Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

Fogyós, futós történet hezitálóknak, lustálkodóknak, családosoknak! Nagy Erika módra.

Még mindig csak olvasgatod ezt a blogot, de nem bírod rávenni magad a futásra? Súlyproblémáid vannak?  Ha hosszú ideje elmélkedsz a “mozogni vagy nem mozogni” nagy kérdésén, akkor ismerd meg Nagy Erikát, akinek évekig sikerült hezitálnia még végre rászánta magát a rendszeres mozgásra!

 
Erika egy korábbi munkahelyemen volt a kollégám. Amikor visszagondoltam az együtt töltött időre, sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban de a sport nem volt a tizes listán, egészen mostanáig. Miután jöttek a gyerekek, megszakadt a kapcsolatunk, ám a Facebook és a közös szerelem,  a futás, újra összehozott minket. Erika megtestesíti azt a nőt, akiknek önmagam mellett, a blogot írom. Példamutató kapcsolatban van a futással. Nincsenek extrém ambíciói, fő az egészségmegőrzés, a formában tartás, a jó kedv, a példamutatás, de azért mindig egy kicsit jobban egy kicsit többet.
 
Erika a kislányával. Egy kép a futásmentes korszakból.
 
Lelki szemeim előtt még mindig látlak, ahogy teljes elmélyültségben nézed a monitort és elveszett ezredeket kutatsz a végeláthatatlan táblázatokban. Akkoriban nem nagyon sportoltál, ugye?
Erika: Nem igazán. Mindig küzdöttem a kilóimmal. Az ülő munka és az otthoni trakta megtették a magukét. Sajnos a terhessségem sem volt zökkenőmentes, úgyhogy az én formám és sportolásom volt az utolsó a sorban. De nem akarok ennyire előrerohanni. Igazából a futással már egyetemista koromban is próbálkoztam, fogyni szerettem volna. Akkoriban a mozgással együtt az egészségesebb táplálkozás is bekúszott a mindennapjaimba. Ekkor 52kg is voltam. Aztán jött a P&G (Procter&Gamble – korábbi közös munkahelyünk), a napi 10-12 óra munka a számítógép előtt. Hiába ültem az irodaházban a szuper fitneszterem felett, belekényelmesedtem a munkába és visszakúsztak a kilók. Ebben az időszakban egyedül a téli síelés volt az össszes sport az életemben. A férjem sem volt egy nagy "sportman", úgyhogy kényelmesen elvoltunk ebben a állapotban.
 
Nagyon könnyű negatív spirálba kerülni. Szinte egyik napról a másikra azon veszi észre magát az ember, hogy csak ül és nem mozog semmit. Hogyan sikerült visszapörgetni ezt a spirált pozitív irányba?
Erika: Nem volt egyszerű!  Már viszonylag nagyobb túlsúllyal indultam a várandósságba is. Sajnos terhességi toxémiám lett, ami magas vérnyomással párosult. Így a kislányom 6 hónapra született. Hatalmas feszültségben voltam ebben az időszakban, izgultam a kislányom fejlődése miatt.  Mikor megkérdezték a szülés után. hogy “Anyuka, mi lesz a kislány neve?”,  nekem ez azt jelentette, hogy a gyermekem él!
A lányommal kapcsolatos aggódás a mai napig része az életemnek. Viszont egy idő után végre sikerült felülemelkednem a dolgokon. Eljött egy olyan időszak az életemben, amikor otthon lehettem és a családommal-magammal foglalkozhattam. Feltettem hát magamnak a kérdést, “Hogyan tudnám okosan felhasználni a rendelkezésre álló időt, hogy megszabaduljak a felesleges kilóimtól?”. Aztán visszaköszöntek a régi emlékek a futásról, és az akkori jó formámról. Érett bennem a gondolat, hogy újra mozognom kéne. Szeretném a lányomat erőben, egészségben felnevelni, szeretném, hogy ő maga is egészséges legyen. Így elkezdtem újra sportolni.
 
