Szöveg: Baráth Krisztina | 2021.12.31. | |
2021. december 31.
Ismét eltelt egy év.
Nemfutóként is, futóként meg pláne végiggondolja az ember, mi történt egy év leforgása alatt.
A tavalyi év végi összegzésemben már utaltam rá, hogy az utóbbi 8 évben milyen sok energiát fektettem a futásba. Ténylegesen nem a futással van gondom, hiszen nagyon élvezem összességében az egészet. Fejben nehéz összerakni minden héten az ideális tervet (mit, mikor és mennyit kell futni), aminek elégnek kell lennie ahhoz, hogy minimum egy maraton lefutása beleférjen különösebb megerőltetés nélkül. Ezt a tervezési folyamatot szívesen átruháznám egy olyan edzőre, aki terepfutásban nagyon otthon van és iránymutatást adna céljaim elérésében.
De mi is a cél?
Cél lehet akár egy jó idővel megfutott félmaraton, maraton, azonban én ezek mellett még mélyebbre szeretnék menni, és továbbra is terepfutásban gondolkodom és látom magam. Egyedül már többször felkészültem 50 km körüli terepversenyekre. Fejben már régen összeállt, hogy ennél többre is képes lehetnék, ha nem egyedül kéne mindenre figyelnem és hétről hétre azzal foglalatoskodni (család és munka mellett), kijön-e a futásban a matek: megfelelő mennyiségű táv és szint. Mindezt egy olyan versenyért, ami már felkészültebb, tapasztaltabb futóknak való. Amiben van rendesen táv és szint, sőt még az éjszakai sötétséggel is meg kell küzdeni.
November elején fixáltam le magamban, valóban készen állok-e egy ilyen kaliberű versenyre (amúgy szerintem sosem
:-D), ugyanis akkor indult a versenynevezés az Ultra Trail Hungary távjaira. Muszáj volt időben lecsapni rá, mert az előző évekből felhalmozódott és átvitt nevezések miatt nagyon korlátozottak voltak a helyek. Így november 2-án, kora délután, úton a fodrászom felé, a villamoson, mobillal a kezemben regisztráltam az utolsó helyek egyikére.
A választott távom a Szentlászló Trail:
84 km,
3100 m szintemelkedés,
17 óra szintidő,
hajnali 02:00-ás rajt!
Az én terepfutós életemben ez elég extrémnek mondható mind a táv mind a rajt időpontja. Pontosan emiatt lett rá igényem, hogy edző segítségét kérjem: hozza ki belőlem még, amit lehet.
Nagy dilemma volt az edzőválasztás. Manapság ugye ebben a szakmában is annyian lettek, mint égen a csillag. A szűrőim most is kiválóan működtek, így sikerült egy nagyon szuper és sikeres terepfutó edzőt választani. A pulzuskontrollos edzéstervvel meg kellett barátkoznom illetve magával a pulzuspánttal, mert ilyenem sem volt még. Sőt, 2014 óta (mióta Suunto órát használok) teljesen elzárkóztam előle. Már csak azért sem akartam pulzuspántot venni hozzá, mondván minek: hobbifutó vagyok, nem fogom a pulzustartományaimat és a zónáimat nézegetni… Íme, erre is rácáfoltam.
Lett HR beltem, lett edzőm és lett heti edzéstervem.
Már most, közel 2 havi közös munkával látom, mennyire más egy jól kidolgozott programtervvel futni. Ez már hívható edzésnek, nem csak örömfutásnak. A heti 5 futásból kettő feladatos, amiben vannak bőven gyorsító részek. Ezektől rendszerint mindig tartok, mikor átnézem, mit is kell futnom. Némán bámulom a pulzustartományokat, az ismétlések számát, és az időt hozzá. Kicsi félelem mindig van bennem, de aztán csak összerakom a végére. Hétvégén pedig hosszabb futásaim vannak. Nagyon igyekszem a tervet tartani és mindent akkor megcsinálni, mikor kell.
Ennek ellenére és pont a maximalizmusom miatt volt már úgy többször, hogy 21:45-kor mentem ki futni, mert csak késő este tudtam beilleszteni a napomba. Vagy a csütörtöki feladatos futást átrakattam péntek reggelre, mert akkor még munka előtt belefér egy edzés, ami hatékonyabb lehet, mint éjszaka hullafáradtan futni. Sokszor kevésnek bizonyul a 24 óra…
Mi történt velem 2021-ben futás szempontjából?
Az év első felét elég erősen kezdtem. A havi km átlagok 310-356 km között mozogtak. Ehhez hozzá kell tenni, hogy keveset dolgoztam az első 3 hónapban, több időm volt futni.
Áprilistól lett fix 8 órás munkám, klasszikus 8-4-ig tartó munkarenddel, és emellett furikázom a gyerekeket a suli-ovi-különórák-otthon négyszögében.
Az év első felében futóhaverokkal két instant trailt teljesítettünk: a Nyakas kört és a Feldwar Trail instant változatát. Ezek a futások nagyon kellettek már a sok korlátozás miatt, egyszerűen hiányzott a közösség és az emberi kapcsolatok, amiket a vírus nagyon leszorított.
Júniusban egy kellemetlen sérülés miatt sokkal lassabban és kevesebbet tudtam csak futni, szeptembertől kezdtem kilábalni belőle manuálterápiás kezelésnek köszönhetően. Éppen ezért versenyekben nem is nagyon gondolkoztam még ebben az évben sem. Egy nyári nevezésem sajnos így is elúszott.
Legnagyobb meglepetésemre júliusban meghívást kaptam a magyar Salomon csapat, a Miénk a terep jóvoltából egy privát BBQ kerti partyra, ahova már önmagában megtiszteltetés volt elmenni, mivel nagyrészt támogatott futókat hívtak meg.
Novemberre már tényleg éreztem, hogy hiányzik a versenyzés, így gyorsan léptem és a dunaföldvári Feldwar Trail hosszabb távján végre újra átélhettem, milyen fantasztikus élmény újra rajtvonalhoz állni, ráadásul dobogóra is állhattam a női 2. helyezésért.
Ami még különösen jó érzés volt, hogy bár nem versenyen, de végre futhattam ismét külföldön: Ausztriában, Montenegróban és Lengyelországban.
Novemberben kezdtem ismerkedni a pulzuskontrollos futással és elég hamar ráálltam, hogy ne a tempót, hanem a megadott zónákat figyeljem. Bízom benne, hogy lesz elég időm felkészülni a célversenyig, amit június 5-én rendeznek.
Szeretnék betervezni júniusig néhány felkészítő versenyt, kelleni fog egy új terepcipő és futómellény illetve a táplálkozásra és a frissítésre is oda kell figyelnem. Fontos még emellett a megfelelő regeneráció, mert az alvással mindig hadilábon állok, azzal spórolok a legtöbbet.
Azt hiszem lesz dolgom bőven 2022-ben is.
2021-es adatok:
- Edzések száma:268
- Edzésre fordított idő: 340 óra 20 perc
- Megtett távolság: 3351 km
- Össz szint: 62. 555 m
Fussatok okosan, mozogjatok sokat és legyen mindenkinek olyan az új év, amilyenre vágyik!
