Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A Balaton partján futottam az egyéni félmaratoni rekordomat

Francsics Ági engedélyével | A Balaton az örök és megunhatatlan futópálya, hidegben, melegben, napfelkelte után vagy naplemente előtt vagy akár éjszaka. A Naplemente Félmaraton 2019-ben debütált.

Az én történetem is így kezdődik: sosem szerettem futni...

Az általánosban mindig én voltam az utolsó a tesiórai futások alkalmával, az iskolaköröket mindig levágtam, és alig vártam, hogy vége legyen az órának. Nagy lázadó voltam fiatal koromban (ez a tulajdonságom néha még mindig visszaköszön) ezért, ha valami kötelezőnek számított, én azt nem szerettem. Csakazért sem. Aztán eltörtem a csípőm, így a csavarokat meg a lemezt használhattam kifogásként arra, hogy örök életemre fel legyek mentve a sport alól, és soha többet még csak gondolnom se kelljen a futásra.

 
Francsics Ági gyűjteményéből
|
E versenybeszámoló írója Fancsics Ági a kép bal oldalán.

Nem csak lefutom, de élvezni is fogom!

Amikor már az egyetem alatt a második “kör” diétát csináltam, és elkezdtem használni a legnagyobb képmegosztó oldalt, sok külföldi felhasználó oldalán szembejött a Color Run. Mivel élek-halok mindenért, ami színes, eldöntöttem, hogy ha egyszer itthon is rendeznek egy ilyen versenyt, akkor mindenképpen elindulok rajta. Nem kellett túl sokat várni, hamarosan kiderült, hogy Magyarországon is lesz Color Run, én pedig tudtam, hogy ha törik, ha szakad, le fogom futni azt a versenyt. Még úgyis, hogy a nulláról, vagy inkább mínuszból indultam futás téren. És azt is elhatároztam, hogy mindezt még élvezni is fogom!

Ezért kezdtem el használni a coach to 5K appot, ami tulajdonképpen azt ígéri, hogy 9 hét alatt felkészít az 5 km teljesítésére. Őszintén szólva amikor először kimentem “futni”, és fél perc megállás nélküli kocogás gondot okozott, valamint legszívesebben mindegyik fél perc után elbújtam volna magzatpózban sírni egy bokor alá az erdőben, akkor én sem hittem el, hogy ez működni fog. Viszont a 9 hét során végig becsületesen megcsináltam, amit javasolt nekem a program, és valóban működött! Ezután heti 1-2-3 alkalommal futottam 5 km-t, sőt, egyszer még 6-ot is - felhőtlenül boldog voltam, hogy sikerült!

 
Francsis Ági gyűjteményéből
|
Naplemente, futás, haverok, buli - sajátos hangulatú, igazi balatoni versenyben volt részünk.

Újra belevágtam

Aztán egy időre kiköltöztem Cataniába, ahol megint csak a kifogásokat kerestem... Végül fel is hagytam a futással és nagyjából a mozgással is. Amikor hazajöttem, következett a "fahéjas csiga diéta" és +30 kiló... Kezdhettem mindent elölről, azzal a különbséggel, hogy ekkor már hiányozott a futás

Nagyon akartam futni, és 125-130 kilósan neki is álltam, de maximum 1 km volt az a táv, amit egyben teljesíteni tudtam. Ez egyrészt nem volt túl motiváló, másrészt óvatosságra is intett: egy hónap próbálkozás után eldöntöttem, hogy fogok én futni, de csak ha elérem a bűvös 100 kg-os határt.

Végül tavaly, 113 kilósan kimentem az erdőbe, és kipróbáltam, hogy volt-e hatása a sok állóképesség-fejlesztő edzésemnek, és vajon le bírok-e futni egyben 1 km-t. Én lepődtem meg a legjobban, de ment!

Utána futottam még néhányszor futópadon, de akkor már tudtam, hogy nem fogom kibírni, hogy addig várjak, amíg 100 kiló alá nem kerülök... Egyik reggel úgy keltem, hogy “én bizony ma lefutok 5 kilométert!". És innentől fogva nem volt megállás, azóta is rendszeresen futok, fejlődöm, és ma már versenyeken is indulok.

