Szöveg: Virág-Erdélyi Zsófia | 2021.01.13. | |
Virág-Erdélyi Zsófia Facebook oldala | Egy profi atlétának is tennie kell azért, hogy megtartsa a versenysúlyát: Zsófi a táplálkozásban a tudatosságra és a tervezésre esküszik
Amatőr futóként az ember talán hajlamos azt gondolni, hogy „a profiknak biztosan könnyebb fogyni, mert annyit edzenek”. Állandó szerzőnk, Virág-Erdélyi Zsófi hosszútávfutó írása cáfolja ezt a közhelyet. Zsófi nemcsak arról mesél, hogy bizony ő is küzd a pluszkilókkal, de azt is megosztja, hogy milyen étrendi változtatásokat eszközölt a siker érdekében.
Gömbölyűbb voltam, mint a csapattársaim
Úgy gondolom, hogy a testsúly, a kilók száma sok nő számára fontos kérdéskör. A sportolók például igyekeznek elérni a kívánt versenysúlyt, vagy a versenyszámhoz illő „kinézetért” küzdenek.
Őszintén szólva egészen addig, amíg ki nem utaztam Amerikába az egyetemi tanulmányaimat elvégezni, nem emlékszem, hogy foglalkoztatott volna, hány kiló vagyok vagy hogy nézek ki. Mindez megváltozott az első kint töltött egy évem után, amihez hozzájárult az is, hogy a „különleges” amerikai finomságok miatt rendesen felszaladt rám pár kiló. Sportoló, méghozzá hosszútávfutó létemre az a 4-5 kiló plusz nagyon soknak számított, sőt, látható is volt rajtam. Olyannyira, hogy a kinti edzőm meg is jegyezte. Természetesen nem esett jól, de én is észrevettem, hogy a csapattársaimhoz és a versenytársaimhoz képest gömbölyűbb vagyok. Nem fogtam magam semmilyen különleges diétára, igazából az edzések, valamint az, hogy hazautaztam a nyárra, segítettek eltüntetni azt a pár kiló felesleget.
Viszont ami megváltozott – esetleg a fenti események miatt, de valószínűbb, hogy a két terhességem járult hozzá nagyobb részben –, hogy azóta folyamatosan próbálom magam jól érezni a saját bőrömben, többnyire sikertelenül, és nézegetem azokat a fránya extra kilókat, amik még mindig nem szeretnének megválni tőlem...
Személyes tapasztalatok
Az első terhességem után viszonylag gyorsan magamra találtam, és a kellő odafigyeléssel sikerült is megszabadulni az utolsó pluszkilóktól is. Számokban ez úgy mutatkozik meg, hogy 54 kiló voltam, amikor megfogant az első kisfiam, és 80 kilóval léptem be a szülőszobába. Sokkoló! Tudom. A második terhességem során pontosan ugyanígy szaladtak fel rám a kilók, de ezeket már sokkal nehezebben küzdöttem le, még mindig harcolok 2-3 kilóval. Persze, közben kiderült, hogy Hashimoto autoimmun pajzsmirigy alulműködésem van, ami viszont hízással is jár – ez pedig még inkább megnehezíti a pluszkilókkal szembeni harcot.
Ezek tehát az előzmények. Most megpróbálom összegyűjteni, hogy nekem milyen változtatások segítettek. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek mind személyes tapasztalatok! Nem vagyok dietetikus, ezért ha bármiféle egészségügyi problémád van, akkor mindenképpen kérj segítséget szakembertől a számodra megfelelő étrend összeállításában!
1. A cukor limitálása, esetleg kiiktatása az étrendből
Ezt egy olyan ember meséli neked, aki korábban csoki nélkül elképzelni sem tudta volna az életét, és találhatsz olyan cikket is, amiben konkrétan elmondom: „Nem mondok le az édességről…”. Bevallom őszintén, a cukor visszaszorítása volt az a tanács, ami számomra nagyon bevált, de az is igaz, hogy korábban én nagyon sok cukrot fogyasztottam.
Min változtattam?
• Elkerülöm a péksüteményeket, az édességeket.
• A kávét, a teát cukor nélkül iszom.
