Szöveg: Dr. Szikora Gyula | 2016.11.18. | Frissítve: 2021.02.12. | |
Az edzésintenzitás gyors növelése nemcsak az izmainkat és ízületeinket veheti jelentősen igénybe, de komoly következményeket okozhat a csontjainkban is. Dr. Szikora Gyula ortopéd-traumatológus főorvossal egy rendkívül súlyos traumát, a fáradásos csonttörést vesszük górcső alá.
A fáradásos törést, mint a neve is mutatja, az agyonhajszolt állapot okozza. Pontosan mi történik ilyenkor?
A fáradásos törés krónikus túlterheléses ártalomra vezethető vissza. Ez lehet hosszabb ideig fennálló vagy egyszeri rendkívül nagy terhelés. Futóknál előfordulhat a távok jelentős emelését követően. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a csont szerkezete egész egyszerűen megbomlik, a terhelés miatt apró mikrotörések keletkeznek a csont gerendázaton, amik a későbbiekben a röntgenképen is jól látható komplett töréssé válhatnak. Praxisom során többször láttam már ilyen törést. Sportolóknál találkoztam a combnyak fáradásos törésével, amikor már a normál csípőmozgások is fájdalmat jelentenek, illetve később megjelenhet az éjszakai fájdalom. Leggyakrabban azonban a sípcsont, illetve a lábközépcsontok területén fordul elő a fáradásos törés, de komoly nehézséget jelent, hogy a sípcsonton nem minden esetben látjuk ezeket. Így a nem szűnő lábszárfájdalom esetén célszerű egy CT vizsgálatot is elvégezni, ha a probléma megjelenése előtt rendszeres, professzionális sporttevékenységet végzett a panaszos. Szabadidős, kevesebb kilométert futó, maximum félmaratont futóknál szerencsére ez a baj ritkábban fordulhat elő. A hosszútávfutók, ultrafutók azonban ki vannak téve ennek a veszélynek is.
Milyen jelek utalhatnak erre a nagyon komoly problémára?
A legfontosabb jelzés a hosszú ideig, a pihentetést követően sem szűnő lábfájdalom. Akkor is erre kell gondolni, ha rendeződött a láb statikája vagy egyáltalán nincs boltozati eltérés, és nem az izomzat, hanem a csont területén jelentkezik az erős fájdalom. Egy kellő rutinnal rendelkező szakorvos jól meg tudja különböztetni, hogy hol van pontosan a fájdalom.
Mennyire komoly terápiát igényel a gyógyulás, szükség lehet esetleg operációra is?
Mindenképpen több hónapos gyógykezelésre van szükség, azonban nem minden esetben kell operálni ezeket a töréseket.
Milyen következményekkel jár, ha a sportoló nem hagyja abba az edzést?
Ha tovább folytatódik a terhelés, akkor teljesen eltörik az érintett csont azon a helyen, ahol meggyöngült a csontállománya. Kettétörik, mit a ceruza. Ekkor már szükség lehet a műtétre, egyéb esetben két-három hónapos intenzív pihenés elegendő. Persze van olyan eset is, amikor muszáj rögzíteni az adott csontot. Egy fiatal hosszútávfutónál például erre is szükség volt. Nála egy angliai versenyt követően a sípcsontjában találtak fáradásos törést a kinti kollégák, de nem rögzítették. Amikor hazatért, megvizsgáltam, és jobbnak láttam rögzíteni a lábszárát. Sajnos másfél évig küszködött ezzel a problémával, ami komoly mozgáskorlátozottságot okozott nála.
Miért? Későn ment orvoshoz?
Ezt nehéz megmondani, hiszen relatíve időben kereste fel az orvost, aki gyorsan megadta a diagnózist. Elképzelhető, hogy nem volt elég fegyelmezett, és nem vett vissza a fizikai aktivitásból, vagy nem megfelelően pihentette a lábát. Talán előbb kellett volna begipszelni néhány hétre.
Akkor kénytelen lett volna pihenni…
Így van. Sajnálatos, hogy idehaza eléggé fegyelmezetlenek a betegek. Ez a példa is mutatja, hogy egy 8-12 hetes gyógyulási időszakból milyen könnyen lehet 78 hét is, ha valaki nem tartja be az ortopéd orvos előírásait. A három hónapos terápiába maximum egy kis gyógytorna fér csak bele, és ebben a pihentető időszakban még az úszást és a biciklizést sem javaslom. A felépülést követően azonban ezek a mozgások már segíthetnek az izmok felerősítésében.
Létezik olyan kiegészítő terápia, ami segíti a csont gyógyulását?
A csont gyógyulását nem tudjuk meggyorsítani. Léteznek különböző biológiailag aktív faktorok, például az úgynevezett BMP (bone morphogenic protein), amelyek segítik a sejtek differenciálódását, így serkentik a csontképződést. Ezek a hormonszerű készítmények azonban egyelőre még nagyon sokba kerülnek, és itthon nehéz is beszerezni őket. Kísérletek persze szerte a világban folynak ebben az irányban is.
Az egyetlen megelőzés pedig csak az odafigyelés és a túlterhelés megakadályozása lehet?
Ha valaki jól felépíti az edzéstervét, akkor természetesen kisebb a valószínűsége, hogy ilyen trauma érje. A hölgyeknek azonban, különösen idősebb korban, nagyon kell vigyázniuk, hiszen náluk a kor előrehaladtával elindul egy csontleépülési folyamat. A hormonális változással megjelenik a csontritkulás, és ekkor a fáradásos törések már gyakrabban előfordulhatnak. Akik 40-45 év fölött is teljesítménysportot végeznek, mindenképpen érdemes nőgyógyásszal konzultálniuk a hormonpótló készítmények esetleges szedéséről, hogy megállítsák a kedvezőtlen folyamatokat, és ezzel is védjék a csontjaikat.
