Írj nekünk

Nagy Sára

Saját ösvényen

Nagy Sára - Saját ösvényen blog szerzője

Sportolok, mert egyszerűen nem létezek sport nélkül. Kamaszkoromban egy komolyabb megfázásból nem tudtam kilábalni, azt mondta a háziorvos, hogy 10 napig ne sportoljak semmit. Hazafelé végig zokogtam az autóban. No, ilyen volt a viszonyom már akkor is a sporthoz és ez ma, 27 évesen sincs másképp. (Nem tudtam betartani a 10 nap teljes kihagyást…) A terepfutásban megtaláltam mindent, amit a sportban keresek, magával ragadott a futás során átélt meditatív állapot, a Tökéletes Jelenlét érzése, az, ahogyan része vagyok az Egésznek, ahogy együtt lüktetek az erdővel. Szinte hajszolom az érzést, újra és újra át akarom élni. „Ha csak futni akarsz, fuss egy mérföldet. De ha egy másik világot akarsz megismerni, fuss egy maratont.” Emil Zatopek, olimpiai bajnok hosszútávfutó híres mondata tökéletesen igaz. …de ha még ennél is többre vágysz, akkor fuss terepultrát. Azonban a futás nálam amellett, hogy mennyország egyszerre pokol is. Boldogság és szenvedés. Míg egyik nap kidob az ágy és izgatottan húzom a futócipőt, hogy akár szakadó esőben menjek futni, másnap napsütésben percekig ülök a lépcsőn futócuccban és győzködőm magam, hogy rendben, ez ma piszkosul rossz, de ha másra nem is lesz jó, mentálisan helyre fog tenni. A gasztroenterológusom szerint keressek mást, amiben ki tudok teljesedni, mert soha nem fogok tudni ultratávokat futni. Egyszerűen nem tudok eleget frissíteni. A rövid kocogás szinte receptre van írva, mert még jót is tesz, de a hosszúra képtelen vagyok. Elvileg… A kihívás legalább adott.