Szöveg: Egyszerűen csak futok blog | 2020.05.02. | Frissítve: 2020.05.03. | |
Hat éve futok, de nem sok tapasztalatom volt ezidáig a futópados futásokkal. Konkrétan semmi. Az élet azonban úgy hozta, hogy egyik napról a másikra futópadra kerültek a futásaim, és kénytelen voltam még jobban összemelegedni eddigi kebelbarátnőmmel, MonoTóniával.
Nézzük csak sorra, milyen élményekkel ajándékozott meg ez a hat hét.
1. Amikor hat évnyi szabadban futás után először lépsz fel a futópadra...
...nagyjából olyan érzésed van, mint amikor részegen kell átélned életed első földrengését.
Olyannyira bizonytalan voltam az első két hétben, hogy a futásomat - így utólag szemlélve - csak jóindulattal tudom kocogásnak minősíteni. Inkább a helyi idősklub nordic walking sétájához volt hasonló az a mozgássor, amit a futószőnyegen produkáltam.
2. A futópadon megrázó élmény a futás
az első kilométereken úgy érzed magad, mint a kismalac, amire korcsolyát adtak és jégre bocsájtottak; a második kilométeren pedig próbálod elhitetni a külvilággal, hogy valójában nem egy idétlenül pattogó gumilabda vagy, hanem egy futó, aki épp igyekszik újra elsajátítani a futóiskolában hajdanán tanult szabályos futómozgást.
Most azonban búcsút intünk egymásnak, és ismét belecsapok a szabadtéri futásokba. Kicsit ugyan röhejes a helyzet, hiszen a 24 órás célversenyem elúszott, és most úgy csinálok, mintha ősszel lenne lehetőség arra, hogy bepótoljam. Pedig "Tudjukki"-nek köszönhetően lehet, hogy erre igen kicsi az esély.
De ez kit zavar? Engem biztosan nem!
