Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Mi a Te történeted? – Anikó

Szűnni nem akaró kíváncsiság hajt afelé, hogy megismerjek és hírt adjak olyan nőkről akik megtalálták önmagukat, de legalábbis énjük egy részét a futás által.  Ezért lelkesít, amikor valakitől levelet kapok és elmeséli ugyanazt, amit magam is érzek.
A szülés és a gyereknevelés olyan elemi feladata a nőnek, ami hallatán senki szeme sem rebben. Természetes dolog. 
Holott a várandósság, az esetleges terhességi komplikációk, a szülés, a kialvatlanság, a babával és a kisgyermekkel szemben elvárt 24 órás türelem, az életvitel totális átalakulása próbára teszi a nőket. Aztán az elme és a test reagál. Anikó levelének olvasása közben eszembe jutott, mikor magam is aritmiával feküdtem itthon a kanapén a végső kimerültségtől. Ennyit rólam, a lényeg itt most Anikó aki a következő levelet küldte el a "Mi a Te történeted?" felhívásra.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
"Hogyan vált életem részévé a futás?
Négy gyermekes családanya vagyok. Hármat terveztünk, négy lett belõle. Istenke megtréfált és a harmadik babából kettő lett. Ikreket hoztam világra természetes úton. Anyatejjel tápláltam őket 15 hónapig. Segítség nélkül láttam el mind a négy gyermekemet. Szülés után aztán toxémia alakult ki nálam, így hat hétig vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kellett szednem. Ez az állapot szívritmuszavarokkal is párosult, hiszen a több mint egy évig tartó szoptatás miatt alig két órát tudtam egyben aludni,  napi szinten. Ilyen nagyfokú terhelés mellett aztán hamarosan jelentkezett a szorongás és a kimerültség. Ekkor elmentem a Pulzus Centerbe(kardiológiai központ), ahol megismertem egy fantasztikus doktornőt. Ő a vizsgálatok után megnyugtatott, hogy nincs szervi bajom. Két dolgot javasolt: az alvást és a sportot,- sőt még azt is mondta, hogy a futás lenne a legjobb választás. Megfogadtam a tanácsát. Elkezdtem futni és többet aludni.
Megváltozott az életem!
Lépésről lépésre haladtam. Először 15 percet futottam, majd szép lassan növeltem az időt és a távot. Ennek immár 5 éve.:) Heti 3-4 alkalommal összesen 30-40kilométert futok. Munka, család, fõiskola mellett ennyi fèr bele az életembe. Viszont azt az érzést,amit a futàs ad nekem, nem cserélném el semmire. Mintha drog lenne.:) Nehezen kezdtem el, most viszont az a nehéz ha nem mehetek. A futás nekem sokkal több, mint egy sport. Kikapcsolódàs, meditálás, feszültségoldás. Hol terepen, hol a kutyával, hol a fèrjemmel vagy a futópadon, teljesen mindegy. Egyszerûen szeretek futni!"
 
Ismerős? Vajon hány fiatal édesanya szenved otthon szédüléstől, fejfájástól, kedvetlenségtől, pedig lehet hogy csak egy pár futócipőre volna szüksége, egy kis levegőre és elszántságra. Ha magadra ismersz, akkor próbáld ki Anikó receptjét. Én is szenvedtem hasonlóktól annak idején. Majd egyszer elmesélem. 
 
Ha Anikónak sikerült Neked miért ne sikerülne?
 
Jó futást!Györgyi