Ultravaló Peterdi-Farkas Éva blogja
Írj nekünk

Első (és utolsó?) 6 órás versenyem

(2018 július) Pofáraesés az UTH sikere után

Minek ide bevezető, belecsapok a lecsóba, ez egy nagyon rossz verseny volt, ennyi. Hozzá kell tenni, hogy a felkészülést sem vittem túlzásba a 2-2,5 órás hosszú futásaimmal, de ettől függetlenül ennél többet vártam magamtól. A hivatalos célom az 55 km volt, a titkos pedig a 60. Nem lövöm le a poént, szenvedjétek szépen végig a bejegyzést, mint ahogy én is végigszenvedtem ezt a 6 órát.

Különösebb izgalmak nélkül készültem a verseny előtti este, bevágtam pár üveg vizet a fagyóba, hogy legyen jegem és rutinosan összeszórtam a cuccaim egy kupacba. Vittünk műanyag asztalt, széket, hogy a férjem teljes kényelemből nézhesse végig, ahogy a déli nap alatt körözök. A frissítést nem bíztam a szervezőkre, vittem izót, kólát, vizet, gélt, sótabit, ropit, koffein és magnézium shotokat. Amúgy nem is voltak a topon, pl. elfelejtettek rajtszámokat rendelni és ezt A/4-es papírlapokkal akarták pótolni, ami az első 10 percben leázott rólam (is). 

Szokás szerint a rajt előtt fél órával estünk be, alig maradt idő összekészülni és átvenni a frissítési tervet az én drága férjemmel, akinek teljesen feleslegesen magyaráztam 10 percig, mert semmire sem emlékezett a hallottakból. 

 

 Frissítőasztalom - a verseny végére beköltözött a csomagtartóba, mert közeledett egy vihar

 

Amúgy őt nem csak frissíteni, hanem figyelemelterelésnek is vittem, hátha a többi női induló nekifut egy fának amíg stíreli :D

 

10 perccel  rajt előtt mondom elszaladok még gyors pisilni, de nem találtam WC-t sehol. Egy kedves szervező felvilágosított, hogy a WC a pályától kb. 100 méterre található iskola első emeletén van a folyosó végén balra, és már ne menjek, mert nem érem el a rajtot. Na itt elgurult a gyógyszerem, teljes abszurdumként éltem meg, hogy egyetlen átkozott tojtojvécét sem voltak képesek lerakatni a pálya mellé, mi lesz, ha később menni kell, zarándokoljak mindig el az iskolai vécébe?? Így indultam el a rajtba, hogy már pisilni kellett és már idegbeteg voltam. 

A rajt a versenyközponttól kb. 400 m-re volt, azért, mert így az 50. km-t pont a versenyközpontban érjük el és így azt is mérni tudják. Szóval elindult a kis csipet csapatunk a puszta közepére a rajt felé, amikor is felfedeztem magam előtt ezt az úriembert: 

Igen, jól látjátok, az a kezében egy cigi/szivar, teljes lelki nyugalommal elszívta a rajt előtt meg a verseny közben is párszor, amikor belesétált. Nem kaptam szikrát, besz*rás, mondom. 

Ellőtték a rajtot, nekiálltunk körözni. 2,2 km-es körök voltak, a pálya kb 80%-a tűző napon ment és nem kicsit volt meleg.  A pulzusom 138-143 között akartam tartani, ehhez társul olyan 5:45-5:50-es tempó, teljesen jó lesz, gondoltam. Megállókat nem terveztem, mégis lett néhány, pl. 2x pisi a kukoricásban (igen, megoldottam az iskolai wc nélkül is, de nem a legjobb érzés volt, ahogy viszketett az izzadt testem a kukoricaportól) és kb 4x álltam meg a frissitőasztalomnál 2 percekre, mert nem az/nem úgy/nem akkora volt előkészítve. Gábor megtett minden tőle telhetőt, de ez volt az első alkalom, hogy frissít, és nem ment mindig zökkenőmentesen. 

A második körben nézem az órám, mi a franc, mondom, hát én 145 körüli pulzuson bőven 6 percen kívüli km-ket futok, nem akartam hinni a szememnek. Elment az összes életkedvem, rájöttem, hogy én itt ma nem fogok 60 km-t futni és nem értettem, hogy  mi a gond. Azóta már tudom, mert elolvastam a Fuss Te Is cikkét , az volt a gáz, hogy brutál meleg volt és ez miatt fél perccel lassabb kilométereket futottam, mint általában. Ez elvileg teljesen természetes, de én ezt nem tudtam, nem számoltam vele és nem értettem, mi történik. Szenvedtem. 

