Mindent a futásról nőknek Németh Györgyi blogja
Írj nekünk

A jelszó: OLH (beszámoló a miskolci maratonról)

A felnőttek egy fokkal sem különbek a gyerekeknél! Amikor négy felnőtt azzal a szlogennel megy oda egy maratoni versenyre, hogy OLH, azaz "odamegyünk, lefutjuk és hazajövünk", hát az több mint infantilis. Az egész azzal kezdődött, hogy Zsozsi barátnőmet ultimátum elé állítottam azzal, hogy ha december 31-ig nem fut egy maratont, többé nem beszélek vele. :) Mielőtt bárki kiakadna, szeretném elmondani, hogy Zsozsi nagyjából 4 éve fut. Már igen régóta dédelgeti a maratont a szívében. Rendszeresen edz, mondhatom sokat fut - heti szinten 40-80km között. Az Instán is sok közös fotónkat láthattad már, szinte minden hétfőn együtt toljuk. Tavalyelőtt futasrol_noknek_zsolefutotta a Spar 30 kilométert. Már 2013-ban, majd 2014-ben is tervezte a maraton teljesítését. Aztán az év végi közös futóklubos vacsin, sem tavaly, sem előtte nem  tudott beszámolni élete első maratonjáról. Ez legbelül bántotta - utólag bevallotta. Az elmúlt két évben nem azért tolta maga előtt a maratont mert nem volt felkészülve, nem azért mert nem telt a nevezésre, nem azért mert közbejött valami váratlan. A maraton, a hosszas lamentálás közben óriási és ijesztő feladattá dagadt. Túlságosan is. Sokkal többször születnek írások arról, hogy ki milyen hamar fut neki egy maratonnak, pedig sokan vannak olyanok is, akik évekig készülnek a "nagy" távra vagy eszükbe sem jut ekkora őrültség.  És vannak a zsozsifélék, akik beleteszik a munkát, szeretnék is azt a maratont, tudnák is, de valamiért a bizonytalanság, az ismeretlentől való félelem megbénítja őket. Asszem' ez egy nagyon csajos jellemvonás - mármint a bizonytalanság. Szóval így történt egy  kora őszi futásunk alkalmával, melyet a Maraton misszió c. bejegyzésben meg is örökítettem, hogy ultimátum elé állítottam barátnémat. 2015-ben maraton vagy 2016-tól nem futunk tovább együtt!  Persze, hogy nem hagytam volna őt magára, de kellett mondanom valamit, hogy kimozdítsam őt az állóvízből. Amolyan kis pofonocskákat kapott, hogy jó reggelt, simán meg tudod csinálni!

És akkor elindult a tervezés

Zsozsi az első maratonját kis versenyen szerette volna teljesíteni. A nagy versenyek valahogy nincsenek rá jó hatással - legalábbis eddig csupa rossz élmény volt számára minden tömegrendezvény. Izgul, elfutja, pánikol - egyszerűen stresszeli a tömeg.  Így nézte ki a miskolci Barátság Maratont. Ez neki féligmeddig hazai pálya, szóval megdumáltuk: megyünk! Felajánlottam neki, hogy segítek a felkészülésben. Nem volt nehéz dolgom, mert alapvetően készen állt a feladatra. Azt is felajánlottam neki, hogy lefutom vele a távot. A felkészülésünk legfőbb része a frissítés tervezése és próbálgatása volt. Ha jól emlékszem, három hosszabb futást iktattunk be a maraton előtti 4 hétben. Futottunk egy 28km körülit, egy 35-36kilométeres etapot és egy 33 kilométereset (javíts ki Zsó' ha nem így volt). Mindegyikben az volt a lényeg, hogy figyeltük Zsó' pulzusát. Sajnos még nem volt terheléses vizsgálaton, így nem tudjuk pontosan, hogy hol vannak az egyes zóna határai. Csak arra tudtunk hagyatkozni, hogy egy beszélgetős tempóban nagyjából milyen pulzusértékei vannak, ehhez milyen tempó járul és ezt meddig tudja fenntartani hasolnó paraméterek mellett. A leghosszabb futásunk alatt, rajtam volt a pulzusmérő óra, Zsozsin a pulzuspánt és figyelve a pulzusát, segítettem őt az emelkedőkön, a lejtőkön és a síkon, hogy minél jobban tartsunk egy meghatározott zónát. Hol lassabb, hol egy picit tempósabb ritmusra ösztönöztem. Megbeszéltük, hogy a maratonon is ez lesz a taktika, mármint pulzusra fogjuk futni a távot. A frissítést kiválóan lepróbáltuk. Long energy izotóniás italt fogyasztottunk, amiben volt egy kis fehérje. Ez volt az első fél, 3/4 óra fő fogása, amit aztán kiegészítettük már futós "ragaccsal". A 10-12. kilométer körül bement az első gél, majd a 22-23. körül még egy, és a 32-33. körül egy utolsó. Közötte isot, vizet és egy kis müzlit, kevés banánt és 1-2 koffeines gumicukrot fogyasztottunk. Sótablettát ha jól emlékszem talán 1 db-ot vittünk be a teljes táv alatt. Mivel nem óriás tempóval mentünk, hanem inkább a biztonságos és szenvedésmentes teljesítés volt a cél, így ennyi üzemanyaggal nagyon szépen elketyegtünk. Ezen a szinten teljesen felesleges testsúlykilogrammra kiszámítani a dolgokat. Lehet, de ha csak a teljesítés a cél, akkor nem életbevágó. Ha visszagondolok, gyakorlatilag 4-5 hetünk volt a "felkészülésre". Zsó' tényleg készen állt már a feladatra. Ez a rövid felkészülési idő csak arra kellett, hogy lepróbáljuk a frissítést és pár hosszú futást, hogy megnyugodjon. Nem volt kérdés, hogy menni fog ez. A munkát az előző években már réges régen beletette. A nagy nap előtt a férje is bejelentette, hogy akkor lefutja velünk azt a maratont. Kálmán született futó, mert gyakorlatilag az irodai székből felállva nyomta le velünk a távot. Azért a 30. kilométer után már várta a végét, de nem szaladog ennyire előre. Még egy fontos adalék. A miskolci maraton központi programja lett Zsozsi családjának, mert a férje mellett, az anyukája is ott futotta élete első maratonját!