Egy félmaraton története - egyéni rekorddal

Az idei balatoni Naplemente Félmaraton a második félmaraton volt az életemben. Nagyon jó választásnak tűnt a 2019-es célomhoz vezető út félidejének állomásaként, ugyanis 27 éves leszek, és 27 km-t szeretnék majd egyben lefutni.

Maga a verseny nekem elég „gyorsan” indult, mivel a 16:50-es rajt előtt két perccel, 16:48-kor vettem át a rajtszámom, amit véletlenül sikeresen le is adtam a ruhatárba ugyanazzal a mozdulattal a pulzuspántommal együtt. Hál' istennek a ruhatárosok nagyon segítőkészek voltak, visszakaptam a táskám, kivettem mindent, ami kellett a futáshoz, de akkor már elrajtoltatták a tömeget. Az első 400-500 méteren én még öltözködtem futás közben, rátűztem a rajtszámom a rajtszámtartó övemre, a másik övemet is magamra aggattam, és még a zenét is be kellett kapcsolnom valahogy. Féltem, hogy ez a kapkodós kezdet rá fogja nyomni a bélyegét a teljesítményemre, de végül nem így lett.

Idő hiányában a kulacsomat is elfelejtettem megtölteni vízzel, ezért már nagyon vártam az első frissítőpontot, ami nagyjából 3 kilométernél fel is tűnt, úgyhogy volt esélyem megtölteni a kulacsomat a poharakból, ezért sajnos egy kicsit több időt is töltöttem itt, mint terveztem. Szerencsére a frissítőpontok nagyon sűrűn követték egymást. Tudtam, hogy meleg lesz, de, hogy őszinte legyek, a hirtelen harminc fokra egyáltalán nem számítottam, ezért a versenytaktikát is két órával a verseny előtt módosítottuk az edzőmmel. Az eredeti cél az előző félmaratoni időm megjavítása volt, és ezt továbbra is szem előtt tartottam, csak úgy voltam vele, hogy ha nem lesz meg, az sem nagy baj. A lényeg, hogy élvezzem a versenyt, és ne legyek rosszul a nagy melegben.

Szerencsére az útvonal többnyire árnyékos volt, ezért az első 10 km-en normálisan tudtam haladni, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha, amikor meg-megpillantottam a Balatont, akkor nem fordult meg a fejemben, hogy én inkább úszva megyek tovább. A holtpont 15 km-nél érkezett meg, amikor körülöttem már szinte mindenki sétált, és én is ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy megtegyem. Átgondoltam a lehetőségeket, és úgy döntöttem, hogy inkább lassítok, de csak azért sem fogok sétálni! Amikor megláttam a Balatonföldvár határát jelző táblát, tudtam, hogy most már tényleg célegyenesben vagyok, és meg fogom tudni csinálni, ráadásul egyéni legjobbat futva.

A befutó a Balaton parton csodás látványt nyújtott, habár a holtponton kívül ez volt a legnehezebb része a versenynek. Igen, ez az utolsó 300 méter...

A célba érés után megbeszéltük a tapasztalatainkat a barátaimmal, illetve gyönyörködtünk a balatoni naplementében, ki a partról, ki pedig a vízből. Egy kicsivel 8 után elindult a Naplemente Félmaraton egyik fontos programja: kifutott a kikötőből a Badacsony katamarán, a fedélzetén a futókkal. A naplemente végét, vagyis a legszebb részét, ahogy a nap a horizont alá bukik, már a hajóról néztük, a Balaton közepéről. Fröccsel a kezünkben, isteni finom sonkákat és sajtokat falatozva.

Hihetetlen érzés egyébként, hogy a jelenlegi leggyorsabb félmaratonom egy olyan versenyen jött össze, aminek a nagykövete lehetek. A szervezőknek pedig szeretném megköszönni a rengeteg munkát, amit beletettek ebbe a kis gyémántocskába. Az egyik legcsodálatosabb verseny volt, ahol futhattam, még a meleg ellenére is - vagy azzal együtt.