A koronavírus miatti külföldi utazási korátozások mindenkiben hiányérzetet keltettek. Elmaradtak a betervezett külföldi nyaralások, külföldi futóversenyek, városlátogatások, hajóutak, körutazások, csillagtúrák, hegyi kirándulások.
Furcsa érzés, hogy férjemmel pontosan egy évvel ezelőtt Skóciában kalandoztunk néhány napot, most pedig szigorú feltételek mellett lehet csak külföldre utazni. Ami egy éve még olyan természetes és egyszerű volt, az ma bonyolulttá vált és szabályozásokhoz kötött. 
Mivel a szakmám is a kiutaztatás, így duplán fáj a korlátozás. Most csak az emlékeimet tudom előhívni és jó szívvel gondolok vissza az utazásainkra és a futós élményeimre, amikor újoncként a szárnyaimat bontogattam futás terén. 

 Szardíniai lábnyomok

Futottál már valaha tengerparton? Nem 10 méterre gondolok, amikor az ember a nyugágyról felkelve futásnak ered és beleszáguld a hűs habokba. Nem is arra gondolok, amikor egy fotó erejéig pár száz métert megteszel, amíg elkészül a tökéletes snitt. Hanem arra, amikor a leglengébb futóruhádban, mezítláb képes vagy kilométereket futni a tengerparton a puha homokban.

Évekkel ezelőtt egyáltalán nem foglalkoztatott a futás, pláne hogy tengerparton fussak. 
Pedig a rendszeresen futók nyaralás alatt is futnak, sőt olyankor még izgalmasabbá válik és plusz pozitív ingereket ad. Mert új, ismeretlen a környezet, beindul mindenkiben a felfedezésmód, kalandos és változatosságot hoz a kialakított rutinba.

Még 1 év sem telt el azóta, hogy először futócipőt húztam (2014), de úgy beépült az életembe, hogy tudtam, nyaralásunk alatt ki nem hagynám az első mezítlábas tengerparti futásomat.

Szardínián töltöttünk 10 napot 2014 júniusában, akkor még hármasban. Az olasz sziget rendkívül változatos és nagyon jól ötvözi mindazt a környezetet, amit szeretek: magas hegyek (a sziget területének 80%-a hegy- és dombvidék) és kristálytiszta tengerpartok. 

A nyaralásunkat két részre osztottam: a sziget keleti részén, egy kis öbölnél volt az első szállásunk (Cala Liberotto), a màsik pedig északon (Isola Rossa), Badesi közelében.

Kezdő futóként, nyaralásunk első felében nem akartam kolbászolni egy idegen kisvárosban, így az első szálláshelyen csak a szálloda területén belül köröztem, ami elég terjedelmes volt. Az öböl túl pici lett volna tengerparti futásra. Ráadásul akkoriban nem is futottam olyan hosszú távokat. Kisfiam délutáni alvásidejében surrantam ki futni érkezésünk másnapján. Azért is volt praktikus, mert futás közben felfedeztem, mit hol találok a resort területén belül: melyik medencében vannak élmény elemek a gyerekeknek, hol van a játszótér, melyik a legközelebbi út az étteremig és a tengerpartig. Mi mindenre jó a futás...

Második szállásunk északon külterületi és sziklás részen volt, csak a főúton tudtam volna futni, amit rögtön elvetettem.

Így került sor arra, hogy az északi hosszan elnyúló tengerparti szakaszon fussak egy kicsit, ahova egy kirándulás után érkeztünk megpihenni.

Az akkor 2,5 éves kisfiam és férjem remekül eljátszottak a parton. Homokvárat építettek, alagutat ástak. Arra gondoltam, most jött el az idő. Lelépek és futni fogok a tengerparton. 

Kicsit tartottam attól, hogy biztos beszólnak majd, miért fut ez itt, jobban tenné ha fürödne vagy napozna. Tisztában voltam vele, hogy kerülgetni kell az embereket a parton és előre paráztam a rosszalló tekintetektől. Aztán félretettem a rossz gondolotatokat és elindultam.

- Hú, de jó, szuper ez! - gondoltam.

De pillanatok alatt rájöttem, hogy közvetlenül a part mentén kell futnom, mert ott könnyebb: keményebb a homok, nem süppedek bele és nem forró!

Így viszont kerülgethettem a fürdőzőket. De nem volt gond, megoldottam és nem kaptam semmi rosszalló megjegyzést. Amit azonban nem tudtam: hosszabb távon baromi nehéz mezítláb homokban futni. Jobban terheli a boka-, és fenékizületeket és futótechnikailag is kicsit igazodni kell a terepviszonyhoz. Lassúnak éreztem magam és rettentően izzadtam a délutáni kánikulában, bár néha kicsit elborult, amit egyáltlán nem éreztem, csak a fülledt levegőt. Nem álltam meg, folyamatosan futottam. Azt terveztem, hogy 3 km után megfordulok és visszafutok a fiúkhoz.

A 6 km-es mezítlábas futás egyik legjobb pillanata az volt, amikor visszaértem: jó nagyot csobbantam a habokban.

Ahogy simogatott a víz a tengerben, beborítottak a hullámok, a víz kimosta a lábujjaim közül a homokot a parton, akkor éreztem igazán, milyen sokat tud adni a sport és a természet együtt.

Kisfiam sem maradhatott ki a fürdőzésből, ő is velem együtt pancsolt és élveztük a nyaralás utolsó pillanatait. Felejthetetlen élmények voltak, több mint 6 év távlatából is kristálytisztán emlékszem rá.

Neked milyen volt az első tengerparti futás élményed?

Futás után, amikor beborítottak a hullámok, a víz kimosta a lábujjaim közül a homokot, akkor éreztem igazán, milyen sokat tud adni a sport és a természet együtt.