Szöveg: Máthé Dóra Zsuzsa | 2016.07.05. | Frissítve: 2019.11.09. | |
„Akkor jó, ha fáj!”, „Nem fáj, csak másképp jó!”, „Ha nem fáj, nem jól csinálod!”, „Nem fáj annyira!” , „Majd elmúlik!” Ismerősek ezek a mondatok? Hallottad már őket? Esetleg te mondtad valakinek cinkos mosoly kíséretében?
Nincs is azzal baj, amikor arról van szó, hogy picit felnyomod a pulzusod az edzés egy kemény szakaszában, vagy egy verseny utolsó 800 méterén és szenvedsz egy picit. Ilyenkor ez a feladat! Fejlődést csak úgy lehet elérni, ha néha kipörgeted a gépet (persze csak normál keretek között!). Mégis van olyan fájdalom, amivel nem jó viccelni.
Ha valaki arról panaszkodik, hogy fáj a bokája, húzódik a combja, szúr a szíve, majd egy legyintéssel az imént említett mondatok közül bedob egyet, én nem tudok bizalmasan visszakacsintani rá, cinkos mosolyommal támogatni őt. Csak rázom a fejem, hogy nem, ez így nincs jól - néha csak magamban, néha valóban kifejezve a véleményemet.
Sajnos sok olyan futót ismerek, akik sérülésből sérülésbe zsigerelik magukat.
Sérülés vagy nyafogás?
A fájdalomnak két fajtája van tapasztalataim szerint: a fáradtságból adódó és a sérülés előtti figyelmeztető. A kettőt azért tudom megkülönböztetni, mert évek óta futok, tudom, hogy miként reagál a testem a tempós vagy hosszú távokra. Megismertem a testem jelzéseit. Ha minden futásnál, minden elindulásnál vagy helyváltoztatásnál ugyanott fáj, és pár nap alatt sem múlik el, akkor az nem izomláz, az sajnos sérülés lehet. És még így is sokszor nem vagyok hajlandó elfogadni, ha a testem jelez.
A 24 órás versenyem után 2 héttel elkezdtem érezni az achillesem, de nem törődtem vele, mert nem fájt annyira, nem dagadt be. Végül is tudtam vele futni, gondoltam akkor nincs olyan nagy baj. Egyre többet fájt, aztán a lépcsőn lefelé iszonyatosan feszült, de legyintettem és futottam tovább. Összesen 1,5 hetet futottam az enyhén gyulladt achillesemmel, mígnem egy kedd reggel nem bírtam felvenni a cipőmet, annyira fájt a bokám feletti rész. Recsegett és minden felállásnál fájt. Ekkor végre elmentem a gyógytornászhoz, aki közölte, hogy futásról szó sem lehet, mert különben el fog szakadni az achillesem. Így úszott el a páros Ultrabalatonom, az egyik legjobban várt versenyem az évben. Ha nem vagyok marhára „kemény” - szinonimaként a hülye szó nyugodt szívvel használható -, és az első jeleknél pihentetem a lábam, talán 2-3 nap alatt el is múlt volna a gyulladás. Így viszont ráment 18 futásmentes nap. A regenerálódás szempontjából gyors, a futó lelkem szempontjából lassú gyógyulás következett.
Tehát nem leszel kemény attól, ha fájdalommal futsz, főleg nem hős, mert az ilyesmi nem követendő példa. Gondolj vissza, miért kezdtél el futni? Azért, hogy egészséges legyél, hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy kikapcsolódj. Na, ezeket nem segíti elő, ha folyamatos fájdalommal küszködsz futás közben, és fittyet hánysz rá.
Sérülés esetén először mindig fordulj orvoshoz! Ő tudja megmondani, hogy a sérülésed kezelésében milyen altenatív megoldásokat alkalmazhatsz még.
A profi futók, akik már 5-6 éves koruktól futnak, simán kihagynak egy teljes hetet, ha fáj egy adott testrészük, mert tudják, hogy a túlhajtásból sérülés lesz. Hogy miből lesz sérülés, milyen fájdalomra kell odafigyelni? Ennek megállapítását az évek alatt megszerzett testtudat segíti. A profik nem akadékoskodnak betegen, sérülten nem mennek ki futni. Tudják, hogy csak ártanak vele magunknak!
Sok esetben lehet helyettesítő sportot választani időszakosan a futás helyett. Lehet úszni, bringázni, erősíteni, lépcsőzni, boxolni, amit csak szeretnél és amivel kellőképpen pihenteted az érzékeny izmokat, ízületeket.
Persze a gyógyulás érdekében lehet még sok mindent tenni. Elsősorban fordulj orvoshoz, mert ő tudja megmondani, hogy mi a probléma és milyen terápiákat alkalmazhatsz még a sérülésed kezelésében. Használhatsz gyulladácsökkentőt, izomlazító kenőcsöket, fájdalomcsökkentő tapaszokat, jeleghetsz - orvosi javallatra és utasítás szerint! Nyújthatsz, masszíroztathatsz, gyógytornász segítségét kérheted, de a futást érdemes hanyagolni. Mindenképp nyomozd ki, hogy mi okozhatta a sérülésedet, hogy legközelebb ne kerülj ugyanilyen helyzetbe. És ne félj, senki sem fog „pudingnak” nézni, ha sérülés miatt nem futsz, inkább tudatosnak és okosnak.
