Újlipótifutómami Szász Eszter blogja
Írj nekünk

Sixárd - a szezon első versenye rögtön egy hat órás futás Szekszárdon

Lehet, hogy nagyképűen fog hangzani, pedig nem annak szánom: valahogy a 6 órás futóversenyekkel úgy vagyok mint a félmaratonnal: nem tudom hova tenni a távot illetve az időt. Versenybeszámoló és önelemzés Szekszárdról.

A mostani versenynél elvileg ez nem lehetett volna, mert Évi megmondta, hogy nagyjából mennyit kéne futnom, és ehhez milyen tempó dukál a frissítéseket is beleértve.

Következzen a beszámoló, ami igazából most egy jegyzet magamnak. Évi igyekezett fizikailag és mentálisan is felkészíteni, két nappal a verseny előtt együtt ebédeltünk, ahol kiokosított. Ez sokat segített, mert nagyjából így össze tudtam rakni a 6 órát, és nem csak úgy nekiindultam a vakvilágnak. Vagyis a körözésnek. Szerintem a távval kicsit túlzásba esett, de valahogy még ettől sem éreztem frusztrálva magam, gondoltam futok, aztán valami lesz.

A frissítési terv az volt, hogy viszek magamnak minden órára egy gélt, ekkor veszek be egy sótablettát is, plusz kaptam egy szénhidrátos port, amit fel kellett oldanom fél liter vízben, és elvileg óránként egy ilyen fél liternyi adagot megiszogatni. Ezeken felül kísérleti jelleggel a verseny előtt megenni egy gélt. Eddig szuper.

 

Szerintem ami miatt ez a verseny jobban sikerült mint az eddigiek, az pont a frissítés volt. Nem vásároltam fel a Lidl édesség és sósság készletét, nem volt gumicukor, kesudió, ropika, csokika, mogyika szotyika. Igazi puritán, mondhatni spártai volt a frissítőasztal rám eső része, tételesen: 5 gél, 5 sótabletta, egy kulacs benne a löttyel, további két zacskó por, pár szem szőlőcukor végszükség esetére valamint BCAA tabletta, amit én minden 42 kilométert meghaladó távon beszedek biztos ami biztos, az én fehérjéimet nem engedem lebontani. Ami hiányzott, az a kóla, de szerencsére Beneskénél volt, és megosztotta. A frissítésen kívül a fejem is rendben volt, hiába éreztem a 4. óra után, hogy kicsit szétestem, igyekeztem ezt nem tudatosítani, és haladni. Ennek köszönhetően nagyon keveset sétáltam, ami egy nagy előrelépés nekem. Nem elhanyagolható az sem, hogy kivételesen az időjárásnak megfelelő mennyiségű ruhát vettem fel, nem fáztam, nem volt melegem, szuper volt. Bár nem túl okos ötlet, de pont a verseny előtt lőttem egy gyönyörű caprit ákcijósan, amit fel is avattam, szuperkényelmes volt.

A leutazás igazán mókás volt, Tatárka volt a sofőr, Vágó legenda Bogi, Beneske, Molnár Ica és én voltunk az utasok. Az első kihívást, miszerint hajnalban Budára kellett átmennem, sikeresen teljesítettem, utána az út egy nagy röhögés volt. Szegény Bogi nem annyira értette hogy tudunk ennyit röhögni baromságokon, de remélem a 6 óra alatt feldolgozta. Mindenesetre nagyon ment.

Időben leértünk, átvettük a rajtszámokat, átöltöztünk, kipakoltuk a frissítőasztalt, szociális életet éltünk, bemelegítettünk (én nem), és gyorsan 9 óra is lett. Miután ez Országos Bajnokság is volt, rengeteg nagyágyú futó is indult, klassz volt ebben a közegben lenni. És persze végre találkoztam Hankával, néztem, ahogy Lilla ufóként végigszáguldja a 6 órát és persze ott volt Joci, Viki, Erika és a többiek. A 6 órás futáson kívül volt 2, 4 valamint 50 kilométeres betétszám is, valamint lehetett váltóban is indulni. A pálya picit több volt mint 1 kilométer, egy kanyarokkal tarkított kör szerűség a házak között, délelőtt 11-től diszkrét ételszaggal megbolondítva.

Nem tudom, hogy mi volt az oka, de az első 3 óra tényleg úgy szaladt el (hehe), mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, illetve ahogy azt Évi tervezte. Óránként frissítettem, plusz miután nem volt segítőm, megkértem Nedybali Beáját, aki Vágó Bogit frissítette, hogy néha nyomja a kezembe a kulacsomat. Akár nagyon menőnek is érezhettem volna magam, hogy tudok menet közben kulacsból inni és futni is, de ez a lötty annyira kiábrándítóan szar volt, hogy amikor éreztem, hogy nem hogy egy, de három óra alatt sem tudom meginni a tartalmát, akkor feladtam, és nem vittem magammal többet. Szinte alig vettem észre, hogy a két órások lementek a pályáról, utána eltelt még egy óra, és kicsit megszeppenve konstatáltam magamban, hogyha ezt így folytatom, meglesz A TERV. Na de nincs ha, illetve ha van is, ezeken a versenyeken bármi felülírhatja.

Utána valahogy lemerültem, lehet, hogy valami kevés volt a szervezetemben, kicsit el is fáradtam. Zenét kapcsoltam, és futottam tovább. Végül is már a fele megvolt. Kis túlzással úgy vártam, hogy lefújják a 4 órás etapot, mint a Messiást, pedig tudtam, hogy még utána is 2 óra hátra van. Annak ellenére, hogy eléggé meghatódtam, ahogy a többiek biztattak, én meg gratuláltam mindenkinek, a negyedik és az ötödik óra közti egy óra nem nagyon akart eltelni. Ekkor eléggé feltámadt a szél, próbáltam nem a futásra figyelni, mégis elég döcögősre sikerült az az egy óra. Mondhatnám, hogy elfutottam az elejét, de inkább megijedtem attól, hogy jobbra is képes vagyok mint amit hiszek magamról, és pont ez zavart össze. Ekkor már a frissítés sem ment olyan jól, de azért igyekeztem 5 kört egyben megtenni. Akkor már csak fél tasak gél fogyott egyszerre, viszont a kóla életmentő volt. Érdekes, hogy direkt az íze miatt ekkorra hagytam a sós karamellás ízű gélt, ami rohadtul nem esett jól. Nekem a gyümölcsös ízek jönnek be úgy látszik Ekkor találtam rá a közös frissítőasztalra is, ahol egyszer álltam csak meg, nagyon jól esett az ananász és pár szem sós kréker.

Már csak egy óra

 

A végeredmény 54,480 kilométer. Ez egy picivel jobb eredmény, mint a szeptemberi, de persze elmarad a tervtől, de én mégis örülök, mert először sikerült felülkerekedni a hülyeségeimen. Jó, picit megijedtem, hogy gyorsabban is tudok futni, mint ahogy elképzeltem, de alapvetően a fejem végig a helyén volt.

Folytatjuk.

 

Fotó: Szaszafotó