Írj nekünk

Janek Noémi

Hegyek színes útjain

Mindig szerettem mozogni és a természet is közel állt hozzám, így adta magát, hogy olyan rendszeres elfoglaltságot találjak, ami ötvözi ezt a kettőt. Éppen ezért 2012 óta járom a hegyek színes útjait - kezdetben teljesítménytúrákon indultam, aminek a fizikai alapokon túl azt is köszönhetem, hogy megismertem általuk a különböző turistautakat. 2015-től fokozatosan váltottam át futókirándulásról a terepfutásra és ma már elképzeletlennek tartom az életem nélküle. Ebben ugyan fontos részt képez a versenyzés is, ám mégis azt mondhatom, hogy ez valami sokkal több annál: szenvedély.   

Azóta sokkal mélyebben látom az énem valós oldalát - látom az erősségeim és a hibáim. A futás minden téren megmutatta honnan jöttem, hol vagyok és hová tartok. Rengeteg önfegyelmet, kitartást, erőt, tudatosságot, bátorságot, nyugalmat, bölcs belátását és SZABADSÁGOT adott nekem. Amióta  terepfutok, azóta merek csak igazán önmagam lenni. Azóta merem vállalni azt az embert, aki mindig is akartam lenni. A küzdelmek, nehézségek és a hibáim mind arra nevelnek, hogy mindig van előre, akkor is, ha éppen a mélység sötétje borít el. Egy másfajta minőségben élek - erőteljesebben, a magam biztosságában, nem függve mások akaratától, hanem a saját utamat járva.  

Látom a természet minden arcát – csúszkálok télen és izzadok nyáron, látom a nyiladozó virágokat tavasszal és a lehulló lombokat ősszel. Látom a napfelkelte és naplemente ezer színét. Elázom nyári zivatarban és őszi esőben. Süppedek sáros lejtőkön és kínlódok meredek emelkedőkön. Merengek magamban az élet dolgain és hagyok mindent hátra az „itt és most” pillanatáért. Megélem a hegycsúcsok legmagasabb pontját és a völgyek legmélyebbikét is. 

Legyen szó edzésről vagy versenyről az alapkoncepcióm mindig csak egy lehet: 

Futni szeretek, az erdőt imádom, mi gond lehet?