Iratkozz fel hírlevelünkre!

Felhasználási feltételek

Írj nekünk

Amatőr triatlonosként az Abu-Dzabi triatlon világkupán - szülinapi élmény

Hajnal Virág gyűjteményéből | Abu-Dzabi triatlon világkupa, a befutó eufórikus pillanatai.

Lefutni a New York Marathont, célba érni Londonban, végigfutni a francia Alpok legszebb ösvényeit, triatlonozni Abu-Dzabiban. Jól hangzik, igaz? Ma már egyre többen kapcsolják össze a nyaralást az amatőr versenyzéssel. Hajnal Virágot ismerheted az oldalunkról, hisz a "Kedvenc Instalányok" sorozatunkban már szerepelt nálunk. Virág nemrég ünnepelte 45. születésnapját, unokahúga pedig a triatlon világkupa-sorozat abu-dzabi versenyének nevezésével lepte meg őt. A versenyről, a felkészülésről és élményeiről beszélgettünk vele.

Segíts nekünk helyre tenni a triatlon világkupa-sorozat helyét az amatőr versenyek sorában.

Az International Triathlon Unio (ITU) vagyis a Nemzetközi Triatlon Szövetség szervezésében 2019-ben 17 világkupa-viadalt rendeznek.  A vb-széria 8 állomásból áll, ennek a sorozatnak az első helyszíne Abu-Dzabi. Az elit versenyzők természetesen a pro kategóriában versenyeznek, de a korcsoportos „Age Group”-ban bárki elindulhat, aki elég felkészültnek érzi magát.

Ez a verseny nekem meglepetés volt és több ajándékot is tartogatott. Meglepetés volt, mert az unokahúgom ötlete alapján születésnapi ajándékként kaptam a nevezést. A versenyt megelőző előkészületek, a versenyen való indulás, a versenyzés, az utazás, az Arab Emirátusokban töltött idő mind-mind ajándékot (tapasztalást) tartogattak számomra.

Az abu-dzabi verseny az ITU Word Triathlon Series egyik állomása. Tervezed, hogy a többi helyszínen is megméretteted magad?

Igen! Egy helyszínen még mindenképp, július 13-14-én Magyarországon. Ugyanis a vk-sorozat egyik állomásának Tiszaújváros ad otthont. Szóval ott mindenképp szeretnék indulni. A többi helyszínen mind ez idáig még nem gondolkodtam, de most, az abui verseny után bevallom, hogy nagyon megtetszett, és szerintem megnézem, hogy milyen állomásokon tudok még elindulni az idén.

Hogyan találtad meg az évek alatt a triatlonban a saját távodat?

A triatlonban a saját távom a középtáv (1,9-90-21) lenne, már az életkoromból (45) adódóan is, de sajnos a sok sérülés, a csípő- és térdműtétek miatt az orvosaim javaslatára csak sprinttávon (750-20-5) versenyezhetek.

 
Hajnal Virág gyűjteményéből
|
A rajt pillanatai.

Milyen edzésekkel készültél erre a versenyre?

Huh, ez jó kérdés. Szerintem a felkészülés több összetevős és mindenképpen személyfüggő. A fizikális és emocionális felkészülés kéz a kézben járnak. Azt gondolom, hogy minden életszakaszhoz kapcsolhatóak „elakadások.” Számomra az egyik legnagyobb küzdelem a sport és a magánélet egyensúlyának megtartása volt. Amíg a sport, az edzések szempontjából a körülmények ideálisak voltak – hiszen az uszodában minden reggel 06:00-kor az edzőm, Turi Judit várt, majd az úszóedzések végén kiadta a kerékpáros és a futóedzések részfeladatait, amelyeket igyekeztem mindig az elvártaknak megfelelően elvégezni –, addig a magánéletbeli válságok, édesanyám halála, az újabb és újabb problémák felborították az összhangot. Tudatosan figyelnem kellett arra, hogy a belülről jövő drive, például a futás iránti szeretet ne múljon el, sőt! Motiváljon, és „benne legyek, benne maradjak a flow-ban” úgy, hogy közben a magánéletemben több válságos időszakot vészeltem át.

 
Hajnal Virág gyűjteményéből

Ilyen előzményekkel ez az eredmény, a siker még hatványozottabb. Kik segítettek neked a felkészülés heteiben?

Siker? Köszönöm, igen, mindenképpen annak élem meg. Bár a siker mindenkinek mást jelent. Azt gondolom, hogy az egyik sikerem ez. Nagyon örülök ennek az eredménynek! Azonban az igazsághoz és a sikerhez hozzátartozik, hogy ezt az időszakot nem tudtam volna egyedül átvészelni. Iszonyat nagy mákom van, hogy egy olyan társ, egy olyan fantasztikus ember áll mellettem, aki mindig, minden élethelyzetben szeret, elfogad olyannak, amilyen vagyok, támogat, akceptál,  kiáll mellettem, hisz bennem.  A lányomtól szintén fantasztikus nagy szeretet, erőt és frissességet kaptam és kapok a mindennapokban. Ezek az apró és egyben óriási nagy dolgok azok, amik a sikeremhez hozzájárulnak.