Itt is, mint ahogy az UTH-n is, 30 km kellett bemelegítésnek. Durva mi? 25 km-nél volt egy holtpont, hányingerem volt, nehezen futottam, vártam nagyon, hogy átálljon a szervezetem a szénhidrátról a zsír felhasználására. Ez 30 km-nél meg is történt, tök jól voltam, újjászülettem. Úgy néz ki, ezen a vonalon számolhatok a továbbiakban: 

- 25-30 km bemelegítés

- 30 km-nél kiöntöm az összes cukros löttyömet és vízen élek

- ezt kb 50 km-ig tudom fenntartani, itt belátom, hogy a víz+szőlőcukor+sótabi kombó nem volt a legideálisabb

Merthogy én ezen éltem 30km után. Ezen mindenképp dolgozni kell, valami komolyabb/tartalmasabb frissítés kell, amit elbír a gyomrom is (=nem édes), mert egy 100km-es versenyen nem fogom végigbírni.

45 km-nél voltam a legjobb állapotban, már csak 1 óra volt hátra, gondoltam azt megnyomom. A "jó állapotban"-t úgy kell érteni, hogy gyomorügyileg, mert a lábaim fájtak és nagyon melegem volt. A verseny szervezője a német ultrafutó szövetségben valami főnacsajnik, mégis voltak hiányosságok, nem is kevés. A pálya 2,2km-ból 1,5 km-en balra lejtett, nem kicsit. Nekem a jobb bokám alapból befelé dől, a neutrális cipő számomra határeset, mégis abban futok. Na, ez itt nagyon rossz volt és minden egyes körben sokat gondoltam arra a kedves úriemberre, aki erre a befelé lejtő pályára szervezte a futást. Többen kint futottunk a füves részen inkább, mert az viszonylag vízszintes volt. A másik nagy hiányosság a jég / hidegvíz / hideg bármi teljes hiánya. A start után kiraktak 2 lavórt a napra mosakodás céljából, ezekben kb. 1 óra után volt tök meleg a víz. Egyszer cseréltek benne vizet a Gábor szerint, de nekem nem tűnt fel, hogy változott volna a hőmérséklete. 

Tököm televan alapon futottam, legyen már vége, menjünk haza, ide többet nem jövök. 45-nél szólt a Gábor, hogy negyedik vagyok a nők között és a harmadik 6 percre van előttem. Több se kellett, utánaindultam. Innentől voltak 6 perc alatti kilométereim is, a végén pedig nagyon megnyomtam az utolsó kört, hátha meglesz a kitűzött cél, a B terv, az 55 km.

Nem lett meg, se a harmadik hely. 

54,8 km, női 4. , korosztályos 2. hely lett a vége, de legalább vége lett. És én végigfutottam, belesétálás nélkül, ráadásul fokozó tempóban! 

Chill Out - Ultra Trailes pólóban, ami a kabalámmá vált

Abszolútban az első hármat díjazták, korosztályban pedig csak az elsőt, így én semmilyen szinten nem kaptam semmit, de nem is bántam, mert ezúttal mézet/pezsgőt osztottak (lehetett választani). Én az otthon, a hűtőben levő hideg kólára gondoltam miközben átvettem a teljesítésért járó oklevelet és ezüstcipőt (ennek tök örültem, végre egy szép ajándék, ami a futáshoz kötődik!) 

 

 

Itt a Strava-link:

https://www.strava.com/activities/1735311219

A hazautat nem tudom, hogy éltem túl, de otthon még éjjelig az ágyban forgolódtam és vert a víz/rázott a hideg, itt fogadtam meg, hogy ilyet többet sohasem futok. Maradok a terepen, ott van erdő, árnyék, emelkedő (=séta), nincs ez az őrült hajsza körbe-körbe. Hogy ebből a fogadalomból mi lesz? Soha ne mondd, hogy soha, de én nem nagyon akarok még egyszer nyáron hosszabb aszfaltost futni, az tuti. 

 

Amúgy nem úgy néz ki az oklevélen, mintha 84 km-t futottam volna? :D