Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Szeged Maraton, avagy húzzunk egy 42-est a Spar maratonra

Hegyi-Sági Adrienn gyűjteményéből | Szeged Maraton, csupa örömmel.

Beszámoló a Szeged Maratonról

Az utóbbi években nagyon ráhangolódtam a futásra. Pár hónapja már edzőm is van, akivel közösen feszegetjük a határaimat. Élvezem a futást, és ez a legfontosabb, amiért minden hétvégén kint vagyok és gyűjtöm a kilométereket. Nem tudnám megmondani, hogy terepen vagy aszfalton szeretek-e jobban futni, de az biztos, hogy kíváncsi vagyok, mire vagyok képes, így versenyekre is viszonylag gyakran járok. Nem ritka, hogy egymás utáni hétvégéken is versenyre elutazunk a férjemmel vagy a futótársasággal. 

 
Hegyi-Sági Adrienn gyűjteményéből
|
2 héttel a Spar Maraton után csak a jó élményért mentem Szegedre maratont futni

 

Legutóbb a Spar Maratonon igyekeztem futni egy PB-t (3:16:59), ezért nem voltak nagy elvárásaim a Szeged Maratonnal kapcsolatban, amit az elmúlt hétvégén rendeztek, október 25-én. A márciusi versenyt tették át októberre az ismert járványhelyzet miatt. Tehát, két héttel a Spar után tényleg nem voltak nagy céljaim, egyszerűen csak ott akartam lenni Szegeden.

Nem lehetett opció, hogy lemondjam a szegedi versenyt, mert ezt a várost egyszerűen szeretem. 10 évet éltem Szegeden az egyetemi éveimet is beleszámítva, úgyhogy visszahúzott a szívem az ismerős utcákra. Meg amúgy is, csak elég két hét a regenerációra :D! Van akinek igen ... . Nah, most bebizonyosodott, hogy nekem lehet, hogy ez nem volt elég... :D .

Szombat este az Időkép előrejezéseit nézve úgy festett, hogy nem lesz túl jó idő. Az előrejelzés igyekezett elvenni a futók kedvét a másnapi versenytől, de a napfény városában a folyamatos esőzéssel viccelni nem lehet! Így is történt és számomra tökéletes időben, 13 fokban, kellemes, hűs levegőt érezve, zéró eső mellett futhattunk. Viszont pont belefutottunk az óra átállításba is, így a 9 órás rajt valójában 10 óra lett. Ez tovább változtatta a körülményeket, mert ez azt is jelentette, hogy beleférhetett egy kis reggeli vagy pár falat, kinek mi.

A legtöbb verseny előtt (10-ből 9-szer) megeszem egy banánt. Ez most is így volt, de egy igen mini példányt sikerült beszereznem, ami most utólag visszanézve a dolgokat, kevésnek bizonyult. Erről rengeteget tudnék mesélni, a frissítés nem az erősségem (Adri! Olvasd el a maratoni frissítésről szóló cikkünket! - a szerk.). Futás közben sikerült elmajszolnom egy energiaszeletet, de azért valószínűleg egy picit több üzemanyaggal jobban ment volna az a két cipellő a verseny alatt.

Szerencsére sok ismerős volt a rajtban,s az egyikükkel meg is beszéltünk, hogy együtt futunk, amit és szerencsés helyeztként értékelek, mert így végig volt társaságom a 42 km alatt. Az elején úgy éreztem, hogy minden rendben van. Ránéztem az órára, pulzus pipa, tempó pipa, minden chill, mehetünk gyorsabban... és ez a jóérzés egészen a 14. km-ig meg is volt bennem, amikor egy éles nyilalást éreztem, s elkezdett szúrni a mellkasom. Mivel nem nagyon szokott ilyen előfordulni, úgy voltam vele, hogy inkább lassítok egy kicsit.

 

A futótársamat útjára engedtem volna, de úgy döntött, hogy ott maradt mellettem, úgyhogy egy visszavett tempóval folyattuk a további kilométereket. Nagyon jó kis útvonal raktak össze a szervezők, volt benne Tisza-part, holtág, hosszú egyenesek a töltésen, kacskaringós utak, tényeg egy igazán élvezhető, változatos pályán futhattunk. Amikor a futótársam kicsit ingatag talajra tévedt, vagyis a ,,nem bírom, fáj” befészkelte magát az ő cipellőjébe is, akkor szerencsére ki tudtam billenteni ebből az állapotából. Lehet, hogy ott, abban a pillanatban utált egy kicsit, mert egy maraton 30. kilométerénél azt mondani, hogy már csak egy kicsi van hátra..... Hát, van akinek onnan nézve a maradék 12 kilométer maga a maraton a rajttól kezdve és persze van, akinek az út utolsó szakasza. Ez sok mindentől függ! 

Összességében jó élmény lett ez a 42 kilométer, hiszen sikerült behúzni egymást a célba, s bár nem űridővel, de 3:24:50 es idővel így is abszolút női 2. helyre repültem, vagyis ugrottam be :) . 

 
Hegyi-Sági Adrienn gyűjteményéből
|
Adri ugrás a célban!

Azért örülök ennek az eredménynek, mert számomra a futásban az a lényeg, hogy jól érezzem magam, hogy élvezzem, és egy verseny után még lábra is tudjak állni, vagy lábon tudjak maradni. Amióta Gáborral (Szabó Gábor futóedző - a szerk.) dolgozom együtt, ezeket legalább már megélem a versenyeken.

 
Hegyi-Sági Adrienn gyűjteményéből
|
A női 2. helyet sikerült elcsípnem a Szeged Maratonon