Szép számmal akadnak a Földön varázslatos helyek, és a mi öreg Európánk vállát igazán meg lehet veregetni szépség szempontjából. A kultúrák sokasága közül nálam Franciaország az egyik befutó.

Diákkoromban egy strasbourg-i, majd később egy párizsi városlátogatás után jött egy korzikai nyaralás, és 2015-ben jutottunk el ismét francia földre, a Cote d’Azur-re.
Nem kell magyaráznom, nagyon vonzódom az országhoz, a megannyi látnivalóhoz.

Nizzában, a belvárosban és a Promenade des Anglais sétányon futottam esténként sokad magammal, mert rengeteg ott a futó. Ráadásul pont akkor rendezték a városban az Ironman-t, így még inkább fel volt pezsdülve az élet a sétányon és a kikötő környékén.

Kezdő futóként (akkor még csak 2 éve szippantott be), minden újként hatott. Figyeltem a futókat nemzetközi környezetben: ki milyen cuccban van, hogy frissítenek a melegben, milyen sebességgel futnak, milyen útvonalon mozognak. Egyszóval volt mire rácsodálkoznom. Kémleltem az Ironman sátor körüli sürgölődést, a méregdrága versenybicajokat és a sok arányos és szálkás, profi és amatőr sportolót. Nem kellett sokat kutakodnom a neten, hogy rátaláljak, Nizzában is van maraton. De még milyen?

A Francia Riviéra maraton Nizza és Cannes között ma a világ egyik legnagyobb maratonja. Hihetetlenül gyönyörű tengerparti útjáról ismert (végig a part mentén fut a verseny) és rengeteg futót vonz ez a csodálatos környezet: közel 60 nemzet és több mint 13. 000 futó nevez minden évben mindegyik távra (maraton, 2x21 km-es váltó, 20 km Nizza-Villeneuve-Loubet között).

A verseny a nizzai Promenade des Anglais-tól indul és a cannes-i Boulvard de la Croisette-ben végződik, közel a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál helyszínéhez.

Kell ennél bámulatosabb környezet?

A versenyt késő ősszel, novemberben szokták rendezni, mikor a hőmérséklet is ideális a félmaratoni, maratoni futáshoz. Mint mindenhol, itt is előfordulhat, hogy végig szakadó esőben kell futni, vagy ideális, 10-14 fokos hőmérsékleten kell megtenni a távot a tengerpart, a pálmafák között, rápillantva az akár hóval borított, partmenti hegyekre. Ebben a mesés környezetben még a rengeteg embertől is eltekintenék (elszoktam az utcai futóversenyektől), no és az aszfalttól. Régen futottam már aszfaltos maratont, de az idei évre beterveztem.

A 2015-ös nyaralásunk óta próbálom összehozni, hogy eljuthassak a versenyre. Azóta megszületett kislányom és két gyerekes családos anyaként nyilván nem az az első, hogy novemberben a kinézett maratonon legyek Nizzában, felkészülten, nyugodt lelkiállapotban.

Augusztus 14-én döntött úgy a szervezőbizottság, hogy a Covid-19 miatt törlik idén a versenyt.

Nevezésem nem volt, utolsó pillanatban szerettem volna jelentkezni. Nos, ez a hajó most nagyon elúszott.
A felkészülésem viszont nem, mert konkrétan nem maratonra készülök, hanem a Piros 85-re.
A maraton amolyan felmérő lett volna, hogy az eltelt évek után tudok-e egy jó maratont futni. Nem meghalva és kiéhezve, hanem felkészülten és kiélvezve.

Úgy tűnik most is várat magára, de nem adom fel, fogok én még Nizzában maratont futni!