Ahhoz, hogy a felkészülés körülményeiből kihoztuk a legjobbat, elengedhetetlen volt az, hogy Judit néni tudja, én nem kudarckerülő, hanem inkább sikerkereső típus vagyok és egyéniségemre szabta az edzések stílusát.

Köszönöm a barátaim, a kollégáim, a tanáraim, a tanítványaim, az ismerőseim szurkolását.

És nem utolsósorban nagyon köszönöm az unokahúgomnak, aki Abu-Dzabiban él, hogy kitalálta, mivel lepjenek meg engem a 45. születésnapomon.

 
Hajnal Virág gyűjteményéből
|
Ez egy mosollyal teli verseny volt.

Mennyi időt szántál a verseny előtt az akklimatizálódásra?

A verseny előtt négy nappal landolt a gép. Az itthoni hőmérsékletet hamar elfelejtettem, az időjárásra nem volt panaszom. Meleg volt  (26-28 C ), de elviselhetővé tette a folyamos szél, így a akklimatizálódás is könnyen ment. Ami viszont nagyon fontos, az a hidratáltság! Napi minimum 3 liter ásványvíz lecsúszott.

A verseny előtti átmozgató edzések nem igazán úgy alakultak, ahogy arra számítottam. Amikor a szállodát foglaltam, azt írták, hogy van uszoda és medence a tetőn. Volt is! Csak éppen egy 6x10 méteres nagyságú. Vicces volt számomra, hogy három kartempó után fordulhattam a következő hosszra. Az átmozgató futást is csak a GYM-ben tudtam a padon lefutni, mert a város nem alkalmas a city runra. A járdáknak nem igazán van funkciója, az ott élő emberek nem használják, mert mindenki mindenhová kocsival megy, befejezetlen járdák, építési törmelék és óriási por van mindenütt. Olyan, mintha a sivatagi homok törne fel mindenhonnan.

Ért bármilyen „kultúrsokk” akár a kintlét, akár a verseny alatt?

Már előre felhívták a figyelmemet, hogy az öltözködésre nagyon ügyelni kell, mert az ottani kultúra és vallás nem összeegyeztethető az Európában nyáron megszokott lenge női viselettel. Így a rövid szoknyákat és a spagettipántos pólókat eleve itthon hagytam. Sokan a helyi hölgyek közül az utcán ugyanis burkában és csadorban járnak.

A verseny előtt azt a döntést hoztam, hogy a hosszított szárú mezemben versenyzek inkább, nem az úszódresszt választottam. Egyébként számomra az is nagyon érdekes volt, hogy az olimpiai kategóriában az első helyezett kuvaiti versenyzőnő hosszú fekete dresszben és fekete kendővel a fején teljesítette a távot.

 
Hajnal Virág gyűjteményéből
|
Kis átmozgató edzés a szálloda mini medencéjében.

Mesélj egy kicsit a versenyről.

Az olimpiai futam kezdetét reggel 07:00-re tették a szervezők, így a depó már reggel 05:00-kor nyitott. Szép volt látni, ahogy felkel a nap, és a sok versenytársammal jókedvűen, viccelődve készültünk a megmérettetésre. Ebben a kategóriában 870 körüli létszámmal indultunk. A depó területe számomra beláthatatlan volt, ezért igyekeztem néhány fix pontot memorizálni, és gyakorlatiasan előre „lejárni” az útvonalakat, hogy az úszás után hamar visszataláljak a biciklimhez, amit egyébként ott helyben béreltem. Sajnos nem vittem a saját kerékpáromat. Így utólag már tudom, hogy ez nem volt jó ötlet, ilyet soha többet nem csinálok. De erről majd később mesélek.

A verseny rolling swim strattal indult, aminek nagyon örültem, hiszen így az indulás biztonságosabb, stresszmentesebb, mert a mezőny jobban eloszlik, ezáltal csökken a kerékpáros pályán esetlegesen kialakuló bolyozáshoz vezető körülmény is. Igen, nyílt vízen úsztunk, egy öbölrészen volt a kijelölt pálya. Az előző napi briefingen a szervezők többször kihangsúlyozták, hogy a reggeli és a délutáni áramlat különbözik, ezért a bójákat különböző irányokból kerültük úszás közben. Ez szokatlan volt számomra, de nagyon hasznos tanácsnak bizonyult. (úszás: 1,5 km - 28:40)

A bringás váltás kicsit lassabbra sikerült, mert nagyon koncentráltam, hogy melyik sorba kell befordulnom ahhoz, hogy a bringámat megtaláljam, és mivel a férfi mezőny végét az úszás közben utolértem, ezért volt egy kis tumultus a depóban.

