Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Mi a Te történeted? – Andrea

A futás nem pusztán sport, hanem szimbóluma az egészségnek, az erőnek, az "én jól érzem magam a bőrömben" állapotának. Számos komoly fizikai vagy lelki betegséggel küszködő nő választja a futást gyógyulása kiegészítéseként, vagy a futás kontextusában fogalmaz meg olyan célt, mely lendületet ad a gyógyuláshoz. A légmell egy súlyos betegség, mely során a tüdő összeesik, károsodhat a légzés az oxigénellátás, romolhat a szív koszorúereinek keringése, heveny keringési és légzési elégtelenség jelentkezhet. Súlyosabb  formájában életveszélyes is lehet. A Mi a Te történeted felhívásra érkezett Andrea levele, aki a légmell súlyos formájával nézett szembe 2007-ben és műtétet kellett végrehajtani rajta annak érdekében, hogy állapota stabilizálódjon. Egy ilyen betegség súlyosan korlátozza az ember életterét, az addig megszokott mindennapi feladatok hirtelen nehéz kihívásokká dagadnak, nem beszélve az énkép negatív változásairól. Andrea a műtét után döntötte el, hogy elég volt, most már ÉLNI SZERETNE!
1. bal felső kép: 2007 július, két hónappal a műtét után. 2. jobb felső kép: 2007 november a Börzsönyben. Csóványos volt a cél, de csak a Foltán-.keresztig bírta a túrát Andrea. 2. alsó kép: 2008 szeptember a Bükkben. Itt már sikerült Andreának feljutni egészen Istállóskőig.
 
 
 
A következőket írta: "Már régóta tervezem, hogy írok Neked. Nem is tudom, hogy eddig miért nem tettem meg. Talán most jött el az ideje, mint oly sok mindennek. 2007 márciusában PTX-szel, azaz légmell betegséggel műtöttek. Akkor már harmadjára esett össze a tüdőm. Ezt is egy hosszabb, nem túl kellemes eseménysorozat előzte meg. Akkor elhatároztam, hogy miután kimegyek a kórházból, akkor ÉLNI AKAROK! Otthon mindennap egy lépéssel többet tettem meg, a férjem rengeteget segített és ápolt, hogy minél előbb felgyógyuljak. Akkoriban már próbálkoztam a futással, de még nem nagyon ment. Végül ez év márciusában kezdtem el futni igazán. Lehet, hogy furcsa, de én már úgy gondolok erre az egész időszakra, hogy minden rosszban van valami jó. A gyógyulás részeként elkezdtünk túrázni a férjemmel, aki inkább bringázni szeret, de mivel lassabb voltam mint a túracsoportok és a hátizsákot is cipelni kellett valakinek, ő ott volt nekem, hogy ne legyek egyedül és ne adjam fel.  Azóta nagyon sok csodálatos helyen jártunk közösen, KÖSZÖNÖM NEKI! A futást is talán ennek a betegségnek köszönhetem. Az orvosok az úszást és a futást ajánlották a műtét után, én az utóbbit választottam. Nagyon boldog vagyok, hogy rátaláltam erre a sportra. Sok mindent kipróbáltam már, de a futás az amiben igazán örömömet lelem. Fantasztikus érzés futni! Hát röviden ennyi az én történetem. Jó egészséget, jó sportolást és nem utolsó sorban JÓ FUTÁST kívánok Mindenkinek! Üdv: Neszveda Andi! Az élet beállítja az embert egy kemény verseny rajtjába, ha akarja, ha nem. Lehet, hogy a cél nem a 42km, de felállni egy komoly betegségből, ráállni az útra és folytatni a megkezdett feladatokat, bizony nehéz dolog. Éppen ezért kell tisztelni minden kilométert, hisz nem tudni milyen történet áll az adott futó mögött. Mert van, akinek az első megtett kilométer maga a maraton! Jó futást! Györgyi