Ultravaló Peterdi-Farkas Éva blogja
Írj nekünk

Lassú víz partot mos

Talán ebben az évben lesz belőlem valami

Három az egyben beszámoló: Szerelmes Füred, Yours Truly és Göcsej Galopp

Az utóbbi hetek nem hoztak semmi rendkívülit, mégis elégedett vagyok a dolgok menetével. A január végi betegeskedésem után ugyanis februárban folyamatosan szépen végigedzett heteket tudok felmutatni, ami nálam ritkaságszámba megy. A felgyógyulásom utáni első hétvégén mindjárt két back2back hosszú futással indítottam, ez egy ultrafutásban jellemző edzésforma, ami két hosszú futásból áll egymást követő napokon, én ezt egy aszfaltos 20-as és egy terepes 30-as kombinálásával csináltam meg (komolyabb ultrafutók gondolom ennél sokkal többeket futnak). 

A rákövetkező hétvégén pedig hivatalosak voltunk a kedvenc versenyszervezőim versenyére, a Szerelmes Füredre. Bár mi a férjemmel a Valentin-napot nem tartjuk, most mégis leléptünk ketten egy kis romantikázásra, ami esetünkben ez a futóverseny volt (mi más). A 2x7km-es váltóra neveztünk be, aztán sétáltunk kicsit a Balatonnál, meg jól bekajáltunk... nevezzük szénhidrát-visszatöltésnek...:)

A rendezőcsapattól megszokottan eszméletlen jó kis verseny volt ez is, bőséges rajtcsomagot kaptunk (a fejenként egy üveg bor tetszett a legjobban :D) , változatos és érdekes kísérőprogramok voltak, többek közt szerencsekerék (ahol nyertünk még egy üveg bort, juhú XD).

Maga a futás is jól ment, 9. helyen végeztünk a 60 csapatból. Gábor, aki két-három hete fut újra, olyan 40 perc alatt teljesítette az ő részét, aztán én 32 perc alatt a sajátomat. Annak ellenére, hogy kábé egész télen nem csináltam egy gyorsító edzést sem, simán futottam a 4:50-es kiliket, nagyon biztató. Igaz, hogy futás közben mindenhol is fotósok álltak, rólam szokás szerint most sem készült egyetlen fénykép sem, csak a saját... én nem tudom, miért, talán olyan gyorsan futok, hogy csak egy elmosódott pacni vagyok a képeken és fel sem rakják...ja, nem :)

Nagyon jó élmény volt végre egy bulifutáson rajthoz állni, bármilyen teljesítménykényszer nélkül, sajnos a jövőben nincs ilyenre kilátás, már komoly edzésmunka megy egy komoly versenyre (ne kérdezzétek :D ). 

A Szerelmes Füredet követő hétvégén Yours Truly volt a Kanizsai Futóklub szervezésében, ide 40-50 kilit terveztem futni, attól függően, hogy megy. Időközben megoldódtak a december óta állandósult cipőgondjaim is, amik abból eredtek, hogy sajnáltam a pénzt a megszokott és eddig bevált márkájú (jó drága) cipőre, inkább kísérleteztem más márkákkal, amik akciósan feleannyiba sem kerültek. Ez utóbbiak azonban nem váltak be, február közepén pedig elgurult a gyógyszerem és rendeltem egy-egy pár bevált aszfaltos és terepes cipőt a kedvenc márkámból. 

Az új cipőben egy tökéletes 50-et sikerült összehoznom. Ez a futás két okból volt nagyon érdekes. Az egyik, hogy teljesen spontán úgy alakult, hogy "fordított nyulazhattam" Lubics Szilvinek, akinek az volt a feladata, hogy az előző napi versenye után 20 kilit fusson minél lassabban. :D :D :D A másik, hogy én ilyen jóleső ötvenet még az életben nem futottam. A közösségi futás előtt már egy 8-assal bemelegítettem egyedül, mielőtt a helyszínre értem. Ott pedig nagyon lassan indítottam először anyuval, aztán a Kanizsai Futóklubos társaimmal. Csapatban hamar elment az első pár kili, közben beállt mellém Szilvi (meg a férjem, Gábor is egy tizesre) és úgy elbeszélgettük az időt, hogy hirtelen azt vettem észre, hogy 30-nál vagyok. Innentől egyedül futottam a maradék 20-ast. Olyan könnyen ment, hogy külön figyelnem kellett, ne fussak túl gyorsan, nem versenyen vagyok, csak egy hosszú futáson. A flow pedig 48-nál ért el, szinte sajnáltam, hogy 50-nél haza kell jönnöm. 

Szilvivel nagy élmény volt futni, igaz, régebb óta ismerjük egymást, de ilyen mélységekben még nem beszélgettünk, mint most. Nagyon meglepődtem rajta, de Szilvi követi a "futókarrierem" (ugye érzitek az iróniát) és tudja, mikre készülök, ezekről pedig meg is van a véleménye, ami megegyezik bármelyik jóérzésű futóedző véleményével, azaz: "ne csináld!". 

Az együtt töltött másfél-két óra alatt párszor kölcsönösen sokkoltuk egymást: kiderült, hogy Szilvi legkisebb kutyusa is többet fut egy héten nálam, nekem meg gyakorlatilag minden második mondatom után Szilvi nevetve fogta a fejét és körülbelül negyedóránként közölte, hogy nem szívesen lenne az edzőm. :) De komolyra fordítva a szót, elgondolkodtam a hallottakon, illetve azóta is gondolkodom rajta és be kell látnom, Szilvinek igaza van sok dologban, rengeteg mindent rosszul és összevissza csinálok. Nagyon át kell gondolnom most, hogy mikor mit akarok csinálni. Viszont ez a futás nagyon biztatóan jó lett, lassan kezdem azt érezni, hogy haladok előre az utamon és nem egy helyben stagnálok. 