Túlsúllyal sok nő azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Te hogyan indultál el?
Néha egy jó kis torokgyulladás kell, hogy az ember az egészséges életmód mezejére lépjen. Erika és a férje, együtt indulnak futóversenyeken.
Erika: Volt két konkrét célom. Az egyik, hogy le akartam fogyni, illetve részt szerettem volna venni a Coca-Cola női futóversenyen. Először otthon kezdtem el tornázni(FitVideo) és amíg a lányom úszás edzésen volt, addig én fitnesz teremben edzettem hetente 2x45 percet. Az igazi áttörés akkor jött, amikor a férjem kapott egy jó kis torokgyulladást, aminek pozitív mellékhatásaként lefogyott. Ettől ő is és én is belendültünk. Kihúztuk az étrendünkből a fehér kenyeret. Tudtam, hogy figyelnem kell a bevitt és leadott kalóriák arányára. Megtettem és működött.
Először egy anyukával kezdtem el a futást 2011. szeptemberében. Ő is túlsúlyos volt. Hetente 2-3 alkalommal kocogtunk. Aztán jött a hideg de az én elhatározásom erősebbnek bizonyult. Ez év elején vettem egy fitneszbérletet is, így immár gépen folytattam a futásokat és bejártam egy-két órára is. Aztán szépen kialakult, hogy egy aerobic óra után még futottam 4-8km között. Az őszi tingli-tangli ezdésekkel sikerült megalapoznom az állóképességemet. Aztán egyre többet bírtam futni, eljutottam a 12 km-ig és egyre gyakrabban adott sikerélményt a futás. Így szépen folyamatosan azóta is edzek.
 
Hogy edzel most?
Erika: Amikor csak tehetem, szabadban futok. Van egy köröm. Így szépen számolni tudom, hogy hány kilométernél is járok. Persze mondja a telefonom is, mert az Endomondo-t használom. Néha kívánnék más terepet is a változatosság kedvéért, de az én időm ki van számolva. Közben ugyanis visszamentem dolgozni, így a hétköznapokból most kiesik napi 8,5 óra. Korábban volt, hogy havi 70-75km-t is futottam. Ez mostanában 55km körül van.
 
Mi a célod a futással?
Erika: A legfontosabb az, hogy ne hagyjam abba, fussak hetente 2-3 alkalommal legalább 4-8km között.  Ennyi fér bele az időmbe. Szóval ha ezt meg tudom tartani, akkor én már elégedett vagyok.
 
Szerinted igaz, hogy egy nőnek nem fér bele az idejébe a sport?
Erika: Az a helyzet, hogy mióta újra dogozó nő lettem, nagyon be kell osztanom az időmet. Korábban minden fontosabb volt, a barátok, a szülők, a háztartás, így a sport maradt a sor végére. Meg kellett tanulnom azt, hogy ha fontosnak tartom az életemben a sportot, a futást, akkor a házimunka várhat. Ma már sokkal okosabban osztom be az időmet, jut idő a futásra, a régóta elhatározott orosz tanulásra, és természetesen a családra, barátokra is. Igaz, korán kelek, és legtöbbször hajnalban indulok futni.
 
Láttam a Facebook-on, hogy Ti a férjeddel közösen rójátok a köröket. Hogy van ez?
Erikát sokszor elkíséri a kislánya is a futásokra.
Erika: Igen ő is rendszeresen fut és elkezdett fitneszterembe is járni. Amíg az egyikünk sportol, addig a másik viszi otthon a dolgokat. Övé az elsőbbség, mert nagyon sokat dolgozik. Szüksége van arra, hogy kimozogja magából a napi feszültséget. Többször futottunk már együtt versenyen. A rajtnál együtt vagyunk és a célban találkozunk. Közben mindenki teszi a saját dolgát. De olyan is volt, ahol teljesen együtt mentünk és közben beszélgettünk meg biztattuk egymást.
 
A kislányotok mit szól a futás őrülethez?
Erika: Ő egy tündér gyerek, nagyon szerencsések vagyunk vele.  Egyszer elmentünk a Spuriba futócipőt venni a férjemnek. A kislányom is kinézett magának egy pár cipőt. Aztán azt mondtuk, hogy majd akkor megkapja ha nagyobb lesz.  Erre kijelentette, hogy ő is futni akar. Amint hazaértünk eljött velem futni és 1,5km-t teljesített. Azóta is vagy biciklivel kísér vagy fut velem egy kört. Szóval a szülői minta nagyon működik. Mindig azt akarja csinálni amit mi.
 
Milyen előnye van annak, hogy mind a ketten eljártok futni?
Erika: A közös élmény mindenképp. Tudjuk és értjük, hogy mit érez a másik. Azt gondoljuk,  “De jó, hogy te is futsz, de jó, hogy te is egészségesebb vagy!”.  Ha az egyikünk nem futna, akkor biztosan könnyen meggyőznénk a másikat arról, hogy ő se csinálja.
 
