Eszter, te egy robot vagy – UB párban | Futásról Nőknek
Újlipótifutómami Szász Eszter blogja
Írj nekünk

Eszter, te egy robot vagy – UB párban

Elöljáróban annyit, hogy köszönetet szeretnék mondani kedvenc kolléganőmnek, hogy egyáltalán megtalálta, hogy mi a blogom neve, mert annyira régen írtam, hogy fogalmam sem volt róla.

 

 

A hétvégéről, és az Ultrabalaton párban teljesítéséről viszont muszáj megemlékeznem, mert ki kell írnom magamból.

“Mosolyogj már, megcsináltad!!!” Így fogadtak hajnali 5-kor a célban, Aligán. Én meg csak álltam. És semmi mást nem éreztem, csak ürességet. Na de hogy jutottunk idáig?

A start előtt

Pénteken egész nap rohangáltam, pakoltam, és mire elindultunk a gyerekekkel és bringás kísérőmmel Anettel a Balatonra, olyan dugó lett, hogy azt hittem megbolondulok, míg kiértem Budapestről. Szegény gyerekeim is nagyon rosszul viselték az utat. Első állomásunk Felsőörs volt, ahol anyuéknak odaadtam Noát és Rubent, mi pedig Anettel egy gyors taktikai megbeszélést tartottunk, majd robogtunk tovább Aligára. Aligán gyors tésztaevés, puszik és pacsik, ölelések, majd gyorsan elindultunk a siófoki szállásra, hogy legalább egy kicsit tudjunk pihenni.

Balatonvilágos -Club Aliga: a rajt

Persze szinte semmit nem aludtunk, így nem is vert fel a legmélyebb álmunkból hajnali 4-kor a telefon ébresztője. Öltözés, pakolás robot üzemmódban, aztán elindultunk Aligára. Már kezdett világosodni, viszont nagyon fújt a szél, ami eléggé idegesített, de megpróbáltam kizárni, mert tudtam, hogy semmi nem zavarhat most. Aligára érve pont elcsíptem az egyéniek rajtját, láttam ÉviMommát (el is bőgtem magam), és arra gondoltam, hogy ez az, amire sosem lennék képes. Gábor maradék kávéját felhörpintettem, összeszedtem Anettet, Gáborral beálltunk a rajtba, az öcsémnek még adtam pár instrukciót, majd 5:20-kor a párosok és a triók egy része elindult. Gábor futott velem pár métert, aztán “magamra hagyott”. Az első 4 kilométert úgy futottam, hogy Anett nem ért még utol. A gondolataimba merültem, megpróbáltam felfogni, mire is vállalkoztam (ez a mai napig nem sikerült), és igyekeztem nem elfutni az elejét. A széldzseki kezdett melegíteni és zavarni, de próbáltam nem figyelni rá. Aztán egyszer csak ott volt Anett. nagyon megörültem neki, és jól a kezébe is nyomtam a dzsekit. Aztán a frissítés miatt kezdtem aggódni, hisz a rajt előtt egy falat nem ment le a torkomon, de tudtam, hogy az első adandó alkalommal valamit ennem kell. Különben is, Bea is megmondta, hogy ennem kell.