Ez után az ötvenes után egy héttel a Göcsej Galopp 33km-es távja következett a versenynaptáramban. Aki követi a blogomat, tudja, hogy nagy mestere vagyok az önsz*patásnak, de ezzel a futással még magamon is túltettem. Itt azt terveztem, hogy fáradt lábon fogok nem maximális erőfeszítéssel egy edzőversenyt futni és óranézés nélkül kézikulaccsal túlélni. Mindebből egy dolog sikerült, a fáradt lábon futás, pár km után már robotmozgással közlekedtem, csoda, hogy nem estem el egyszer sem. A versenyt megelőző napokban nem kíméltem magam futásügyileg, azaz nem pihentem rá. Na jó, szombaton már csak egy lazább terepest futottunk, ha ez rápihenésnek számít. Vasárnap reggel, ahogy a rajban melegítettem-nyújtogattam, éreztem, hogy merevek a lábaim, olyan izomláz-határeset formában, de nem is igazán értettem, miért. Aztán eszembe jutott, hogy csütörtökön TRX-bemutatót tartottam otthon a férjemnek, amit én nem fogtam fel edzésnek, mégis éreztette magát a lábaimban. Rejtély megoldódott, hát ezért is a nehéz lábak.

Őszintén és nagyképűen bevallom, hogy itt még rápihenés nélküli "edzős" tempóban is dobogót terveztem magamnak, mivel a rajtlistán alig lézengtünk páran és kategóriás díjazás volt. A helyszínen viszont kénytelen voltam elengedni ezt a tervem, amikor megláttam a helyszíni nevezésre várók kígyózó sorát és néhány, látásból ismert nálam jobb futót. :) Na hát akkor, itt teljesítés lesz, nem verseny - gondoltam. Amit szintén nem kalkuláltam bele, hogy a pálya nem az az átlagos terepes volt. Mint ahogy képen is látható, az útvonal elég "erotikus" formájú volt, és ezzel mindent elmondtam. Barátnőm konkrétan "futhatatlan sz*r" - nak minősítette, szerintem csak azt akarta mondani, hogy technikás és változatos... A szervezők meg még dicsérték, hogy idén milyen jó, mert nincsen sár :D Mindenesetre szeretettel ajánlom a Black Hole szervezői részére jövő évre, főleg ha még sár is lesz. A jelölés viszont követhető volt, még úgy sem sikerült eltévednem, hogy végig az agancsot kerestem (erdei-falusi lány nem tud kibújni a bőréből). Na jó, a 16 km-es elágazónál rossz felé indultam, de azonnal szóltak, aztán ránéztem az 55-ös útvonalra max. 100 méter erejéig, de hamar láttam, hogy valami nem oké. Ez tőlem abszolút eltévedés-mentes teljesítménynek számít. Olyan 20 km-ig szépen haladgattam a saját kis tempómban, amikor mondták, hogy 3. vagy 4. vagyok. Ennek hallatán jobb belátásom ellenére beszálltam a versenybe és maradék 10 kilibe beleadtam anyait-apait. Innentől végig az órát lestem és elraktam a kulacsomat is, amit a kezemben terveztem végigvinni. Sikerült előznöm egyet és így befutottam a harmadik helyen. Még emésztem ezt a futást, nem tudom eldönteni, hogy akkor ez most sikeres volt-e vagy nem, mert az eredeti tervem feladtam, viszont szép eredményt értem el (nekem a dobogó annak számít bárhol).

Annyit viszont tanultam most, hogy nekem edzőversenyem nem lesz, nem tudok nem versenyezni. Inkább lesz kevesebb verseny, de azokat megnyomom. 

Ezzel viszont az a baj, hogy én mindenhova IS menni akarok és nagyon meg kellene szelektálnom a tervezett versenyeket, mert sérülés lesz a vége. Pörögnek a fejemben Szilvi tanácsai is, miszerint keressek kevesebb versenyt, amikre tudatosan ráedzek és nem csak úgy elmegyek rájuk. A gond csak annyi, hogy nem tudom, hogy kell tudatosan ráedzeni bármire...

A célkitűzéseimben sem vagyok már biztos, most elég jól összezavarodtam, hogy mit is akarok elérni: nagyobb, komolyabb versenyeket teljesíteni, vagy inkább rövidebbeken eredményes lenni. Amint döntésre jutottam, megírom az idei évre szóló terveimet és remélem, hogy legközelebb már két meglepetéssel tudok szolgálni, amiket most még nem szeretnék elkiabálni. :)

Ja igen, és képzeljétek, vannak, akik olvassák a blogom! :D 
A Szerelmes Füreden hallottam, hogy egy srác (!) mondta egy másik srácnak(!), hogy: "Te, ez nem az a Futásról Nőknek-es csaj?" Jót nevettem magamban ezen a tituluson, illetve ezek szerint vannak férfi olvasói is az oldalnak... Aztán a Göcsej Galoppon mondták ketten is, hogy követik a blogomat. Kicsit megilletődtem, mintha most kezdene derengeni, hogy már nem csak a közvetlen környezetemet fárasztom a futásos történeteimmel. Nagyon érdekes élmény volt személyesen is találkozni az olvasóimmal, talán mert eddig mindig fordítva szokott lenni, azaz én szoktam odamenni másokhoz, akiket követek a neten. Látjátok, az ilyenek miatt is jó versenyre járni! :)