Újlipótifutómami Szász Eszter blogja
Írj nekünk

Futó gondolatok

Hétvégén megtaláltam életem első félmaratonja után készült fotót.

Az egy dolog, hogy a „pózolás” még nem ment olyan jól, mint manapság, de valahogy a ruházatom sem volt a legjobban megkomponálva. Finoman szólva. Már nem nagyon emlékszem, mit éreztem akkor, de annyi bizonyos, azt hittem, ennél nagyobb távot nem tudok, és nem is akarok futni. Aztán másképp alakult.

 

Eltelt négy év. Ami a leginkább szembetűnő, az az, hogy mennyit változtam ezalatt az idő alatt mind külsőleg, mind belsőleg.  Amikor elkezdtem futni, egyetlen célom volt: hogy beleférjek a terhesség előtti ruháimba. Aztán észrevétlenül beszippantott, már nem érdekelt, hogy hány kalóriát égetek, egyszerűen megszerettem a futást, életformámmá vált. És innentől kezdve nem csak a testem, hanem a lelkem is átalakult. Futottam edzővel, edző nélkül, zabolázva, kontroll és célok nélkül. Most épp azt érzem, hogy újra kell terveznem az egészet, mert vannak céljaim, amikhez sajnos szigorú szabályok kellenek.

 

Mi adott nekem a futás? Megpróbálom pontokba szedni, nem fontossági sorrendben.

·      Először is önmagam megismerését. Egyrészt úgy, hogy akkor is tovább tudok menni, ha azt gondolom, hogy a teljesítőképességem határán messze túlléptem. Azt is, hogy képes vagyok alkalmazkodni másokhoz, még akkor is, ha úgy érzem, legszívesebben abbahagynám az egészet a fenébe.

·      Barátokat. Alapvetően nem hiszek a felnőttkori barátságban, mégis észrevétlenül szövődtek kapcsolatok, amelyekből néhány barátsággal „végződött”. Az a jó, hogy ezekre a barátságokra nem görcsölök rá, és ettől olyan jók.

·      Felszínes és kevésbé felszínes kapcsolatokat.

·      Csalódásokat, és azok feldolgozását

·      Kitartást. Amikor már azt hittem, hogy nincs tovább, akkor is volt.

·      Dolgok elengedését, és az ellenkezőjét, dolgokhoz való ragaszkodást

·      Türelmet. Na azt nem. :)

 

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon ha engem mennyire sokan motiválnak, vajon én motiválok-e bárkit is. De azt hiszem ez nem is olyan fontos, lényeg, hogy szeretem amit csinálok, és ezt megpróbálom a magam módján átadni.  Továbbmegyek, az utánzás is egyfajta motiváció. Egy ideig dühített, mára mosolygok rajta.

 

 

Ma futottunk a Szénás-körön. Ez egy csodálatos útvonal, teljesen önellátó, QR kódok leolvasásával lehet igazolni a teljesítését, mellesleg 31 kilométer és mintegy 900 méter szint a Budai hegységben. A létező összes hibát elkövettem, amit csak terepfutáson el lehet követni, (eléheztem, elfelejtettem sótablettát vinni, ami miatt begörcsöltek az izmaim és az eltévedés sem tett jót a teljesítményemnek) mégis amikor beértem a „célba”, úgy éreztem, minden métere megérte.