Egyszerűen csak futok Kiss Virág blogja
Írj nekünk

Előbb a házimunka, azután a futás!

Mi minden tart bennünket vissza attól, hogy kimozduljunk, és fussunk? Vannak-e már-már mantraszerű kifogásaink, ha az edzés halasztgatásáról van szó?
 
"Nem vagyunk egyformák. Ha valaki nem akar menni futni, nincs meg benne az égő vágy, akkor nagyjából bármi lehet kifogás"- világosított fel Pisti, aki elképesztő kilométerszámokat fut, és sok-sok sikeres verseny van már mögötte.
 
Szilvi például, aki örök kezdő futóként aposztrofálja magát, nagyon szemléletesen foglalta össze, mi minden bukkanhat fel "váratlanul", ami kettébe töri a fellángoló futókedvet:
"Holnap jobb idő lesz, több időm lesz, korábban kelek. Tegnap úgyis voltam. Már késő elindulni. Hideg van, esik. Piac van (futni csak a piac körüli körön lehet). Fáradt vagyok. El kell ültetni-meg kell locsolni. Mintha fájna a térdem. Határidős munka van. Jaj még be is kell melegíteni-hagyjuk..."
 
De mégis, melyek a leggyakoribb kifogások, amelyeket szívesen előrángatunk, ha épp nincs kedvünk futócipőt húzni? Megkérdeztem néhány futóismerőst és barátot, aki készséggel megosztotta a legtutibb kifogásokat velem.
 
 

Időjárási viszonyok

Főleg az esős, hideg, szeles idő és a szmog az, ami visszatartja a futók többségét. Van, aki attól retteg, hogy felfázik, megfázik vagy akár egy komolyabb betegséget is összeszed, így inkább hanyagolja ilyenkor a futást.
"Egy tüdőgyuszi vagy egy felfázás nem olyan jó buli anyaként két gyerekkel és munkahellyel. Nagyon szeretek futni, de én nem vagyok profi futó,hogy az legyen az első"- vallja Erika.
 
Áginál is az időjárási jelenthet csak akadályt, ha elhalasztja a futást:
"A lefagyott, jeges út az visszatart, meg a mostanában divatos nagyon viharos szél".
 
"Majd mindjárt, csak előbb megcsinálom még ezt meg azt. Ja már ennyi az idő? Hát ez ma már elmarad, majd holnap..."
 
Jómagam is megkaptam már egy férfi (szintén aktívan futó) ismerőstől a fejmosást, hogy nem lehet egyszerű velem az élet, és a férjem biztosan nehezen viseli a távolléteimet. Azt is tudni vélte az illető, hogy a házimunka és a családi életem látja a kárát a futómániámnak. Azzal bezzeg semmi gond nincs, ha ő férfiként nálam is többet fut...
 
Pisti szerint azonban vasakarattal ezeken a nehézségeken is felül lehet kerekedni, ha kellően elszántak vagyunk:
 
"Amikor az UB-ra készültem, minden reggel 4.50-kor keltem, de a hétvégi hosszú (50-60-70 km) esetén gyakran hajnali 2-kor indultam el. Hazaérés után pedig nem a sebeimet nyalogattam és játszottam a hős futót, hanem ugyanúgy beálltam segíteni a feleségemnek (pl. takarítottam). Mondjuk ha Árkádozni mentünk, akkor minden padra leültem.
Nincs ez másként gyerek mellett sem. Minden reggel én vagyok a babával, így a feleségem tud még aludni az éjszakai szopi-alvás-szopi-alvás után. Plusz az esti fürdetés is az én kiváltságom. Ja, hogy este 8-kor indulok futni?? Ez van. Plusz minden nap átlag 9 órát dolgozok".

Kifogás vagy nyomós ok?

Visszatekintve az elmúlt hatévnyi futásomra, összesen talán egy hónapnyi idő volt az, amikor nem futottam. Ennek -főként a tapasztalatlanságomból fakadó- sérülések voltak az okai.
Sérülten futni nem kifogás, hanem hatalmas hiba!-mégis sokan szinte sportot űznek a Mártír-faktorból, és egymásra licitálva akkor is tolják az edzéseket, amikor már nagy gond van. Mint ahogy felkészületlenül, betegen vagy betegségből lábadozva sem kifogásokat keresünk, amikor hanyagoljuk az edzéseket. Épp a pihenéssel, regenerációval tesszük meg a legtöbbet, hogy minél hamarabb futócipőt húzhassunk.
Fontos helyén kezelni a dolgokat: Szerintem ne gyártsunk kifogásokat ott, ahol felesleges; és ne fogjuk rá a nyomós okra (betegség), hogy ez csak egy kifogás!
 

Gyarlók vagyunk. No problem!

Ugyanakkor emberek vagyunk, rengeteg külső-belső történés közepette szorítunk időt a futásra, ami számunkra hobbi. Megengedhetjük magunknak, hogy nyűgösek legyünk, hogy ne a futás legyen a prioritás az életünkben. Nem dől össze ég és föld, ha nehezen vagy épp nem tudjuk rávenni magunkat a sportra.
 
"Örömfutónak tartom magam,nincs edzéstervem, semmi kényszer.Ennek ellenére én is beírom a naptárba a várható próbálkozásaimat. Viszont nem frusztrál, ha át kell írnom a tervet". (Ági)
 
Jó futásokat mindenkinek!