Újlipótifutómami Szász Eszter blogja
Írj nekünk

Futótárssal a hajnal is más

Egy hajnali futás után jön a legnagyobb elégedettség. Edző és tanítványa...

Berreg a telefon ébresztőórája.

Hajnali 5 óra van, szerda. Évivel megbeszéltük, hogy ma a hegyen edzünk, és ahhoz, hogy felérjünk, megcsináljuk az aznapi edzést, és időben végezzünk, 6-kor el kell indulni.

5 óra 6 perc. Ez ma nem fog menni. Egyszerűen fizikai fájdalom minden mozdulat. Persze nem éjfélkor kellett volna lefeküdni, de érzem, hogy most nem a kevés alvás a ludas. Írok messengeren Évinek. Semmi válasz. Egyszerre érzem magam lustának és tehetetlennek. Aztán egyszer csak jön a válasz, hogy semmi baj. Én már akkor érzem, hogy tulajdonképpen hülyeség volt írni, és simán mehetnénk, de akkor már mindegy. Gyorsan megkérdem, hogy másnap esetleg mehetünk-e, habozás nélküli igen a választ. Rendben.

Csütörtök reggel 5 óra, berreg a telefon. Talán mert kicsit többet aludtam, talán mert már tudom, hogy nem mondhatom le, pár perc gondolkodás után kikászálódok az ágyból. Gyors készülődés, vár a hegy. Azért egy sms érkezik fél 6-kor, hogy "készülődhetek"? "Persze", küldöm el a választ. Még arra is van időm, hogy a munkahelyemre bedobjam a táskámat, benne a "rendes" ruhákkal, és már indulok is a találkozási helyre.

Megérkezik Évi, és már el is indulunk a Fenyőgyöngye felé. Már világos van, pirkad, gyönyörű időnk lesz. Miért nem tudtam ezt tegnap megcsinálni? Hiszem ma sem vagyok semmivel sem kipihentebb, csak az agyam "állítottam át".

Már a hegyre menet éreztem, hogy nagyon jól döntöttem, az erdő és a napfelkelte csodás volt, a levegő tavaszias (túlöltöztem persze), és bár megszenvedtem az emelkedőkkel meg a résztávozással, minden perce megérte.

Az utóbbi hónapokban nem nagyon futottam hajnalban. Muszáj újra belerázódnom, mert egyrészt szinte csak akkor van időm, másrészt meg ha beköszönt a meleg, hajnalban lesz elviselhető a hőmérséklet a futáshoz. Bár alapvetően szeretek egyedül futni, a hajnali edzésekhez szükségem van futótársra.

Évi mondjuk nem szimplán futótárs, hanem az edzőm is, így heti egy edzésen "kénytelen" velem részt venni, de a többi napokon is szívesen veszem, ha valaki mellettem van. És nem csupán a biztonságérzet miatt. Ha valakivel megbeszélek egy találkozót mondjuk a Margitsziget bejáratánál reggel 6-kor, akkor nem fogom lemondani, csak ha tényleg nyomós indokom van rá. A "keveset aludtam" nem az, persze van az a fáradtság, amikor inkább otthon maradok, de azért inkább erőt veszek magamon, és elindulok.

Mindenkinek ajánlom, hogy legyen egy "hajnali társa", akit rá tud venni, hogy együtt edzenek és aki miatt megéri felkelni.