hasonló szabályt érdemes követni, ami a KRESZ-ben is fontos: Jobbra tarts! Ha valaki – főleg a verseny első néhány kilométerén, amikor még eléggé torlódik a mezőny – lassabban fut, kocog, esetleg sétál (erre még a későbbiekben visszatérünk), azt az út jobb oldala felé tartva tegye, így a megelőzése is sokkal egyszerűbb lesz a gyorsabb futók haladók számára. Azaz arra számítani kell, hogy balról előzés történhet: terepen emiatt a gyorsabbak „Balról!” felkiáltással akár figyelmeztetik is az előttük haladót. Egy városi tömegrendezvényen ez nem feltétlenül jellemző, ezért is érdemes szem előtt tartani a „Jobbra tarts!” szabályát, azoknak meg főleg, akik ilyen vagy olyan okból nem a saját tempójuknak megfelelő, hanem egy gyorsabb rajtzónából indultak.
    És még egy rendkívül lényeges dolog, ismét a pálya szélességét érintve. Az nagyon szuper dolog, ha egy nagyobb csapat együtt, egymás mellett fut – de csak akkor, ha ezt az adott pálya megengedi. Ismét a BSI futóetikettre vonatkozó kérését idézném: „Ha pár másik futóval haladsz együtt, ne álljátok el az utat teljes szélességében. Ha hallod, hogy valaki megelőzne, mihamarabb állj félre és hagyd őt elmenni.”

  3. Előzni inkább balról

    Az előző párja, bár kisebb jelentőséggel bír. Aki előzni szeretne, inkább balról tegye, és például terepen, egy szűkebb ösvényen az előzési szándékára figyelmeztesse az előtte haladót is, tuti, ami tuti.
    Habár egy városi futóversenyen közel sem tilos a jobbról kerülés (nem úgy, mint a volán mögött ülve mondjuk az autópályán), viszont a jobbról előzgetés-szlalomozás – főleg élesen bevágva – is rejthet magában veszélyeket, egyszerűen azért, mert kevésbé számít rá az előttünk futó.


  4. A nagy szemétkérdés

    Mit is mondhatnék... Kezdjük a terepversenyekkel, mert ott annyira egyértelmű. TILOS! NE TEDD! SOHA! Vannak olyan tereprendezvények, ahol a szemetelés azonnali kizárást von maga után. A legtöbb terepversenyen már nincs is műanyagpohár, mindenki viszi szépen magával a saját kis kulacsát vagy poharát, és ebbe kapja a frissítőt.
    A városi versenyekkel más a helyzet, és lássuk be, néha egészen elképesztő, ami történik. Eddig minden egyes nagy budapesti futóversenyen ugyanazt tapasztaltam, és biztos az én hibám, de újra és újra meglepődöm. Ugyanis sajnos nem értem a következőt: futótársak futnak, elveszik a műanyagpoharat, megisszák a tartalmát, majd műanyagpohár repül erre-arra-amarra, amerre „lát”. És hogy pontosan mit nem értek? A frissítőasztal után közvetlenül, plusz a következő 20-30 méteren több helyen is ott vannak a kihelyezett hulladéktárolók. Ezekbe futás közben is teljes nyugalommal bele lehet dobni az elhasznált poharat vagy más szemetet, és még csak olyan sok másodpercet sem veszítünk. Én teljes mértékben tiszteletben tartom, hogy sokan közülünk PB-re mennek ezeken a versenyeken (én is!), és igen, néha minden másodperc számít. De azért annyira nem, főleg amatőr futóként nem, hogy ne legyen két pillantásnyi időnk kidobni a kukába a szemetet. Nem az OB résztvevői vagyunk, nem ezen a 5-10 vagy kevesebb másodpercen fog múlni a futókarrierünk, a győzelmünk, a lelki jóllétünk. De ha akad bárkinek olyan érve, ami alátámasztja a szemetelés létjogosultságát bármilyen versenyen, kérem, ossza meg velem. Bár nehezen hiszem, hogy meggyőzhető lennék.

  5. Szelfikirályok és -királynők

    Ez egy viszonylag új jelenség, legalábbis én korábban ritkábban tapasztaltam. Mostanában viszont egyre gyakrabban, és főleg szintén a városi tömegversenyeken. Az remek dolog, hogy szeretné valaki megörökíteni a futását, vagyis önmagát versenyzés közben akár fényképes, akár videós formátumban, de a pálya közepén való hirtelen lelassítás, sétafikálás, rosszabb esetben megtorpanás szelfizés céljából finoman szólva is balesetveszélyes. Aki mégis szeretne lőni magáról néhány futófotót, de közben nem tudja tartani a tempóját, az kövesse a „Jobbra tarts!” szabályt, azaz húzódjon le a pálya jobb szélére, lassítson, és jöhet is a katt! Jobb ötletem nincs.


  6. Tiszteld a távot!

    Ez egy annyira fontos dolog, hogy majd lesz róla egy külön cikk is csupa-csupa tudományos szempontot megvizsgálva. De hogy miért került fel a futóetikett listára? Nos, egyszerű. Évről évre tapasztalni azt, főleg a nagyobb futós rendezvényeken, hogy egy adott távú verseny első kilométereiben tömegével (igen, direkt használom ezt a szót, mert nem egy-két lézengőről van szó) kezdenek el sétálni a futókollégák. És bizony ha az 5 km-es táv 2. kilométerében vagy a 10 kilis verseny 3. kilométerében már tucatjával bandukolnak a népek – rossz esetben egymás mellett, akadályozva ezzel a többi futót, kocogót –, akkor feltehetően nem azért sétálnak mindannyian, mert kollektíven lesérültek. Félre ne értsetek, nem a sétával van a baj, sőt! De az sokat elárul a futó felkészültségi szintjéről, a saját fizikai állapotának és aktuális teljesítményi szintjének reális felméréséről, hogy már a verseny első negyedében (ötödében, hatodában stb.) kifullad. Aki tiszteli a távot, az tiszteli önmagát, a saját fejlődését, a futótársait és így tovább.
    Nagyon röviden összefoglalva: mindenki arra a távra nevezzen, amit tisztességgel teljesíteni is tud.

 

+1 mindenekfelett:
segíteni kötelező

Ezt nem kell túlragozni, nem is fogom, ez ugyanolyan, mint a „Ne csalj!” szabály. Szerencsére mi, futók, összetartó banda vagyunk, nem hagyjuk hátra egyedül a sebesült katonát, akkor sem, ha ezzel esetleg veszítünk néhány percet. Ugye?