Szöveg: Csaba Orsolya | 2020.09.10. | Frissítve: 2021.05.07. | |
Az alacsony intenzitású futásokon kívül a legtöbb futóedzésben – legyen az fartlek, résztáv, tempófutás, dombos edzés – bizony akad kihívás bőven. A logika tehát azt mondatná velünk, hogy ha gyakran futunk/sportolunk, mondjuk heti 4-5-6 alkalommal, az nehezebb ügy, mint ha hetente egyszer-kétszer végeznénk testmozgást. Pedig valójában ennek pont az ellenkezője igaz!
Matt Fitzgerald neves futó- és triatlonedző összegyűjtött négy tudományos okot, melyek azt bizonyítják, hogy ha rendszeresen edzel, és a mozgás része a mindennapjaidnak, akkor „könnyebb” futni, mint ha ritkábban tennéd. Az alábbi tényezők talán abban is segíthetnek, hogy folyamatosan fenntartsd a sportmotivációd.
1. A megszokás lendületet ad
Itt a „megszokás” szó teljes mértékben pozitív értelmű. A tudományos kutatások rámutattak arra, hogy a szokásokkal kapcsolatban milyen fontos szerepe van az automatizmusnak. Az akaraterő (meg a kedv) behatárolt, így ha azt szeretnénk, hogy az adott tevékenységből szokás, rutin legyen, akkor az ezzel kapcsolatos viselkedésnek automatikussá kell válnia. Leegyszerűsítve: függetlenül attól, hogy aznap épp milyen a kedved, elmész például futni. Abban pedig, hogy egy viselkedés automatikussá (szokássá) váljon, a tevékenység gyakorisága az egyik legmeghatározóbb tényező.
Egy 2017-es kutatásukban a Victoria Egyetem munkatársai a testmozgás gyakorisága és az automatikus működés kapcsolatát vizsgálták 111 személy bevonásával, akik akkor kezdtek el sportolni. A 12 hetes időtartam során a hetente 4 vagy több alkalommal sportolók 63,8%-a sikeresen kialakította az életében a sportolást mint szokást. Míg azoknak, akik heti 3 vagy annál kevesebbszer keresték fel az edzőtermet, csak 22,6%-a szokott rá a testmozgásra.
2. Egészséges „függőség”
A rendszeres és gyakori sportolás elősegíti a sporttevékenységtől való egészséges „függőség” kialakulását. Ha majdnem minden nap végzel testmozgást (legyen az futás, gyaloglás – vagy pihenőnapon könnyű séta –, erősítés, jóga, bármilyen keresztedzés), akkor egyszerűen jobban fogod érezni magad a bőrödben.
Ezt a tételt bizonyítja egy 1988-as tanulmány is. A vizsgálat során 60 olyan futót vizsgáltak, akiket a sportolási szokásaik alapján „rendszeres/állandó futóknak” minősítettek. A csoport felét a kutatók arra kérték, hogy két hétre hagyjanak fel a sporttevékenységgel, míg a másik fele a szokásos módon folytatta a futóedzéseket. Ebben a 14 napos periódusban azok a futók, akiket eltiltottak a sportolástól, általános hangulatingadozásról, magasabb szintű szorongásról, zavartságról és rosszkedvről számoltak be.
BoldogsághormonokA futás következtében fellépő jóleső érzés tudományos okáról egy korábbi interjúnkban Keresztury Emőke klinikai szakpszichológust is megkérdeztük: „A futás közben felszabaduló kémiai anyagok, például az endorfin és az endokannabinoidok termelődésének köszönhető a felemelő, feldobott érzés. A futás, pontosabban a ciklikus mozgás hatására létrejön egy olyan feszültségoldás, ami a stresszkezelésben is sokat tud segíteni” – mondta el a szakember. |
3. Fittnek érzed magad
A futást annak függvényében érezheted nagy kihívásnak és keménynek, hogy mekkora erőfeszítést jelent a számodra, mennyire keményen dolgozol edzés közben. A rendszeres futás hatására értelemszerűen nő az edzettségi szint, így egy adott tempónál egyre kisebb lehet az érzékelt erőfeszítés mértéke. Egy példa: míg kezdő futóként mondjuk a 7:30-as tempót érzékeled nehéznek, „mindent beleadok”-sebességnek, a kiegyensúlyozott edzésterv és a rendszeres edzés hatására akár néhány hét, hónap múlva már ez lesz az alacsony vagy közepes intenzitású tempód.
Az állóképesség megszerzésének egyik kulcseleme a sportolás gyakorisága. Azaz minél gyakrabban futsz (természetesen egy egészséges határig, valamint a regenerációra, a pihenésre is odafigyelve!), annál fittebb leszel, annál könnyebbnek érezheted egy adott tempó megtartását. 2017-ben egy brit kutatás során 97 szabadidős, amatőr futót vizsgáltak: a felmérés során jelentős összefüggést találtak a futás gyakorisága, valamint az anaerob küszöb és a VO2Max javulása, a maratoni tempó fejlődése között.
4. Kisebb esély a sérülés kialakulására
A futás néha bizony fájdalommal, sérüléssel jár, ezért teljesen logikus lenne azt gondolni, hogy aki sokat fut, gyakrabban tapasztal fájdalmat, gyakrabban sérül le. Valójában aki rendszeresen fut, az ritkábban küzd ilyen problémákkal, mint azok, akik ritkábban, alkalmanként futnak (sportolnak). Ennek oka, hogy a kiegyensúlyozott, fokozatos, de rendszeres terhelés stimulálja a csontok, izmok, ízületek szöveti adaptációját.
Dán kutatók 2013-ban végzett kutatása, melyben 622 maratonra készülő futót vizsgáltak, a következő eredményt hozta: azok, akik hetente 30 km-nél kevesebbet futottak, kétszer olyan gyakran küzdöttek sérüléssel, mint azok, akik 30-60 km-t teljesítettek hetente. Azok pedig, akik 60 km-nél többet futottak egy héten, nem sérültek meg gyakrabban, mint a 30-60 km-es csoportba tartozók.
Csak okosan, fokozatosan!
Fontos: A fent leírtak természetesen nem jelentik azt, hogy kezdő futóként, a kanapéról felállva azonnal 60 km-es hetekre kellene törekedni! Tim Gabbett ausztrál kutató, az alkalmazott sporttudományok doktora tanulmányában felhívja a figyelmet arra, hogy semmi sem sérülésveszélyesebb, mint hirtelen jelentősen megnövelni az edzésterhelést! Rendkívül fontos tehát a futás gyakoriságát, valamint az edzésterhelést fokozatosan, átgondoltan emelni a kívánt és megvalósítható szintig, aztán pedig következetesen kitartani a számunkra legjobban működő edzésmetódus mellett – természetesen a megfelelő minőségű és mennyiségű regenerációra, a pihenésre odafigyelve!