miskolc_maratonkozosMiskolc city - Barátság maraton

Én ezeréve nem voltam már Miskolcon. Megérkeztünk egy szép kis parkba, ahol Zsozsi anyukája várt ránk. Gyors kipakolás és átöltözés után vettem csak észre, hogy Miskolcon is Péter Attila magyar hangjával fut a rendezvény. Lassan beálltunk a rajtba. Zsozsi nem mosolygott, kicsit mereven, feszesen ácsorgott az emberek között. Végül elindultunk. Egy 5,x kilométeres körön forgolódtunk, a belváros szívében. Az első 1,5km kicsit emelkedett, aztán síkon egy kis lejtőn, majd ismét emelkedőn futottunk. Nem volt vész. Nagyon szép volt amiskolcz útvonal, rengeteg zöld mindenfelé, és a főutca milliőjét is kiélvezhettük. Én minden körben láttam valami újat a városból - totál lekötötte a figyelmemet. Nagyon odafigyelve, a megbeszélt tempóban és pulzussal futottunk. A frissítés tökéletesen működött, láttam Zsókán, hogy jól megy neki. A légzése rendben volt, beszélgetésre is jutott idő és erő. Egyszerűen ment neki! A következő táblázatban az egyes kilométerek idejét láthatod perc:másodpercben kifejezve. Az egész futás olyan volt, mint egy hétvégi közös hosszú. Semmi szenvedés, semmi fal vagy holtpont. Nincs fal, ha fel vagy készülve, ha jó a frissítésed! Nem voltak sokan a mezőnyben, nyugi volt végig. Mivel a rajtkapun minden körben átfutottunk, figyeltem az időnket. Láttam, hogy picit gyorsultunk és, hogy megcsináljuk 4:30 alatt is ezt a maratont. 2 körrel a befutó előtt mondtam Zsókának, hogy 4:30 alatt is megleszünk, ha tudja tartani a tempót. Ő nagyon óvatos volt, mert  4 ó45 p körüli időre gondolt (csak azt nem tudtam, hogy ezt mire alapozta :) ). Kicsit megijedt a 4:30 alatti idő hallatán. Hogy ő, 4:30 alatt? Elsőre? És simán. Egy jóval erősebb második 21 kilométert futottunk. Az első félmaratont 6:29-es átlaggal (mindig perc/km-ről beszélek), még a másodikat 6:18-as átlaggal teljesítettük. Az utolsó körben Zsozsika meghatódott, a befutó előtti pár méteren pedig kicsordultak a könnyei. Hát sikerült! Ugye, hogy meg tudta csinálni! És hogy! Simán, minden fájdalom nélkül. Lazán. Kipróbálta magát, bebizonyította, hogy itt a helye ezen a távon, leszámolt a démonjával.  Már a verseny után azt mondta, hogy lesz következő. Mi más lehet a célja jövőre mint az, hogy  jobb idővel teljesítse a 42 kilométert. Ez is sikerülni fog neki, biztos vagyok benne. Közös futásainkról az Instán láthatsz majd fotókat a továbbiakban is. :)Ez a fotó a befutó előtti pár méteren készült. Zsozsi középen, leszámolt a démonjával. Ez a fotó a befutó előtti pár méteren készült. Zsozsi középen, leszámolt a démonjával.[/caption] Nem is tudok mit mondani, csak annyit, hogy OLH. Odamentünk, lefutottuk, hazajöttünk - ennyi egy maraton, ha eldöntötted és felkészültél rá. :)

Jó futást!   Györgyi

Ui: Hogy Kálmán minden edzés nélkül tolta le a maratont, ahhoz nem tudok mit szólni. Hogy Zsozsi anyukája lefutotta a maratont, az megint egy óriási dolog. Fantasztikus csaj! Innen is gratulálok neki!