Mennyire vált az életetek részévé a futás?
Erika: Teljesen. Heti rendszerességgel edzünk, versenyekre járunk és a nyaralásokra is visszük magunkkal a futócipőt.
 
A táplálkozással kapcsolatban min változtattatok?
Erika: Mint mondtam, a fehérkenyeret teljesen kizártuk, rengeteg zöldséget és salátát eszünk. Azon kívül viszont megeszünk mindent, de kisebb adagokat veszünk mint korábban. A nagyszülők által készített finomságokat is megesszük, csak a mennyiségre figyelünk. Nagyon sokat segített, hogy tudatosan kezdem figyelni a folyadékutánpótlásra. Igyekszem napi 2-3l vizet meginni,  ami bizonyos szintű teltségérzetet ad. Mindennap kiteszem az íróasztalomra a 2l vizet és tudom, hogy ezt meg kell innom! Amíg az nem fogy el, addig nem is indulok haza.
 
Milyen jó tanácsod van azoknak akik szeretnék elkezdeni a futást és a fogyást?
Erika: Minden az agyban dől el. Elhatározás kérdése, hogy elindulsz és elkezded a futást. Akkor pedig nincs más, mint felvenni a cipőt, beinditani az órát is kiemenni az ajtón. Ennyi az egész. Persze oda kell figyelni a táplálkozásra is. De totál igaz, hogy a legnehezebb az egészben, kimenni az ajtón. A többi már megy magától.
 
Mennyit fogytál az őszi indulás óta?
Erika: 15-16kg-ot és még szeretnék megválni további 6-7kg-tól. Most egy picit lelassult a fogyásom ritmusa, de dolgozom rajta.
 
Milyen cipőben futsz?
Erika: Asics-ben.
 
Milyen tempóval futsz?
Erika: Ez függ a hangulatomból, a pillanatnyi fizikai állapotomtól, az időjárástól meg ki tudja még mitől. Általában azért 6.30-7perc/km-es  tempóval futok.
 
Mit szól a környezeted ahhoz, hogy hajnalok hajnalán nekiindulsz?
Erika: Mindenki nagyon aranyos. Ha futás közben találkozom a szomszédokkal, szinte mindenki mond egy kedves mondatot! No, és mára már én is ösztönzök embereket.. A sógornőm és a férje, a mi hatásunkra kezdtek el futni a TE edzésprogramod alapján!
 
Tényleg? Ennek nagyon örülök! Aki nem fut az nem is érti, hogy milyen örömet tud adni az embernek ez a sport. Neked mIt ad a futás?
A Coca-Cola női futóverseny befutója utáni öröm. Erika és Ági.
Erika: Ez egy bensőséges dolog. Futás közben egyedül vagyok magammal.  Nem csörög a telefon, nincsen “anya, kérek ..”, az agyammal csak a futásra koncentrálok.  Az órámon beállítom a célt, megcsinálom és elégedettem fogadom a kijelzőn, az eredményeket. Mindig ott van a fejemben a következő verseny, amiért edzek. A célbaérkezés fantasztikus érzés.
Akkor már nem is kérdezek mást csak annyit, hogy mi a következő célod?
Erika: Közeleg az őszi Nike és a SPAR futóverseny, ahol az ekiden váltót szeretném megszervezni, csak csajokból, akik mostanában keztek el futni. Azt hiszem meglesz a csapat. Most erre hajtok!
Hát mit is kívánhatnék. További jó edzést és remélem a Mindent a futásról nőknek facebook oldalon megosztod velünk személyes futós sikereidet!
 
 
 
Látod? Ennyi az egész! Döntsd el, vágj bele! Nincs mire várni. Mint ahogy kedves Bandi barátom írta a minap. Ha nem haladunk előre, akkor a lejtőn már csak lefelé vezet az út. Erika is kiváló példa arra, hogy hétköznapi nőként is lehet időt szakítani a sportra és tenni önmagunkért.
Tehát mostantól, ha Erikára gondolok, az első gondolatom biztosan a futás lesz. Figyelemmel fogom kísérni sportpályafutását! Hogy miért? Mert engem is motivál az az öröm, elhatározás és lendület amivel ezt az egészet csinálja, család és munka mellett!