 
Hajnal Virág gyűjteményéből
|
Bringázás az abu-dzabi Forma 1-es pályán.

 

A kerékpáros szakasz az Abu-Dzabi Forma 1-es pályán volt, számomra óriási és feledhetetlen élmény adott itt végigmenni. A pálya nagyon technikás, tele hajtűkanyarral és emelkedővel. Nem vagyok valami jó biciklis, ezért főleg az óvatosságra törekedtem, és mivel bérelt bicajom volt, amit ugye szokni kell, nem is mertem nagyon csúcsra tenni. Viszont így volt időm nézelődni, és kiélvezni a helyszínt meg a helyszín nyújtotta feelinget. A keró végén viszont egy nagyot hibáztam. Volt egy „eldepózásom”.  Az egyik helyszíni segítő nagy ordítozva figyelmeztette a birngával érkezőket, hogy éles kanyar következik, ami már a depóba vezető út. Én úgy megijedtem, hogy azt hittem, ott kell leszállni a kerékpárról.  Pedig a szakaszból még hátra volt 200-300 méter. Ezt a részt futva, a biciklit tolva tettem meg, mert visszaülni már nem tudtam. A hibámat észlelve úgy megzavarodtam, hogy a depóban teljesen más soron mentem be, mint ahol az én „parkolóm” volt, és az egész területet megkerülve tudtam csak eljutni a futócipőmig. (bringa: 40 km – 1:14:01)

Szóval egy viszonylag hosszasabb váltás után nekiindultam futni. Itt sokakat megelőztem, bár nagyon meleg lett, és minden frissítőpontot kihasználtam, de ennek ellenére nagyon jólesően mentem végig, tartottam az 5 perces ezreket. (futter: 10 km – 49:51)

Taktikáztál a versenyen, vagy odaálltál és kihoztad magadból, amit tudtál?

A verseny rolling swim stratal indult, ami azt jelenti, hogy a startot jelző kürtszó után 5 másodpercenként 2 versenyzőt rajtoltattak, tehát minden indulónak más-más időpontban kezdődött a futam. Így hát nem nagyon számolgattam, hogy milyen pozícióban lehetek, és tudom, hogy ez most furcsán fog hangzani, de nem is nagyon érdekelt. Ajándékba kaptam ezt a versenyt, és annyira örültem, hogy akkor és ott rögön megfogadtam, hogy ez egy különleges születésnapi triatlon lesz. Egy olyan különleges verseny, amibe nem fogok beleszakadni, nem akarom kihozni magamból a maxot, nem halok bele, csak jólesően végigmegyek a távon, kiélvezem a verseny minden ízét, minden pillanatát, minden kilométerét. Ezt eddig még sosem tettem meg, és itt volt az alkalom, hogy a hobbim igazi élvezet legyen. Szóval a kérdésedre válaszolva: nem, nem taktikáztam. Nem, nem hoztam ki magamból a maxot. És boldogan kijelenthetem, hogy nagyon jól tettem! A futás könnyedén ment, nem voltak ólomból a lábaim, nem kapkodtam a levegőt a nagy melegben, és a pulzusom sem ment 140 fölé. És még így is előzgettem, és könnyen, fülig érő szájjal közeledtem a cél felé

Találkoztál triatlonos ikonokkal?

Igen, láttam pár arcot. Mario Mola spanyol triatlonista megint remekelt. De ami szuper érzés volt, hogy a helyszínen drukkolhattam a magyar eliteknek. Ott volt Bicsák Bence, Faldum Gábor, Kovács Zsófi, Vanek Margit és Tóth Tamás is. Szívmelengető volt a nagy melegben őket biztatni, odakiabálni nekik, hogy: „Hajrá, magyarok”!

A szombati versenyen is találkoztam még két magyar versenyzőtársammal, Tóth Szilárddal és Lévay Bernadettel. Szilárd kategóriájában a negyedik, Berni pedig a második helyen végzett. Sajna nem találkoztunk a végén, így személyesen nem gratulálhattam az eredményeikhez. De ami kési, nem múlik.

Jól láttuk az Instán, hogy kissé meghatódottan futottál be a célba?

Egyszerűen csodálatos volt minden pillanat. A finish line-ba a magyar zászlót lengetve, elégedetten, mosolyogva, 45 évesen futottam be. Mindenkinek legalább ilyen boldog 45. születésnapot kívánok. És persze, hogy meghatott is voltam, mégiscsak egy világkupán versenyeztem a születésnapomon. Ez elmondhatatlanul jó érzés.

Szuper hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit csinálok. Áldott nap volt. Köszönöm!