• Minimális mennyiségben fogyasztok felvágottat (ha megnézed az összetevők listáját, a legtöbb ilyen termékben van cukor).
• A lekvárt, a csokis mogyorókrémet likvidáltam.
Ezek azok az élelmiszerek, amiknek a fogyasztását én beszüntettem. Érdemes mindenkinek végiggondonia, hogy mik azok a cukortartalmú ételek, amiket rendszeresen fogyaszt, és hogy hajlandó lenne-e megválni tőlük.
Mivel helyettesítem?
Nemrég kezdtem el glicint használni. Egy mindenmentes szakácskönyvben olvastam erről a természetes aminosavról, ami nemcsak édes, de segít az elalvásban, valamint csökkenti a szervezet gyulladásszintjét is.
2. Kenyér helyett
Nem gondolom magam egy hatalmas kenyérfogyasztónak, de azért persze előfordult az én tányéromon is. A fehér kenyeret lecseréltem teljes kiőrlésű, magvas kenyérre, de erről is épp leszokóban vagyok, mivel a pajzsmirigy-problémám miatt nem ajánlott glutént fogyasztanom. Jelenleg tehát nem fogyasztok kenyeret. Puffasztott rizsszeleteket szoktam enni, de mindig elolvasom az adott termék összetevőinek listáját, és ha cukor van benne, akkor visszakerül a polcra. Egyébként az előre csomagolt szeletelt kenyerek is gyakran tartalmaznak cukrot.
3. A cukros üdítők elhagyása
Ezeket teljesen kerülöm, helyette jöhet a kedvenc teám, a kurkuma chai, valamint persze a megfelelő mennyiségű vízbevitel, 2 liter a nap folyamán.
Nekem remekül bevált az a tipp, hogy ha éhesnek érzem magam, akkor először igyak meg egy pohár vizet, mert az ember gyakran összetéveszti az éhséget a szomjúsággal. Ha ezután is megmarad az éhségérzet, de még nem jött el a reggeli, az ebéd vagy vacsora ideje, akkor a zöldségek, gyümölcsök segíthetnek.
4. Diéta helyett tudatos étkezés és tervezés
Én azt vallom, hogy nem szabad sanyargatni a testünket, nem szabad éhezni, szenvedni. A lényeg az, hogy vigyünk egy kis tudatosságot a táplálkozásunkba. A salátát – megspékelve egy kis olíva- és tökmagolajjal, felturbózva csirkemellcsíkokkal – ugyanúgy élvezettel lehet elfogyasztani, mint mondjuk egy kakaós csigát. És ezt én mondom neked, az egykori cukorfüggő. Kezdetben kell hozzá néhány nap, hogy a cukor kiürüljön a szervezetből, utána már nem fogod annyira kívánni.
Ha már „kívánás”: a minap edzés után konkrétan friss bébispenótot kívántam, tőkehalmájjal.
Tervezzük meg előre, hogy mit és mikor eszünk. Nem muszáj leírni, az is tökéletes, ha alaposan átgondoljuk, és tartjuk magunkat a tervhez.
5. Nem számolom a kalóriákat
Természetesen maximálisan elfogadom azt is, ha valakinek működik a kalóriaszámlálás módszere, de számomra belerondít az evés élvezetbe, ha közben azt számolgatom, hogy éppen mennyi kalóriát viszek. Ami szerintem talán a legfontosabb: ne együnk ész nélkül, azaz ne jussunk el a „Kipukkadok!” érzésig. Számomra az vált be, hogy a napi három főétkezés között van egy-egy kisétkezés, ami lehet gyümölcs, zöldség vagy egy turmix, de esetleg még egy müzliszelet is.
+1 ötlet: Jutalmazó étkezés
A jutalmazó étkezés az az alkalom, amikor megengedjük magunknak, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül elfogyasszuk a kedvenc csokinkat, péksütinket vagy bármelyik kedvenc ételünket. Az elején talán úgy érezhetjük, hogy minden héten szükségünk lehet egy ilyen alkalomra, de tapasztalataim szerint ez aztán ritkulni fog, ahogy megtalálja az ember az új kedvenc cukormentes, alakkímélő ételeit.
