Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

A futás az én függőségem

annejensen.com | „Számomra fantasztikus élmény volt az egész verseny” – Timi a Zugspitz Ultratrail befutójában

Horváth Tímea megnyerte a Zugspitz Ultratrail 25,2 km-es távját.

Június 15-én rendezték meg a németek legnagyobb hegyi futóversenyét, a Zugspitz Ultratrailt. A verseny keretében az Ultratrailen kívül még 4 db, rövidebb „point to point” útvonalú megmérettetést rendeznek. Én a Basetrail távján indultam, amely Garmisch-Partenkirchenből Grainauba visz (25,2 km, 1595m +D), és meglepetésemre sikerült megcsípnem a női dobogó legfelső fokát! Abszolútban pedig a 16. helyen érkeztem be a célba. Az előzetes elvárásaim egy 3 óra 30 perces álomcél, valamint a nők között az első 10-be való bekerülés volt.

 

Akár a bakkecskék

A verseny napján nagyon kellemes idő fogadott. A pálya is tetszett, technikás fel- és lefelé, kaptunk egy kis havat is: csúszkáltunk lefelé a murvás utakon, felfelé a havon, illetve a végén egy „bakkecskemutatványt” is végrehajtottunk, amikor 3 km alatt 900 m-t süllyedt a pálya, mégpedig egy köves szerpentinen... A verseny vége, kb. 1,5-2 km a célig egy egyszerű, aszfaltozott úton vezetett. A pálya minden szakaszát összehasonlítva nekem ez fájt a legjobban, mintha valaki pillecukrot tett volna a combjaim helyére. A célba érkezés után rogyadoztak a lábaim, de szerencsére a kordonban stabil támaszra leltem.

Az útvonalat végig kiszalagozták, a kanyaroknál táblák jelezték a helyes irányt, az esetleges veszélyeket és a fáradtabbak kedvéért a rossz irányba tartó ösvény jelzéseit rikító színű, UV-ra lebomló festékkel áthúzták. A frissítőpontokon bőven akadt miből választani, a crew figyelmes, kedves és nagyon segítőkész volt.

 
annejensen.com | A Basetrail távon a nők között elsőként, abszolútban pedig a 16. helyen ért célba

 

 

A fájdalom életet és motivál

Számomra fantasztikus élmény volt az egész verseny. Az első pillanattól az utolsóig tetszett, és végig élveztem a futást. Természetesen akadtak pillanatok, amikor annyira fájt, hogy a sírás környékezett, de ekkor előjött belőlem az igazi mazochista, és eszembe jutott: ezért a fájdalomért jöttem, tulajdonképpen ez éltet, ez motivál. Úgyhogy átengedtem magam az érzésnek, és ebből erőt merítve futottam tovább, ahogy csak bírtam – meg ahogy a terepviszonyok engedték. A kötelező versenyfelszerelés egyáltalán nem zavart, nem is melegített a hátizsák, és azt sem éreztem, hogy nehéz lett volna.

 

Változatos felkészülés

Erre a versenyre a Honvéd Atlétikai Pályán, a Pilisben, a Mátrában és a Hármashatár-hegyen készültünk. Igyekeztünk a terepek adottságait kihasználni, hosszú, szintes futásokat beiktatni, a síkon a gyorsaságra helyeztük a hangsúlyt. Emellett edzőversenyeket is beiktattunk a felkészülésbe. A szezon elején, áprilisban rendezték meg a Hegyifutó Félmaratoni Országos Bajnokságot Győrújbaráton, ahol egy nagy pályacsúccsal sikeresen címet védtem. Ebből a remek eredményből kiindulva az edzőmmel, Gál Gézával, akivel már 11 éve dolgozunk együtt, jó eredményre számítottunk a Zugspitz Ultratrailen, de egyikőnk sem gondolta volna, hogy ennyire jó lesz.

Az edzéseimet általában a szezontól függően építjük fel, így nehéz megmondani, hogy heti hány km-t is futok, de egy 80-110 km közötti átlag körülbelül reális.

 

Minden pillanat megéri

Ha egy beszélgetés során felmerül a sport témája, az, hogy mit csinálok, hogyan, mióta és persze a „Mit is jelent nekem a futás?” klasszikus kérdése, akkor a legelső válaszom mindig az: sportolok, amióta az eszemet tudom.

Anyukámnak köszönhetően sok sportágat kipróbálhattam, aztán eldönthettem, hogy tetszik-e vagy sem. Ő kedveltette meg velem a sportot és a testmozgást, valamint megtanított értékelni a természetet. A sportkarrierem a jól megszokott babaúszással vette a kezdetét, majd jött a művészi torna, az úszás és egy kis jégkorong is, de aztán az általános iskolában a röplabda és az atlétika lett a két befutó. 13 évesen bekerültem egy hatosztályos gimnáziumba, és attól fogva az atlétika és azon belül is a futás vált a nagy kedvencé. Volt egy kisebb kitérésem a távgyaloglás felé, de a szívem visszahúzott a futáshoz.

 

 
Instagram @tiimcirun | Édesanyjának köszönheti, hogy megszerette a sportot, a természetet

 

2013-ban berobbant az életembe a hegyifutás, amit azóta is nagyon szeretek. Rengeteg élményt, utazást, versenyt, tapasztalatot köszönhetek ennek a sportágnak és az edzőm kitartó munkájának. Géza szinte családtag nálunk, hiszen anyukámnak is ő volt a trénere.

A futás az én egészséges függőségem. Boldoggá tesz, ha elhagyhatom a zsúfolt város, kint lehetek a szabadban, érezhetem az erdő illatát. Igyekszem minden pillanatát kiélvezni, még azokat is, amikor a pokolba kívánom az egészet, mert fáj, meg minden bajom van. De folytatom, mivel ezek is jobbá, erősebbé és keményebbé tesznek.