Talán ebben az évben lesz belőlem valami
Lassú víz partot mos
Szöveg: Peterdi-Farkas Éva
Három az egyben beszámoló: Szerelmes Füred, Yours Truly és Göcsej Galopp
Ultravaló
12 órás futás a szélviharban
Szöveg: Peterdi-Farkas Éva
Túl vagyok életem első "igazi" ultrafutásán a tegnap/ma teljesített 12 órás versennyel.
Ultravaló
Visszatértem, sok a stressz, költözünk haza
Szöveg: Peterdi-Farkas Éva
A cím össze is foglalja az elmúlt két hónap történéseit. Aki orvos, vagy ismer orvost, vagy valaha volt orvosnál, az innentől ne olvasson tovább.
Ultravaló
9 hónap kihagyás
Szöveg: Peterdi-Farkas Éva
Október óta jegelem a blogot. Nem azért, mert már nem érdekel, hanem mert nem tudtam futni és versenyre járni, én pedig az a típus vagyok, hogy ha én nem futhatok, akkor nem bírok a futásról se olvasni, se írni, mert fáj a szívem, amikor arra gondolok, hogy én ebből most kimaradok. Az ok, amiért kimaradtam, annál örömtelibb: érkezik hozzánk a kettes számú kisbabánk, Ebihal (azaz Ádám).
Peterdi-Farkas Éva
Rólam
Lehet-e kisgyerekes anyaként ultrázni? Kérdezem, mert még én sem tudom. És ha lehet, vajon sikeresnek is lehet-e lenni benne? Blogomban az utamról írok az ultrák világába, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Alapelvem, hogy nem kozmetikázok: vállalom a jót és a rosszat is. Edzések, folyamatos sakkozás az idővel, fejlődés, küzdelem a lelkiismerettel. Sikerek, pofáraesések, tanulságok, versenyek. Őszintén, álarc nélkül.